ennek az intro-extravertált témának amúgy elég nagy szakirodalma van.
kezdetekben azon alapult, h vki társaságkedvelő vagy befelé forduló.
ma a hivatalos álláspont az (a teljesség igénye nélkül), h különböző agyi struktúrák befolyásolják azt, h az egyes egyének mekkora bejövő ingermennyiség mellett érzik magukat jól. vannak olyanok, akik egész nap öntik magukba a kólát, kávét, energiaitalt és esténként bulizni járnak, de vannak olyanok is, akik otthon szeretnek ülni a sötétben egy éjjeli lámpánál olvasva. abban, h ki milyen szerepet játszik többet közt az ARAS (Ascending Reticular Activating System) az frontális agykéreg gátlásának erőssége és a hippocampus is.
a lényeg annyi, h vannak olyanok, akiknek az agya erősen gátol, kevéssé érzékeny az ingerekre, stb, nekik sok inger kell, h kvázi ne aludjanak el ill. h jól érezzék magukat, ne legyen depriváltság érzésük
az ő ellentétük, akiknek az agya baromi érzékeny, kevéssé gátol, etc., nekik kevés inger is elég ahhoz, h ott legyenek, mint az előbbi csoport tagjai egy energia, kávé, kóla kombó után (nyilván túlzok)
nyilván ez egy dimenzió, nem dichotóm kategóriákról van szó, kinek mennyi gátló neuronja van, mennyire érzékeny az ARAS-a, mennyire erősen gátol a frontális lebenye, etc etc etc
egy jó példa a szemléltetésre: az ADHD-s gyereknek a pszichiáter amfetamint, serkentőket ír fel, h lenyugodjon
---
nem beleugatni akartam vagy bárki pártját fogni, csak a tisztánlátás kedvéért, hátha vkit érdekel