cégünk történetében először részlegünk átállt a két műszakban történő termelésre. a munkaerőhiány pótlására egy külső cégen keresztül bérlünk munkaerőt, melyet diákmunkások formájában oldott meg a velünk szerződő közvetítő.
a diákmunkások közül tegnap leszólított egy velem egy idős lány:
“szia Marci! te vagy az? de megváltoztál! emlékszel még rám? Juli vagyok!”
az igazat megvallva, halvány lila gőzöm sem volt először, hogy ki a fészkes fene lehetett az, persze a kínos végkifejletű párbeszéd elkerülése érdekében mosolyogva helyeseltem, minek hatására (általam nagyon is furcsállt) megkönnyebbült mosoly ült Juli arcára.
csak a mai nap folyamán esett le, hogy ki is ő valójában:
tinédzser korom sötét éveiben nem igazán voltam túl népszerű a lányok, sőt úgy általában a velem egyidős emberek körében sem, mivel akkortájt úgy bő negyven kilóval nehezebb (és persze szélesebb is) voltam mint most.
Juli a lépcsőházsorunkban lakott és azokkal a “menő” formákkal lógott, akik az imént említett embercsoport büszke tömegét erősítették és ilyesféle véleményüket hatalmas elánnal ki is nyilvánították.
velem ellentétben az eltelt jó pár évben Juli pont annyi kilót szedett fel, mint amennyit én adtam le és jelenleg éhbérért dolgozik diákmunkásként, miközben még mindig azért küzd, hogy összejöjjön neki az a fránya érettségi.
pőre jóarcságból, hogy Juli véletlenül se unatkozzon, elintéztem, hogy az összes szar melót ő kapja, úgyis talpraesett lány és érti a dolgát, nem lesz vele baja!
bekaphatod, Juli.
This post was edited by text_killer on Feb 5 2013 07:47am