A Magyar Tarsadalom Megerett Az Emigraciora - Topic

Member

Posts: 55,048

Joined: Aug 3 2007

Gold: 33,265.80

Sep 14 2013 10:55pm

TL;DR: A migracio valojaban jot tesz a magyar tarsadalomnak. Discuss!

Sik Endre szociologussal, az ELTE Tarsadalomtudomanyi Karanak professor emeritusaval Radai Eszter keszitett interjut
„A tipikus külföldi munkavallalo fiatal ferfi, aki korabban a közep-magyarorszagi regioban vagy valamelyik nagyobb videki varosban elt. Ez az a kör, amely elen jar ebben a tanulasi folyamatban, amely leginkabb eligazodik a virtualis vilagban, es nagyobb varosok lakojakent eleg nagy migracios burok veszi körül, vagyis viszonylag sokan vannak körülötte olyanok, akik mar megprobalkoztak a külföldi munkavallalassal. De ez az előny egyszer csak elfogy, mert hamarosan a nők es az egeszen fiatalok is csatlakoznak hozzajuk.” A TARKI vezető kutatoja szerint ez gyorsulo es mar soha abba nem marado, am termeszetes folyamat, az a politika azonban vegtelenül buta, amelyik nem veszi eszre, hogy ha nem avatkozik közbe, akkor elveszti a nepesseg leginkabb kalandvagyo, kockazatvallalo, ujat kereső reszet.

– 2010 nyaran, amikor először szoltak arrol a hirek, hogy a TARKI felmerese szerint minden korabbinal többen kepzelik el a jövőjüket külföldön, ön azt mondta: a migracios hajlandosag enyhe növekedeset akar üdvözölhetjük is, mert az inkabb pozitiv jelenseg. Hogyan iteli meg most, harom evvel kesőbb a helyzetet? Ervenyesnek tartja-e akkori allaspontjat, vagy ugy latja, mara trendde alakult az akkor üdvözölt jelensegcsoport?

– Azota ket dolog derült ki: egyreszt, hogy akik akkor tavozasi szandekukrol szamoltak be, nem a levegőbe beszeltek, sokkal többen gondoltak komolyan, amit mondtak, mint felteteleztük, hiszen amiről – akkor ugy tűnt – sokan csak almodoznak, azt elkezdtek megvalositani. Masreszt mara az ilyesfele almokat-terveket szövögetők aranya is tovabb nőtt.

– 2010-ben tizenhet szazaleknyian voltak.

– Most pedig a megkerdezettek tizenkilenc szazaleka szamol be erről. Vagyis ketsegkivül egyre többen vannak, akik lemondtak arrol, hogy itthon keressek a boldogulasukat, hosszabb- rövidebb időre külföldön akarnak munkat vallalni, es az elmenni akarok, az ilyen almokat, terveket fejükben forgatok között is egyre nagyobb azok aranya, akik ezt meg is valositjak. Nem veletlen, hogy mig a rendszervaltas első ket evtizedeben főleg az izgatta a politikusokat, a mediat es a kutatokat, hogy mennyien es kik jönnek, valamikor ugy 2011–2012 környeken nagyon sok forumon es egyre többször merült föl az a korabban ritkan elhangzo kerdes, hogy tulajdonkeppen most akkor mennyien mennek el Magyarorszagrol.

– Nyilvan mert hirtelen feltűnően sokan lettek...

– De Nemetorszagbol es Angliabol is sokan mennek el, ez ott megsem problema. Ezzel szemben Magyarorszagon, ahol korabban a kutatasokat mindig a bevandorlok tömegeitől valo felelem motivalta, ez most a migracio mindennel fontosabb problemajakent jelenik meg.

– Mert negativ tartomanyba került a termeszetes szaporodas, „fogy a magyar” – ahogy mondani szoktak –, raadasul a hataron tuli magyarok attelepülesevel kapcsolatos becslesek is tulzottnak bizonyultak?

– Na de hat nem mostanaban kezdett „fogyni a magyar”, ugyanakkor a hataron tuli forrasbol szarmazo utanpotlas – amitől persze nem szaporodott a magyar, csak a hatar egyik oldalarol atkerült a masikra – is mintha fogyatkozna. Inkabb arrol lehet szo, hogy idaig a migracios egyenleg pozitiv volt, s ez kicsit javitotta a nepessegfogyas miatti hianyt, mostanra azonban a migracios tervek megvalositoinak szama lathatoan elert egy olyan küszöböt, amely miatt ez a kozmetikazas sem működik mar, s ez kiverte a biztositekot.

– Mert szinte mindenkinek van ma mar olyan ismerőse, aki keszülődik vagy mar el is ment?

– En folyton nagyon ügyelek arra, hogy ne vegyem tul komolyan, amit merek, ezert mindig ovatosan fogalmazok. De amikor peldaul az engem interjuvolo ujsagirok es altalaban a legkülönbözőbb koru, nemű, tarsadalmi statusu, erdeklődesi körű es stilusu emberek a beszelgetes egy pontjan azt mondjak, hogy „a batyam, a hugom, az apam, a fiam, a szerelmem, a gyerekem osztalytarsai – mar elmentek, most indulnak, tervezik, hogy nekivagnak”, akkor elbizonytalanodom. Mert „bölcs kutatokent”, elnezően mosolyogva el lehet haritani az egyes emberek aggodalmait, hogy „kiürül az orszag”, mondvan, a tapasztalataik, nem leven reprezentativak, nem bizonyitanak semmit, de ha mindenki azt mondja, hogy ismer olyanokat, akik elpalyaznak innen, akkor az egy idő utan a kvantitativ enemet is elkezdi birizgalni. Mert ha mindenki ugyanazt tapasztalja, akkor abbol kijön a magyar tarsadalom. Es
akkor mar ez a kerdes engem is izgatni kezd.

– Marmint az, hogy valoban mennyien mennek el?

– Hogy talan tenyleg egyre több valosul meg az almokbol es a tervekből, amelyekről tudjuk, hogy szamosak.

– Matolcsy Györgynek volt erre egy szama.

– Matolcsy sok mindenre tud adni egy „matolcsys” valaszt: nem kutatott, nem gondolkodott, hanem bemondott valami szamot, ami marhasag.

– Tehat a felmillio marhasag?

– Igen, de nagyon hivatalos marhasag, es nem ő tette hivatalossa, hanem talan a Vilagbank egy kiadvanya, amelyben egy ilyen szam olvashato. Es ez a szam akar igaz is lehetne, egyetlen baj van vele, hogy nincs hozzarendelve időkorlat. Tehat miközben a tudosok különfele intezetekben – valaszkeppen a tarsadalomban egyre izgalmasabbnak mutatkozo kerdesre – elkezdtek vizsgalodni, Matolcsy azonnal „elnyilatkozta magat”, hogy ötszazezer magyar el külföldön. Csakhogy ez a szam valamennyi külföldön elő magyarra vonatkozik, peldaul az ’56-osokra vagy a kesőbbi, de meg a rendszervaltas előtti disszidensekre is: mindegy, hogy mikor mentek ki, ennyien vannak magyarok külföldön.

– Tehat ön szerint a mostanaban tavozok ennel kevesebben vannak?

– Igen. Magam ezt nem kutattam, mert ehhez sok penz es specialis szakertelem kell, amelyekkel en nem rendelkezem. Viszont ket ilyen kutatas is törtent a közelmultban. Az egyik a KSH Nepessegkutato Intezetenek mas temaban vegzett, tizezer emberre kiterjedő nagyon szellemes vizsgalata, amely soran a vizsgalatba bevont szemelyeket – mintegy mellekesen – a környezetükből a közelmultban eltűnt szemelyek velt tartozkodasi helyeről is megkerdeztek. A valaszokbol az derült ki, hogy valamivel több mint haromszazezer magyar allampolgarrol lehet szo, vagyis a tizennyolc-negyvenkilenc eves korosztaly 7,4 szazaleka tartozkodhat most külföldön. Ez mar olyan kutatas, amelyre egy kvantitativ kutato csettint a nyelvevel, es kiprinteli maganak, mert ezt mar oktatni is meri. Különösen azutan, hogy megismerkedik a GKI ugyanebben a targyban folytatott, nagyon friss es nagyon elegansan kivitelezett kutatasaval – amely arra is kiserletet tett, hogy azt is megbecsülje, hogy hany olyan haztartas lehet, amely teljes egeszeben eltűnt Magyarorszagrol –, amely hasonlo eredmenyre jutott: napjainkban szerintük is mintegy ketszazhetven-ketszaznyolcvanezren lehetnek, akik hosszabb-rövidebb időre külföldre tavoztak. Tehat ketszazhetven- es haromszazötvenezer közötti letszamu külföldön dolgozo magyar: ez jo becsles.

– Ön ebből milyen következtetest von le? Meg mindig inkabb pozitiv jelensegkent tekint a folyamatra, vagy lat valamilyen negativ tendenciat is a magyarok migracios hajlandosaganak hirtelen növekedeseben? Termeszetes, szerves fejlődes vagy trendfordulo?

– Ha a külföldön munkat vallalni tervezők es a terveiket valora valtok szamanak szaporodasahoz hozzaadjuk – amit mas kutatasokbol tudunk –, hogy a közepiskolasok is, tehat akik fiatalabbak ennel a korcsoportnal, magas aranyban terveznek vagy inkabb almodnak maguknak külföldön jövőt, es az egeszet alatamasztjuk Hars Agnes kutatasaival, aki mar 2008-tol növekvő migracios trendet eszlelt, akkor azt mondom, fordulat törtent. Mert ha mindezeket a tenyeket összerakjuk, akkor ezek alapjan ki lehet jelenteni, hogy vegre Magyarorszagon is megtörtent, ami eddig – nem is ertettük, miert – nem törtent meg, sem a rendszervaltast, tehat a hatarok megnyilasat, sem az Europai Uniohoz valo csatlakozasunkat követően: a magyarok is elindultak „szerencset probalni” a vilagba.

– Jo, akkor egyelőre tegyük felre azt a kerdest, örüljünk-e ennek, vagy inkabb aggodjunk miatta. Ön azt mondja, hogy ha kesve indult is, ez termeszetes folyamat. De miert epp most?

– Magyarazat persze a korabbi helyzetre is volt: hogy a magyarok mobilitasi keszsege alacsony, nem beszelnek nyelveket, meg a magyar kultura is inkabb bezarkozo, „mi sem megyünk sehova, ide se jöjjenek masok” – sokan gondolkoznak igy. Ehhez jarult a lakas- immobilitas, a munkaerő-piaci immobilitas, szoval a migracio hianyat meg lehetett magyarazni.
Marmost az a kerdes, mi valtozott meg közben. Nem perdöntő, hogy ma mar kicsit talan többen beszelnek idegen nyelveken, mint korabban. 2008 ota nyilvan a gazdasagi kenyszerek is erősebbek, de masutt is azok. Talan meg inkabb jellemzőve valt rank, magyarokra a pesszimizmus es az ugynevezett jövőnelküliseg, az altalanos bizalomhiany, de ezek a tulajdonsagok mindig is nagyon jellemzőek voltak a magyar tarsadalomra. Ugyhogy en azt gondolom, nincs masrol szo, mint, hogy a magyar tarsadalom „megerett” a migraciora.

– Ezt meg kellene magyaraznia. Ertsem ugy, hogy kezdünk eligazodni a szabadsag viszonyai között? Hogy a kapott pofonok hatasara mi, magyarok is – legalabb ebben a tekintetben – kezdünk felnőtte valni?

– Ez igy tul erős lenne. Arra gondolok, hogy a különböző tarsadalmi folyamatoknak elterő időigenyük van. Ralpf Dahrendorf szerint – a rendszervaltas első eveiben sokat ideztük ezt tőle – a politikai rendszert hat honap alatt is meg lehet valtoztatni, a gazdasagi rendszer megvaltoztatasahoz mar hat ev kell, az emberek tudatanak atalakitasara pedig legalabb hatvan evet kell varni. Tehat egy politikai döntest, ha egyszer olyan helyzet van, könnyen meg lehet hozni. A gazdasag atalakitasa több verrel es veritekkel jar, de azt is keresztül lehet nyomni. De a tudatot megvaltoztatni nagyon nehez, mert ahhoz mar nem eleg a külső kenyszerhatas, hanem azt az embereknek is valamilyen modon magukeva kell tenniük. Es a migracios keszsegeknek az az elegye, amelyről beszeltünk, nagyon sok ilyen tudati elemet tartalmaz.

– De ez meg mindig nem magyarazza, miert epp 2010 tajan következett be ez a fordulat. Vagy esetleg kicsit korabban, 2008-ban, ha a Hars Agnes kutatasai soran eszlelt halvany jelekre gondolunk.

– Arra adodna magyarazatkent a valsag kitörese, csakhogy akkor Angliaban es Nemetorszagban is – ahova a magyarok mentek – epp megszűntek a munkahelyek, tehat ez is hamis interpretacio, az időbeli egybeeses veletlen.
Szerintem a törtenet 2004-ben kezdődött, amikor – ha a legtöbb orszag eseteben nem is legalis munkavallalasra – megnyiltak a hatarok, es ezzel ledőlt egy nagyon fontos fizikai korlat. De mivel a tudati korlatok megmaradtak, ez meg nem hozott fordulatot a magyarok migracios hajlandosagaban. Ugyanakkor azert voltak, mindig voltak, akik rövidebb-hosszabb időre külföldön vallaltak munkat, de attol kezdve ez a kör szep lassan tagulni kezdett, affele informacios baziskent es kapcsolati halokent is szolgalva masok, a kifele igyekvesről meg csak bizonytalanul almodozok szamara. Aztan egyre többen bele is vagtak, s akkor jol jött a mar kint elők segitsege, először a hely felderiteseben, majd a migracio első, legerzekenyebb időszakaban, az első lakas, az első munkahely megszerzeseben. Voltak persze, akik nem talaltak meg a szamitasukat kinn, ezert hamarosan hazajöttek, masok affele ingazo eletmodra rendezkedtek be a ket orszag között, voltak, akikhez idővel a csaladjuk is csatlakozott.

– Azt akarja mondani, hogy igy lett London a harmadik, masok szerint az ötödik legnagyobb magyar varos?

– Igen, es nem veletlenül, bar szerintem a szazezer londoni magyar barokkos tulzas. Fordulatot ebben a folyamatban ket dolog hozott. Egyreszt a diaszpora lassan, de biztosan növekedett, masreszt megjelent es elerhetőve valt sokak szamara, es most mar nemcsak az elit ertelmiseg, hanem főleg a fiatal, közepesen kepzett retegek szamara is a vilaghalo, es ennek a kettőnek az egymast erősitő hatasa miatt beindult egy tanulasi folyamat. Ezt ugy kepzeljük el, hogy kimentek, visszajöttek, kimentek, visszajöttek, es ezzel demonstraltak az itthoniaknak, hogy ez egy lehetseges strategia. Azok pedig, akik erre nem is gondoltak, aztan mar gondoltak ra, de először elvetettek, vegül – mivel közben a kenyszerek is nőttek – maguk is belevagtak. Ez a sokfele összeadodo hatas mutatkozott meg aztan abban, amikor a valsag idejen, de nem a valsag miatt, elkezdett exponencialisan nőni a külföldön szerencset probalok szama.

– Akik aztan mar maguk is informacios bazisul es kapcsolati halokent szolgalhattak az itthon maradottak szamara, majd azok is a sajat ismerőseiknek, egyre tagulo körben: mint egy piramisjatek...

– Igen, ez törtenik: egyreszt gyorsulva nő azok szama, akik ezt letező strategianak gondoljak, masreszt, ha ez a folyamat egyszer beindul, mar soha nem marad abba. Mert közben epül a migracio tehetetlensegi erejet növelő, profitot lato vallalkozasok szama is, lasd honlapok, ügynöksegek.

– Tehat ön politikai okat nem latja a dolognak.

– Ilyen rövid tavon a migracionak nincs közvetlen politikai oka, mint mondjuk egy kormanyvaltas. Rövid tavon el lehet rontani dolgokat, de annak nincs közvetlen hatasa az emberek ilyen fajsulyu dönteseire.

– Arrol van valamilyen felmeres, jellemzően kik, milyen tarsadalmi statusu, milyen koru es milyen kepzettsegű magyar allampolgarok vallalnak tartosan külföldön munkat?

– A tipikus külföldi munkavallalo fiatal ferfi, aki korabban a közep-magyarorszagi regioban vagy valamelyik nagyobb videki varosban elt. Ez az a kör, amely elen jar ebben a tanulasi folyamatban, amely leginkabb eligazodik a virtualis vilagban, es nagyobb varosok lakojakent eleg nagy migracios burok veszi körül, vagyis viszonylag sokan vannak körülötte olyanok, akik mar megprobalkoztak a külföldi munkavallalassal. Esetükben tud ez a tömeghatas a legjobban ervenyesülni. De meg ha ma bizonyos meghatarozott tarsadalmi csoportok elen jarnak is ebben a folyamatban, ez az előny egyszer csak elfogy – ezt mondja a szakirodalom is –, mert hamarosan a nők es az egeszen fiatalok is csatlakoznak hozzajuk. Magyarorszagon peldaul ma mar a nők is viszonylag könnyen valasztjak ezt a strategiat, es vonzzak is egymast.
Ott van peldaul Brighton, ez a Londontol delre fekvő patinas fürdőhely a deli parton, hagyomanyosan az elit es az arisztokracia, valamint a homoszexualisok klasszikus talalkozohelye. Tehat mindig is különleges hely volt, fejlett szorakoztatoiparral, sok etteremmel es mulatoval.

– Ahol nyilvan sok pincerre, barmixerre, takaritora es mosogatora van szükseg...

– Az utobbiakkal nem talalkozik az ember, de a pincerekkel igen, es azok joforman mind magyarok. Lanyok es fiuk vegyesen, de szinte egytől egyig videki nagyvarosokbol kerültek oda. El is mondtak, hogy ez nem veletlen, ugyanis az az egy-ket magyar, aki először odavetődött, amikor uj munkaerőre volt szükseg, hivta az osztalytarsat, a baratjat, a baratnőjet, a szomszedjat, es a dolog egyszer csak olyan merteket ert el, hogy külön identitaskent jelent meg a magyar munkavallalo, akivel mar a munkaadok is szamolnak.

– Most angliai peldat emlitett, de nyilvan hasonlo jellegzetessegekkel birnak a nemetorszagi vagy az ausztriai magyar munkavallalok is. Mondhatjuk, hogy ők olyan, többnyire valamilyen nyelvismerettel es legalabb közepfoku vagy magasabb vegzettseggel rendelkező fiatalok, akiknek itthon nincs biztos vagy őket kielegitő egzisztenciajuk, viszont eleg intelligensek es rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak masfajta elvarasokhoz, es az itthoninal alacsonyabb statusu allasokat is hajlandok tartosan is elvallalni? Mennyire jellemző, jellemző-e ez a strategiavalasztas az itthon klasszikus ertelmisegi foglalkozasokat űző fiatalokra es kevesbe fiatalokra? Egyszoval, szolnak-e a kutatasok arrol, hogy vegzettseg szerint milyenek a külföldön munkat vallalok? Es meg mindig nem a kivandorlokrol beszelünk.

– Ezt ugy kell elkepzelni – es most persze nem a hatar ausztriai oldalara uborkaszedesre ingazokrol beszelek, inkabb folytatva a brightoni peldat –, hogy ők leginkabb azokbol a tarsadalmi csoportokbol kerülnek ki, amelyeknek tagjai ugy gondoljak, hogy itthon a közeljövőben nem fogjak tudni megteremteni sem a sajat egzisztenciajuk, sem – ami meg fontosabb – a csaladalapitas, meg kevesbe a gyerekvallalas alapjait. A külföldi munkavallalas dominans modon az ő eletstrategiajuk. Kutatassal nem tudom igazolni, de ha belepillant a vilaghalon a Hataratkelő blogba, ahol külföldön dolgozo emberek meselik el a törtenetüket,
akkor ott tulajdonkeppen ennek a helyzetnek a különböző variacioit fogja talalni. Ott olyanok is irnak magukrol, akiket kudarcok ertek, rosszul erzik magukat es legszivesebben hazajönnenek, de nem tehetik, es vannak olyanok is, akik valamifele kivivott szabadsagkent elik meg a helyzetüket, es többe hallani sem akarnak arrol, amit maguk mögött hagytak. A legtöbben persze arrol irnak, hogy itthon nem tudtak megelni a fizetesükből, nem tudtak csaladot alapitani, nem lattak biztositva a gyerekeik jövőjet, de amint megfelelő megelhetest teremtettek maguk es a csaladjuk szamara, akkor hazajönnek.

– Amikor a jövő kilatastalansagarol irnak, akkor csak a megelhetesre gondolnak, vagy a politikara is?

– A politikara nem. De inkabb ugy fogalmaznek: a partpolitikara nem gondolnak.

– A politika tartalmara sem? Peldaul arra, milyen az az iskola, ahova itthon a gyerekeik majd jarni fognak?

– Erről beszelek en is: hogy milyen iranyba megy Magyarorszagon a gazdasag, hogy milyen a közhangulat, hogy szemettel teliek-e az utcak, tehat ilyen modon gondolkoznak a jövőről, amiben persze benne van a politikai hangulat is. De nem közvetlenül a politika hatarozza meg a dönteseiket, hanem az a közeg, amelyben leteznek, amelynek persze meghatarozo resze a gazdasag, es vegső soron a politika.
De szerintem a perdöntő az, hogy annak a hozzavetőleg haromszazötvenezer magyarnak, aki ma külföldön dolgozik, a zöme ugynevezett transznacionalis migrans. Vagyis ha külföldön el es dolgozik is, a hazaja tovabbra is Magyarorszag, sőt, most akar ateltebben is az, mint korabban, amikor meg itthon volt. De most mar az ő törtenetük egy transznacionalis vilagban zajlik, ahol a hatarok, ha el nem is tűntek, sok szempontbol elvesztettek a fontossagukat, es ahol a mozgas költsegei is könnyebben megfizethetők. Ez egy köztes allapot, amelyben – arra szamitanak – hosszabb tavon is benne maradnak, tehat visszajönnek, ha nem is vegleg, de ide tartoznak, meg ha ujra el is mennek. Nem biztos, hogy igy is lesz, de ez olyan erőforras, amelyre nekik is szüksegük van az identitasukhoz, es ami itthon is fontos, mert azt jelenti, hogy Magyarorszag szamara nem vesz el ez a külföldön dolgozo nehany szazezer ember.

– Ez a munkavallalo reteg annyira dominans, hogy hozzajuk kepest azoknak a szama, akik vegleg elhagyni szandekoznak – mondjuk politikai okokbol – Magyarorszagot, el is hanyagolhato?

– Szerintem igen, de a statisztikai meresek szerint is: ők a kimenni szandekozo tizenkilenc szazalek töredeket teszik ki.

– Azert, mert a magyar tarsadalomban a kritikai ertelmiseg, amelynek a köreiben ez igy merülhet fel, eleve olyan csekely hanyadot kepvisel, hogy az nem tud megjelenni egy statisztikaban, vagy egyebkent is?

– Mert eleve kevesen vannak a Bartok Belak. De tegyük hozza, epp most olvastam, hogy valaki föltalalt valami orvosi műszert, amelynek a jelentőseget a Semmelweis Orvostudomanyi Egyetemen is fölismertek, viszont nem volt penzük, hogy megvalositsak, ezert az illető kiment Angliaba, es ott most vilaghirű lett. Es erre mondhatjuk, hogy szomoru, de azert nem az a lenyeg, hogy a betegeknek az egesz vilagon egy kicsivel jobb lesz?

– Csak megjegyzem, annak idejen sem jelent meg a statisztikaban az a nehany zsido szarmazasu leendő Nobel-dijas, aki kenytelen volt elhagyni az orszagot...

– Valojaban a statisztika nem tudja az egyedi eseteket kezelni, barmekkora legyen is az ilyen migracio okozta emberitőke-veszteseg. Sőt, nem is kell hogy a statisztika ezt kezelje. De vegtelenül buta az a politika, amelyik nem veszi eszre, hogy ha nem avatkozik közbe, akkor elveszti a nepesseg leginkabb kalandvagyo, kockazatvallalo, ujat kereső reszet. Mert a migracio kockazatos dolog, abba csak azok vagnak bele, akikben van mersz es kalandvagy. De ha meggondoljuk, ebből a merszből es kalandvagybol lehetne helyben maradva a vallalkozo kedv meg a gyerekek születese. Ha őket elveszti egy tarsadalom, akkor epp azt a leginkabb aktiv reszet veszti el, amelyiktől hosszu tavon az emberi tőke növekedeset remelheti. Es hangsulyozom, nemcsak Bartok Belat es Szentgyörgyi Albertet, hanem a henteseket meg a cukraszokat. Mert ha a hentesek meg a cukraszok közül a legjobbak, a legerősebbek, a leginkabb vallalkozo kedvűek, a legtanulekonyabbak mennek el, akkor egyfelől nem lesz eleg hentes meg cukrasz, amitől mar rosszabb lesz itthon az elet, masfelől, ha csak a munkajukat unatkozva vegző hentesek meg az ötlettelen cukraszok maradnak itthon, akkor romlik a minőseg. Ez persze tudjuk, hogy nem igy van, megis, azok a cukraszok meg hentesek, akik itthon maradnak, mindettől esetleg rosszul fogjak erezni magukat a bőrükben – azert, mert ők nem mertek vagy nem tudtak elmenni –, es utalni fognak minket, a maradokat, meg azokat a henteseket es cukraszokat is, akik elmentek. Es igy mindenkinek kicsit rosszabb lesz a vilag.

This post was edited by josheide on Sep 14 2013 11:18pm