A szerelem olyan, mint egy videojáték, hogy miért, azért mert ha játszottál valaha videojátékkal, akkor érteni fogod, mire is célzok. Zaj, leszáll képzelet, beindul, kijön egy új über fasza játék, végigtolod pár hónap alatt, élvezed nagyon de, pár hónap után már nem mozgat, meg benned semmisem letörlöd utána pár hét után vissza, rakod de, már nem hoz tűzbe, s végleg letörlöd és elfeleded szinte örökre és már nem is, izgat, hogy játssz vele. Ilyen játékok az életedben lesz egy pár és így is jó lennie, kell. De, eljön egyszer az idő, amikor megtalálod azt a játékot, amire nem bírsz ráunni. Eltelik egy év, nem unod, eltelik kettő, nem unod és ez így megy tovább, nagyon sokáig nem bírod megunni idővel az érdeklődésed, lehet, megcsappan egy kicsit de, te is tudod, hogy nem törölnéd le a játékot semmi pénzért, mert egy rossz napodon fellépsz, játszol és megnyugtat a játék, és akkor jössz rá, hogy menyit is jelent neked valójában ez a játék. Mindenkinek van egy ilyen játék a világban, és ha kitartóan keresi meg is, találja, és ha megtalálta eljön számára az idő, amikor nem már nem kell új játékok után szaladgálnia, hanem tudja, hogy neki van egy olyan játéka, amivel fel sem ér 100 legújabb játék és ez a tudat lesz az, ami emberfeletti nyugalmat sugároz egész életében.