szerintem is túlságosan bemagyarázza magának ezt az egész "dolgot" és már a személyiségéve vált

ebből tényleg nehéz kizökkenni, én elmennék 1 pszichológushoz, holló

lehet találna érdekes dolgokat holló fejében

A pia és a drog egészen extrovertáltá (Akinek úgy tetszik, társaságkedvelővé, barátkozóvá, bulizóvá) tudott tenni, csak ezt nem tudom józanon fenntartani. így nincs meg rá az igényem. Az asszony rángat minden baráti összejövetelre, meg családi szarságra. Az én barátaim az asszonnyal beszélik meg, hogy én mikor és hol találkozom velük, mert én annyit mondok, hogy majd...


Leginkább az a bajom a társas kapcsolatokkal, hogy nem látom az értelmét az ott zajló dolgoknak a nagy részénél. (konkrétan azt sme értem, hogy ha nincs semmi oka, akkor minek találkozni, nem vagyok érdek ember, de miért kell csak úgy? minek?)
Nem tudom az egyik ember miért kérdezi meg a másiktól, hogy mi történt vele, ha már tudja.
Erre nekem azt mondták, hogy mert ettől érzi a másik, hogy törődik vele. Nekem ezt nem sikerül átéreznem.
Én ettől nem érzem a törődést, inkább nem értem, hogy ha tudja, akkor minek kell nekem is elmondanom.
Egy kétórás beszélgetésben kb 3 percnyi hasznos dolgot vélek felfedezni.

Ezért nem is tudok hosszan fenntartani egy ilyet, honnan tudjam mit mondjak neki, hogy érezze a törődést, meg hogy nézzek érdeklődően, amikor már tudok valamit, vagy nem érdekel.
Legtöbbször, ha nem direkt annak szánom, akkor nem értem, mivel bántok meg másokat. Ha írásban történik ezerszer elolvasom és nem tudok rájönni.

Nekem egy esemény feldolgozásához sok egyedül időre van szükségem, mert nekem sokat jár rajta az agyam és sok oldalról megvizsgálom magamban, sok megtörténtet és sok lehetséges kimenetelt, sok kapcsolatot keresek az események között. Egyszerűen nekem ezeket meg kell vizsgálnom és rendszereznem és ehhez idő kell, mégpedig egyedül. Nekem ez a mindennapi rutinom és nem tudom elviselni, ha túl sok feldolgozatlan információ gyűlik fel, és ezért muszáj sok szünetet tartanom.

A pia és a drog ezt le tudja kapcsolni, ez az amitől meg tud szabadítani. Azzal tudok a mostnak, a mának élni, és nem kell gondolkoznom, így sokkal nyitottabb tudok lenni másokra, mert leszarom, nem kell egy rakat felesleges információt feldolgoznom. Nem keresek összefüggéseket és nem kell rendszereznem őket.

Olyankor a csajozás sem volt nagy gond, olyan lettem, mint az átlag. Csak most ugye az sem jártja, hogy akkor speedezem meg ecstasyzam végig az életemet.



Amikor a pánikbetegség miatt jártam pszichológushoz, ő arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogy az érzelmi igényeimre kellene ráéreznem, és azokkal is foglalkoznom, neki is az volt a véleménye, hogy túlságosan a logikával próbálom uralni azt is amit nem lehet.
Kb addig sikerült eljutni, hogy nem kapok idegrohamot, ha valaki érzelmi alapon meghoz egy egyértelműen előre láthatóan nagyon szar döntést. Sajnos erre szükség is volt az anyósom mellett.

This post was edited by CyberPunk666 on Jul 10 2013 11:07am

Jó hát nem hiszem, hogy a világnézet az olyan nagyon választás kérdése, illetve annyiban, hogy elgondolkodsz rajta és lehet azonosulni tudsz vele, lehet nem, de, hogy mire jutsz az nagyon sok olyan dologtól függ ami felett nincs irányításod. Az aszexualitás meg szerintem valami túlzás lehetett itt jspn, igazából nem tudom hova soroljam magam, kiverem aztán ennyi, jelenleg nem érzem, hogy bármi miatt szükségem lenne egy párkapcsolatra. Amúgy meg ha már abszurdizmus, pont azért vagyok így, mert úgysem fogom megtalálni azt amire azt lehet mondani, hogy na ez az élet értelme, de akkor már legalább élvezzem, ami meg már inkább átmegy a hedonizmusba vagy nihilbe, mindegy nem akarok ide wall of texteket írni erről. Igazából ami átjött a főszereplőnél az inkább az, hogy így kicsit kívül állt a valóságon vagy, hogy máshogy nézte a dolgokat mint az emberek nagy része de attól még ez nem azt jelenti, hogy jobb mint mások.



Tegyük fel, hogy bemesélem magamnak, ha jól érzem így magam emiatt akkor nem teljesen mindegy?

This post was edited by Rawen on Jul 10 2013 11:07am

ja tudom, de még farmakológiát nem tanultam, csak azt tudom, h pszichiáterek ezt írják fel gyakran

kb neked nincs is igazi barátod mert nem tudsz az érzelmeidre hagyatkozni
azt sem értem barátnőd hogy viseli ezt. soha nem viszel neki virágot? vagy nem kérdezed meg tőle hogy milyen volt a napja? csak ugy semmi logikus gondolkodás nélkül...

érdekes életed lehet komolyan

hát ha jól érzed magad, akkor semmi gond nincs vele, csak nekem éppen a másik vége jött le

te életed igazából, csináld amit akarsz

Végig azt írtam, hogy azért élek úgy ahogy mert szeretem, wtfman.

geci mennyi tl;dr

Egyébként nekem nem kell, hogy megértsenek, csak legyenek úgy velem mint én az egyetemi matekkal lel, fogadják, hogy ez így van és kész.

This post was edited by Rawen on Jul 10 2013 11:19am