Hosszú lesz majd, és kesze-kusza, ígérem, de a szorgalmasoknak második téma az, hogy tegnap ötezerre büntettek, mert halynal egykor a kijelölt gyalogos átkelőhelytől majd ötven méterre szaladtam át a nagy esőben az úton. Szerencsétlenségemre egyetlen jármű, ami akkor az utakon volt egy rendőrautó. Ojéé, szeretlek bűnmegelőzés, szeretlek magyarország.
Szuzikának a filmes topicba:
Hétvégén megnéztük a Törést, és a Faun labirintusát, mindenképp ajánlom, nézd meg
Megnéztük a Widockot is, de az annyira nem nagy durranás, amolyan művészi francia kusztümös film, kicsit Moulan Rouge beütéssel. Az eleje azért egész jó, meg van pár vicces jelenet, de a vége nagyon lapos lett.
Akkor a mai főfogás..
Sziasztok ismét !
Lejöttem netkávézóba, hogy írhassak pár sort, mert ugye nincs most pár napja netem, bár nagyon gondolkozom rajta, hogy végleg meg is szüntetem, de a miértet később.
Az hogy egy ideje nincs netem ráébresztett, hogy függő vagyok, és hogy nem jó ez így ahogy most van. Persze ez úgy jött ki, hogy mióta nem vagyok online elérhető rengeteg dolgot átéltem, találkoztam régi és új ismerősökkel, barátokkal, barátnőkkel, éjjel-nappal mindid volt mellettem valaki, szórakozóhelyről szórakozóhelyre másztunk, házibuli, pókerparty, tegelés, csikenelés, sörözés...
Önmagamba néztem, és miután újra értékeltem magam kipróbáltam ezeregy új dolgot, megtörtem a régi nézőpontjaim, másként látom a világot, rájöttem hogy nem kell nekem mindig online lennem, nem kell nekem virtuális közönség, nincs szükségem online barátokra, a fórumos postokra, az állandó veszekedésre, nincs
szükségem gfx munkára, nem kellenek idióta megjegyzések, és nem kell nap mint nap monitor előtt güvveszteni a szemeim, hogy valakivel társalogjak..
Így megint hülyén jön le a dolog, így ez megint csak egy jozef féle post, megint lehet támadni, megint lehet kötekedni, vicces mondatokat kreálni, gyerekes megjegyzéseket, szóviccet fabrikálni, de a lényegen ez mit sem fog változtatni.
Több éve dolgozom ugyanannál a cégnél, sikerből kaptam már eleget, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy előtte minden más volt. Éjjel-nappal szórakozás, buliból buliba, az összes ismerős szemében én voltam a "nagy diszkóhős", a nagy csajozós, a nagy dumagép, a jófej partyarc. A városban bármerre és bármikor jártam mindig barátba, ismerősbe botlottam, ismertek a legtöbb szórakozóhelyen, a telefon éjjel-nappal csörgött, mindig spontán jöttek szórakozásra a lehetőségek, de egyszer ez megváltozott.
Ráuntam, hogy nem tudok úgy kimozdulni, hogy egyedül legyek, sok volt már az a rengeteg nyüzsgés, a napi hatszáz pacsi, a döntésképtelenség, hogy a hétvégén kivel mikor és hogy hova menjek úgy, hogy közben a többi ismerőst ne sértsem meg, hogy most megint kimaradok, sok volt, hogy az akkori barátnőmmel ebből többszőr problémába ütköztünk, hogy túl aktív életet élek, hogy nekünk mindig ott kell lenni valamelyik bulin, hogy nem bírok megülni a hátsómon, és csak úgy lenni a semmiben. Persze nem ezért akartam változtatni.Miután vele mindennek vége lett, akkor jött, hogy majd fél év depresszió, bezárkózottság, minden a feje tetejére állt, teljesen ellenkező stílust, viselkedést vettem fel, és akarattal-akaratlanul változtattam a dolgokon. Miután úgy éreztem, hogy a bezárkózottságon, depresszión kezdek urrá lenni, fogtam magam, és munka után néztem. Minden rendben ment, első nap, első hely, felvettek, másnap kezdhettem, és még ma is ugyanott vagyok. Persze már sokmindenen átmentem, jón és rosszan, de még mindig szeretek bejárni ugyanoda, ugyanabba a társaságba, ugyanabba a csapatba, igaz most már magasabb lépcsőről letekintve, mint első nap.
Több év, Több év munka, Több év ugyanott, Több év ugyanazokkal az emberekkel nap mint nap, barátokat ugye anno feladtam ( még amikor Vikivel együtt voltunk, ugye probléma volt, és megszegtem az alapszabályt. Mindig a barát az első, utána jön a szerelem..), és így már egyedűl nem volt szórakozás, nem voltak bulik, nem volt kikapcsolódás, csak a mindennapos munka. Na igen, persze itt volt a net, itt volt a fórum, itt voltak az online barátok, az online társalgás, a sok szívatás, a jozef egy nyomorék, neki nincs élete és a többi. Minden egyes próbálkozásom a közösség véleményének megváltoztatásra egyből elsűlyedt, miért is ne, ha nem volt tényleges életem, és ezt most így én írom, nem ti mondjátok.. Az nem igazán élet, hogy munkának vége, és rohanok a virtuális világomba, ahol napi pár post után már nyugodtan feküdhetek le.
Ezért lehet a fejemet venni, lehet ismét beszólogatni, lehet megint nyomorékozni, hogy hosszú lett, felesleges elolvasni, meg a többi, és igazából én nem is várok mást, de még ezt sem, csak ismét jól esik püfölni a billentyűzetet. Giccát is kénytelen vagyok felhozni, ha már az életembe ennyire belementem, mert neki sok jót köszönhettem, még ha nem is örülök a zárójelenetnek. Már többszőr is meséltem fórumon Vikiről. Igazából így elég kesze-kusza az egész, de ők ketten azok, akik teljesen felforgatták anno, és most is a világom, az érzéseim. Akarattal, vagy akaratlanul változtattak teljesen az énemen.
Viki volt az első igazi, és igen, előtte csak amolyan "egyéjszakás kalandokba mentem bele, sosem kellett addig kapcsolat, mindig csak az aznapi buliba kellett valaki, akivel épp vagyok, de ezt nem akarom részletezni, sokan tudják majd mire gondolok..
Szóval ugye volt Viki, ő volt az akinek sok voltam, persze szerettük egymást, és még most is szeretjük, de ő akkor inkább az az otthon ülős típus volt. Egy év együttélés kettesben engem is, és őt is nagymértékben megváltoztatott. Ő örökmozgó sikeres fiatal csinilány lett, neves banknak dolgozik, sikeresen letette az iskolát, amit én akkor azért attam fel, mert ő beteg volt, és én mellette ültem nap mint nap a korházban, persze ez az én hibám, és nem őt szeretném hibáztati (ezt csak azért mondom, mert volt már olyan, akinek ez így jött le..)..
Így ugye Viki teljesen felforgatta az életem, jó vagy rossz, az eldönthetetlen, de még mai napig is mindig eszembe jutnak a régi szép emlékek, mindig magam előtt látom, eszembe jutnak a közös emlékek..
Gicca úgyszint változtatott, nem kicsit, sokat..
A történetet már mindenki ismeri, mindenkinek jöjjön le az a verzió az elmondottakból ami neki szimpatikus. Ugye ő az, aki a deprsszió, és a több év munka után lépett be a jelenetbe. Ő volt az, aki a reményt hozta, hogy van kiút, lehet változtatni. Mindegy, hogy milyen, miként, ki mit gondol, én szerettem, és még most is szeretem, azt hiszem, tiszta szívből. Ő ébresztett ismét rá arra, hogy van a munkahelyen kívül is élet, lehet másképp, lehet igazán élni, lehet szórakozni, bulizni. Igazából ezért is volt az a rengeteg pénzszórás, a minden nap éttermezés, mekizés, mozizás, szórakozás, satöbbi. végre úgy ébredhettem, hogy vagyok valaki, nem nagy, nem herceg fehér lovon, de nem csak egy munkás, aki hol dolgozik, hol meg csak pihen, és a kettő között ott a virtuális világ.
Neki közönhetem, hogy újra embernek, és nem robotnak érezhetem magam, újra elkezdtem a régi barátaimmal felvenni a kpcsolatot, elkezdtem kijárni szórakozni, akaratlanúl stílust váltottam, jött a piercing, a zenei stílusváltozás, a könyvek, az ötlet, hogy folytatom a sulit, hogy kimegyek külföldre, hogy feladom az itteni életem, kezdek mindent elölről, mert lehet, képes vagyok rá..
Persze itt is mindennek vége lett, kezdődött az egész elölről, itt is depresszió, igaz már egyszer megtanultam, hogy miként védekezhetek ellene, így ez most nem volt huzamosabb idő, de tőle is nap mint nap megkapom az emlékeket, a hiányérzetet.
Szinte már nincs is dolog a környezetemben, amiről ne ők ketten jutnának eszembe. Nincs óra még álmomban sem, amikor valamelyikük épp ne lenne képzeletben a szemem előtt, ne kettejük közül valakire gondolnék, ne a régi emlékek jönnének elő. Elég vicces egy helyzet, mikor már egy mekis hamburgerről is gicca jut az ember eszébe, egy éppen valamelyik délutános kimozdulás, vagy egy hegyalja fesztiválról arra asszociálni hogy Vikivel töltött egy hetes sátrazás ne jusson az ember eszébe. Elég egy színes frizura, egy dallam, egy vicces tárgy, egy hasonló stílust szembe látni, egy hasonló mondat, egy márka, egy telefon, egy beszélgetés, de még egy ölelkező pár látványa is, de bármi, mindig elő kell jönniük az emlékeknek. Igazából ténylegesen nem dirrekt rágom magam a múlton, csak úgy maguktól jönnek elő a dolgok, és így tehetetlen vagyok ellenük. Ezért is gondolkozom már régóta, hogy pár évre megpróbálok itthonról szabadulni, megpróbálom a lehetetlent külföldön, feladok mindent, azaz őszintén kimondva a semmit, pár évig kint leszek minden emléktől távol, felejtek, és amikor már úgy érzem minden emlék teljesen szertefoszlott, visszatérek. Persze ez mind csak szép álom, itt van a család, itt van a fix munkahely, amit nehéz csak úgy feladni egy álomért..
..
Szuzikát itt is megemlítem, és elnézést is kérek egyben tőle. Ő így pár beszélgetés, hozzászólás alapján nagyon kedves, aranyos, humoros lány (elnézést, hölgy
) fórumozó, és én tényleg nem szeretném őt bántani pár át nem gondold hozzászólással. Egyáltalán nem célom meghódítani, egyáltalán semmi célom, sem rossz, sem jó. Igazából ez is ott kezdődött, hogy ugye alapjáraton próbálok kedves lenni (szerintem), amiből a fórumon szójáték alakult ki, én meg csaptam a lehetőségre, és próbáltam ismét más oldalról megfogni a közönséget, és egyben szuzikát is. Igen, most is voltak alkalmak, hozzászólások, amikor messzire mentem a rossz humorommal, szóval elnézést. Viszont minden bohóckodós posztban leírt bók, dícséret igaz volt, tényleg kedvelem, szimpatikus, aranyos lánynak tartom
..
A lényeg, a miért is, hogy most megint egy hosszadalmas hozzászólást készülök írni azért van, mert múltkor találkoztam három itteni felhasználóval ( az ott egy felni :DDD ), és az akkori bezsélgetés elgondolkoztatott, emlékeztetett bizonyos dolgokra, miértekre, célokra, hibákra. Igen, az után is nyílt egy hosszadalmas téma, hogy elnézést mindenkitől az itteni viselkedésemért, és akkor fogadtam meg, hogy megint változtatni fogok.. Azóta a nap óta rengeteg dolgon változtattam, próbáltam tartani magam az ígértekhez, a fogadalmamhoz. Megint buli buli hátán, rengeteg új és régi ismerős, új lehetőségek, új nézőpont, új fogadalmak.
A rengeteg új dolog, az időhiány, a figyelmetlenség miatt elfelejtettem feladni a számláimat, és így is jutottam el odáig, hogy jelenleg úgy néz ki pár napig nincs netem. és most hogy nincs net, kezd megint minden megváltozni, két percet nem bírok ki itthon egymagam, nem az hogy unatkozom, hanem hogy hiányzik a kintlét, a mozgás, a szórakozás. Három napig nem is voltam itthon, most is csak aludni jöttem haza, mert már kellett a vízszintes pihenés, de holnap megint jön a folytatás, biztos, mert most is mehetnékem van, hiányzik a valós társaság, az élet, az új dolgok..Igazából nem is tudom miért megyek bele ennyire, miért érzem úgy, hogy ez most meg kell osztanom az itteniekkel. Talán a hétvégi rengeteg drog, buli, alkohol,vagy mert ez volt az a hely egy darabig, ahova kikapcsolódni jöttem fel, ahova szórakozni jártam fel, itt voltak az akkori egyedüli barátaim, itt láthattam a világot másképp.
Amúgy az a rengeteg badarság, a kötekedés, a tudatlanság javarészt mind ténylegesen megjátszott volt, ahogy anno párszor már próbáltam elmondani, próbáltam színészkedni, úgy előadni dolgokat, okoskodni, olyan dolkokat állítani, hogy arra majd harapjon a többség. Persze sosem rossz indulattal, hanem mint a való életben is, mint egy bohóc, próbáltam szórakoztatni magam és a közönséget. Elég volt egyetlen vicces, buta, retardált hozzászólás arra, hogy egy újabb kétszáz oldalas jozef féle téma nyíljon, amihez én is hozzá tudok szolni. Kellett pár értelmetlen poszt, pár értelmetlen cselekedet, hogy ne tűnjek el a semmibe, meg amúgy is szeretek mindig középpontban lenni. Elnézést érte így utólag is, mindenkitől, minden sértettől, baráttól, felhasználótól. Rosszat ténylegesen senkinek nem akartam, és ezentúl sem akarok.
Igazából csak változtani szeretnék ismét, itt is, ott is, mindenhol, mert ez így tényleg nem jó. Nem jó az itteni színészkedés, és az életben is kezdenék végre magammal valamit. Ezért is gondolkodtam el, hogy a legnagyobb kezdőlöketnek a net felmondását tartogatnám. Ez így elég retardált, kocka kijelentés, de ha eddig elolvastad, és értelmezted, akkor értheted a miértet, és láthatod a normalitás célját is.
Beteges vagyok? Igen! ..de ezt most így jó volt kiadni, jó volt egy kicsit írni, kiadni a gondolatokat, még ha a virtuális közösségnek is, és még ha kesze kuszára is sikeredett az egész. Haragosaim meg eddig is voltak a digitális világban, és ezentúl is biztos lesznek, nekik biztos kár volt elolvasni az egészet. Persze nekem egyikőjük sem ellenség, senkiben nem láttam és nem látok majd rosszat, az után sem, hogy ezt végig olvassa, és hogy esetleg ezek után más véleménnyel lesz rólam.
A mostani hétvége nagyon ott volt, szuperűl éreztem magam, rengeteg programon részt vettünk, sok új ismerőst, barátot szereztem, volt mindenből egy kicsi, szóval hihetetlen volt, és várom a következő hétvégét.
..hogy ebből most mi igaz, és mi színjáték ? Döntsd el magad! Jozef meg egy nyomorék, mert őszinte, és nyílt, és mert rendbe akarja tenni azt, amit éveken keresztűl elszúrt
