"Szünidei idill: mama, papa, és kisfiuk egy tóparti házban. Váratlanul egy golfruhás, fehér kesztyűs férfi jelenik meg az ajtóban. Eltereli a háziasszony figyelmét, amíg egy másik férfi is belép. A család egy pillanat alatt az erőszak áldozata lesz.
Szereplők: Naomi Watts (Anna), Michael Pitt (Paul), Tim Roth (George), Brady Corbet (Peter), Siobhan Fallon (Betsy), Boyd Gaines (Fred), Devon Gearhart (Georgie), Robert LuPone (Robert), Linda Moran (Eva)
Hűűha! Ez a Michael Haneke tud valamit! Az eredeti, 1997-es változatot nem láttam, viszont a 10 évvel későbbi változat olyan szinten kifinomult, precíz, halálos, amelytől gondolom az eredeti mű még jobb. De ha ez egy zseniális film, akkor az milyen lehet?
Michael Haneke fantasztikusan bánik a filmjeivel. Elképzeléseim szerint minden kis képkockáját megtervezte a Funny Games-nek, és közben iszonyúan próbálta elérni, és végül el is érte, hogy minden egyes képkocka az ördögöt hordozza magában.
Gyakorlatilag a 11. perctől közel két órán keresztül vert a szívem; pedig vért alig látunk, csakúgy mint erőszakot - utóbbira még később kitérek. Viszont ahogy megjelenik a két úriember, onnantól kezdve felborul a film elején kb. fél perc leforgása alatt bemutatott családi idill: a fiatalemberek először számomra idétlen kisgyerek-szinten álltak: udvariatlan, követelőző, kissé nevetséges figurák. Aztán percek alatt rá kell ébrednünk, hogy vége a harmóniának: rettegés és tömény izgalom sora vár minket.
Igazán 4 dolog teszi naggyá a filmet:
1) A kamerakezelés, illetve a színészek közvetlensége. Formabontó, hogy erőszak bőven akad a filmben, abból azonban nem sokat látunk. Félelmetes, ahogyan a legmegrázóbb hangoknál a kamera egy helyben áll, nem mozdul, mi pedig legszívesebben továbbtolnánk a kamera-sínt, hogy láthassuk az eseményeket. Rendkívül újító fogás ez (illetve '97-ben volt az :)), hiszen egyrészt mesterien tartja fenn a néző érdeklődését, másrészt a durvább események nem-mutatása jóvoltából a film tökéletesen kilóg a mai sablon-thrillerek/horrorok kategóriájából, és visszatér a szó szerint thrillernek nevezett kategóriához. Az pedig, hogy a kamerába beszél, azaz a nézőnek mondja néhány jelenetben a mondanivalóját az egyik fiú, különös kontaktust teremt a történet és a néző között. Magyarul: operatőri munka és a rendező fogása = 100% (Ja, és a kameraállás jóvoltából nem látható események tökéletesen kompenzálódnak a hanghatások által, mely a film vége felé látott ping-pong-labdás hangban teljesedik ki.
2) A színészek játéka és a karakterek. Naomi Watts-ról nem kívánok írni. Pont. Ő kész. Van, imádjuk őt, meghajlunk előtte.
Amit a két úriember leművelt, az egyszerűen botrányosan jó: a karaktereik könnyedén fogják fel a gyilkolást és kegyetlenséget, amolyan mindennapos dolog. Tulajdonképpen sokkal fontosabb, hogy együnk egy falatot, lássuk a sportot a TV-ben, stb. És ahogy ezeket a karaktereket megtestesítik a fiatal színészek, valami zseniális. 100% a színészi játék is, és a karakterek felépítése.
3) Az értékrendek felállítása. Furcsa, és vicces elvárni egy vérbeli thriller-től, hogy mondanivalóval szolgáltasson, a karakterek köré szerveződött értékrendszer azonban mégis tanulságként vehető fel. Minden karakterről van pozitív és egyben negatív véleményünk is. Bizony, még Killer urakról is.
4) Maga a történet: lehengerlő, ahogy kitör a sablon-alaptörténetből. Hiszen nem egyszer láttuk már, ahogy egy idilli családot szétrobbant a terror néhány elmeháborodott kamasz miatt. Valóban van egy vontatottabb 5 perc, a mobiltelefonos rész, mely számomra teljesen érthetetlenül került a filmbe, de hát ez van. Azonban a film végi "csavar", vagy inkább nem csavar, és a távirányítóval eljátszott dolgok, és a kamera és a néző kapcsolata közti kiteljesedés (spoiler-mentesen nem tudok róla írni) megkoronázzák a filmet. Szintén 100%.
Szóval egy mindennapi történet köntösébe öltöztetett remekműről van szó, mely minden percében leköt, zseniális módon adagolja az adrenalint gyakorlatilag a film elejétől a legvégéig a legszenzációsabb módon.
Michael Haneke előtt le a kalappal. Kíváncsian várom az 1997-es változatot.
Tehát a film a mobilis rész miatt veszít egy kicsit értékeiből, így egyelőre 95%-ot adok rá, de hát nem az utolsó alkalommal néztem meg a filmet, annyi szent. És talán legközelebb értelmet találok abban a jelenetben is. :))
Beteg, nagyon, feszült, kegyetlen, ajánlom.
Ezek a sorok kellő mértékben felkeltették az érdeklődésemet, hamarosan bekebelezem eme filmremeket végre én is.