én ~1éve néztem meg az idő urait, és utána 1hétig azon gondolkoztam h mi a geciért nem ilyen meséket néztem kiskoromban.

ez?
http://www.youtube.com/watch?v=R5zbLQXcEzk

Én meg lehettem vagy 6-7 éves mindkét rajzfilmnél. Csak arra emlékszem, hogy annyira érzékenyen érintett h nn még1x.

jaja, nekem nagyon bejött

http://www.youtube.com/watch?v=PPvkVFr6cr0&feature=kp ?:D

This post was edited by harcikacsa17 on Jun 6 2014 09:27am

Doctor Whoban voltak amugy meg jo momentek, siros ugyan nem volt, de ami ugy megfogott rendesen, olyan sok volt. Ring of Akhatennel, amikor a 'Suffle Girl' a levelrol beszel es odaadja, meg ott a monolog nice volt, de meg volt meg sok. Bar szerintem akkor jo egy sorozat/film/konyv, ha ezt ki tudja valtani.

Konyveknel is soknal voltak hasonlo pillanatok, vannak eleg jo sci-fik, amikben olyan emocionalis hatter van, ami ugy igazan megmozgat. Ha viszont ugy nezel egy-egy filmet/sorozatot, jatszol gameval, olvasol konyvet, hogy nem tudod beleelni magad, akkor mi ertelme? Egynek elmegy kategoria ugy minden, de en nem elvezem azt, amin 'bealszok', filmeket is azert nem nezek, mert a legtobbe nem tudom beleelni magam, alapbol szar az egesz story, eroltetett.

Azok a feelek, amikor erzed, hogy lelonek egy szereplot, akivel szimpatizalsz es 'neked faj'. Marmint aterzed, nyilvan nem ott verzel el a fotelben, stb, de meg is kicsit megrezzensz. Csak igy van ertelme ezeknek, hogy bele is tudod magad elni.

Eddig csak az Extremely Loud & Incredibly Close-on tört el a mécses.
De HIMYM egyes részeinél is volt hogy előjöttek a feelek.
Anno kicsiként Nemo is meghatott.

azér én ezt csak letagadnám még magamnak is

wtf man

nem én voltam az első ember aki ezt ebbe a topikba leírta, erre rám jön a sok ember. newfag vagyok biztos azért.