Quote (fahrii @ Jul 2 2014 03:31pm)
Mi az isten ez? Meg miért fekete?
Medvecukrok a világbanA medvecukor az édesgyökér besűrített kivonatából készül, alapvetően az egész világ ismeri. Elnevezése a legtöbb országban az édesgyökér hatóanyagából ered, angolul liquoirice (vagy licorice), az olaszoknál liquirizia, a finneknél lakritsi, németül lakritze. Nemcsak melasszal színezett fekete változata népszerű, hanem a cseresznye, málna vagy eperkivonattal ízesített piros is.
Északon a medvecukor szeretete új szintre lép, ott nem egyszerűen édesség, hanem életérzés, a legjobbak minden évben díjat is kapnak. A finnek, norvégok és hollandok egyik kedvence a sós medvecukor, más néven salmiak, salmiakdrop vagy salmiakki, és tényleg rettentő sós. Ha valaki alapvetően nem kedveli a medvecukrot, ezt eszébe ne jusson megkóstolni. Igazán intenzív íze van, amit az ammónium-kloridnak köszönhet, így aki még nem találkozott ezzel az ízvilággal, elsőre sokkoló lehet. A sós medvecukornak jellegzetes gyémántformája van, ami annyira elterjedt, hogy a salmiakki kifejezés gyakran nem magát a cukorkát, hanem ezt az alakzatot jelöli.
Az édesgyökérMás néven édesfa vagy cukorkóró. Rettentő édes, és valóban ánizsra emlékeztető íze van. Elsősorban gyógynövényként alkalmazzák, mivel hatóanyaga (Liquiritiae radix) természetes módon nyálkaoldó és köhögéscsillapítő, köptető, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatású, ezért például gyomor- és bélfekély, nyálkahártya-sérülések gyógyítására használják. Túl sokat viszont nem érdemes belőle enni, mivel magas vérnyomást okozhat. Édes íze miatt (glicirrhizin) az élemiszer- és a gyógyszeripar ízjavítóként is használja.
Az édesgyökeret a gasztronómia is hasznosítja, felhasználják barna sör színezésére, likőrök ízesítésére (lásd a franciák jellegzetes italát, a pastist) és a medvecukor, más néven a bocskorszíj legfőbb alapanyaga. Az első medvecukrot a 18. században készítették édesgyökér-kivonatból, melaszból. Azóta kerülhet bele ánizsolaj, ánizskivonat, és létezik sós változata is.