kurva jól hangzik
nekem hálistennek 1-2 alkalomnál többször nem kellett kórházba mennem, de amikor igen, akkor a heim pál-ban dolgozó ismerősünk elintézett mindent
egyetlen egy dolog volt, amikor a torkomat kellett műteni, na azt elmesélem
10éves koromtól ~16-17 éves koromig minden télen havonta (vagy akár többször is) mentem mandula (és/vagy torok) gyulladással a háziorvoshoz, úgyhogy jól ismertül egymást
16-17 éves koromba kaptam egy vizipipát amit all day all night szívtam, mint a faszt (tényleg 0-24), aztán egyszer csak (milyen meglepő) elkezdett fájni a torkom
el is mentem megint a háziorvoshoz, aki az elmúlt évek alatt szerzett velem kapcsolatos tapasztalatok alapján kb már az ajtóból rámondta, hogy mandulagyulladás és már adta az igazolást + a balherémnyi méretű gyógyszert, amit sasha gray se tudna lenyelni egy deepthroat casting után, na mindegy
hazamegyek, szedem, egyre rosszabb, kikúrtul fáj a torkom, fáj nyelni, de valahogy máshogy mint általában. megyek vissza, hogy ez jobb nem lett. az orvos teljesen kikelve magából mondja, hogy ha az ő diagnózisának nem hiszek, akkor takarodjak át specialistához, (nesze baszd meg) itt a beutaló. ok. szerencsére közel volt a hely ahova átküldött (17kerben van ilyen "kis kórház féleség") bemegyek, már tényleg sírni tudtam volna a fájdalomtól, de ült egy jó csaj a várakozóban, úgyhogy játszottam a kemény gyereket, aztán amikor sorra kerültem, az orvos belepillant a számba, "torokgyulladás"
na mondom ilyen a világon nincsen bazdmeg
"tényleg elég csúnya, ha tájogos lenne az viszont kurva nagy baj lenne"
volt mellette egy ilyen kis tanuló orvos, akinek ugye néznie kell, hogy mit csinál egész nap a rendes orvos és ő lemaradt a torkom megnézéséről, ezért újra belenéztek mindketten és előttem van az orvos feje, ahogy úgy kikerekedik a szeme, hogy olyat én még nem láttam O.O
mondom wtf. néz rám, nem kell kétségbe esni, de belenéztek mélyebbre és végig gennyes tájogok vannak a torkomban *már tárcsázza a kórházat*, azonnal műteni kell, de az egyikből leszív itt helyben, mert nem biztos hogy kibírom a kórházig, de ha ma nem műtik meg, akkor szinte biztos, hogy felszakadnak és a tartalmuk a torkomba folyik ( "ezeknek tartalmuk olyan sűrű, és az én esetemben akkora mennyiség volt a torkomban, hogy nem tudtam volna nyelni és megfulladtam volna még ma este" ). na itt kb lekapcsolt az agyam és csak néztem ki a fejemből
fél perc nem telt el és magamhoz tértem, mert jött a 20-30 centi hosszú injekciós tűvel, amivel aztán leszívott egy akkora adag gennyet, hogy nem akartam elhinni, hogy az a torkomból jött ki. ofc had ne mondjam milyen jó érzés volt, amikor tűvel szurkálják belül a torkodat és közbe a beinduló nyelőreflextől fulladozol, de nem tudod becsukni a szádat, mert egy 20 centis tű lóg ki belőle
na és akkor a kórház. azt tudni kell rólam, hogy gecire érzékeny vagyok a higiéniai dolgokra, tehát a napi 2-3 fürdés, kézmosások, hajmosás, etc nélkül egyszerűen bekattanok és nem tudok másra gondolni, csak hogy le kell fürdenem etc. elég wtf de ez van. a másik ilyen dolgom a személyes terem, amin ha valaki belül van, akkor megint katt és megőrülök. előadóban is mindig két helyet foglalok, hogy ne üljön mellém senki, bkv-n ha leülnek mellém, akkor felállok, etc egyéb normális dolgok. na de alvásnál ez a személyes tér egy konkrét szobát takar, ahol én nyugodtan le tudok feküdni és aludni tudok. amikor megérkeztem a szobába, amire azt mondták, hogy én itt majd aludni fogok, akkor már tudtam, hogy itt bajok lesznek (konkrétan be volt baszva 6 darab 1x2 méteres kórházi ágy [12m^2] egy nagyjából 20m^2-es szobába, ahol ráadásul ofc rajtam kívül mindenki 100+ volt és valószínűleg tüdőrákkal voltak bent, mert krákogtak mint a kivert kutyák) , de akkor még volt nagyobb bajom is. amíg apám bent volt, addig minden gördülékenyen ment, megérkeztünk, a műtő orvos már az ajtóban várt
mondom akkor tényleg nem komoly a dolog.. 2 perc múlva már levették a vért, és nagyjából 10 perc múlva már altattak. ofc utolsó képek altatás előtt : fekszek a műtőasztalon, balra nézek és az egyik nővér HÁROMSZOR szúrta mellé az infúziós tűt. már kb szétrobbant az erem mire beletalált, mondom gg, még el is altatnak, tuti hogy itt halok meg. altatásból ébredve még 1 óráig nem éreztem semmit, visszatoltak a szobába, hozott a nővér teát meg egy szívószálnak kinevezett gumicsövet, hogy igyak minél többet. ez jó ötletnek tűnt, mivel reggel óta nem ittam semmit. had ne részletezzem milyen jó érzés, amikor nyelni próbálsz, de tele van felszívódó varratokkal a torkod, ezért nem tudsz rendesen, felöklendezed a pofányi teát az orrodba, ahol a fele távozik, a másik fele pedig taknyostul gennyestül vérestül visszafolyik a torkodba, ahol végül leszivárog. és. ez. minden. áldott. kortynál. az estémet már nem írom le, mert így is tl;dr lesz, de a lényeg, hogy ~este 9-10től reggel hatig (akkor ébresztettek mindenkit, vérnyomás mérés etc) egy kurva percet nem aludtam, mert a másik 5 említett szobatársam üvöltve horkolt, röfögött, köhögött, öklendezett. a nővérek néhány óránként körbementek a szobákban, hogy az infúziókat ellenőrizzék, nekem minden alkalommal megállt és nem csöpögött, úgyhogy azzal mindig volt egy 10 perc szenvedés, de legalább történt valami az este során is. reggel hatkor, amikor mindenkit felkeltettek és abbamaradt a hangzavar akkor egyből elaludtam és 7ig (amíg jött az orvos) aludtam is egy jót. viziten annyit mondott az orvos, hogy minden jól sikerült és 1kor mehetek haza. na itt már sejtettem, hogy ha ez a minden jól sikerült (úgy fájt a torkom, hogy ha tudtam volna, akkor üvöltöttem volna mint az állat. azóta se éreztem olyan fájdalmat), akkor a nem sikerült jól = halál. közölte, hogy se hajmosás, se fogmosás, se szex, se normális kaja, fürdeni is minél kevesebbszer (heti 1-et mondott), mert bármilyen mozdulatra felszakadhat a varrat és akkor mentős legyen a talpán, aki beér velem azelőtt, hogy megdöglenék ( ezt majdnem szó szerint idéztem ), úgyhogy csak feküdjek a következő egy hónapban, de az első hétben járni se járjak ha lehet, max wc-re (ezalatt bent maradhattam volna) . na ezt az egy hónapomat aztán tényleg nem fogom részletezni, mert maga volt a pokol. vizit után kaptam tejbegrízt ( meglepően finom volt ), de kanalat nem kaptam hozzá. mondom itt a nővérhívó, legalább kipróbálom. ____ 15 ____ perc volt mire végre egyszer csak futva berontott egy nővér ( ofc végig nyomogattam a gombot ), hogy MI AZ?!?!?!?!? mondom nem kaptam kanalat. na ott volt egy sor üvöltözés, hogy én mi a faszt képzelek, nem szállodában vagyok, most azonnal álljak fel és menjek ki kanálért, mert hogy ő nem a kiszolgáló személyzetem. mondom az orvos azt mondta, hogy a lehető legkevésbé erőltessem meg magam és jelenleg a járás is ennek számít. őt ez nem érdekli, most azonnal keljek fel és takarodjak ki kanálért, mert ő nem hoz nekem. mondom ty. délután egyig sínylődtem még bent, aztán megjött apám, bejött a nővér, hogy itt a papírom, öltözhetek. ekkor még bent volt az infúziós tű a karomban.
átöltöztem, összepakoltam, kimentem a nővérekhez, hogy ezt hazavihetem vagy kiveszik? ÚR ISTEN, AZ MÉG NINCS KIVÉVE? MÁR REGGEL KI KELLETT VOLNA!ÍGY ÖLTÖZÖTT ÁT? mondom jól van már, csak egy kibaszott tű. csak kapd ki, mert mennék haza. (gondolom annak a nővérnek kellett volna kivennie, akitől a kanalat kértem, de ő bedurcizott)
hazaértem, első dolgom volt hogy lefürödtem, akkor vettem észre, hogy egy fél tucat ilyen ekg-s tappancs van még a felsőtestemen, ofc azokat se vette le senki. na mindegy. aztán kezdődött álmaim egy hónapja, ami alatt többek között azt is megtapasztaltam, hogy a "felszívódó varrat" nem felszívódik, hanem 2-3 hétnyi fogmosásmentes időszak után leválik a és a rohadó genny + vér kombinációjának gyönyörűséges skáláját árasztva lecsúszik a torkodban, aztán lenyeled.
van még 1-2 rövidebb sztori, pl sulitársaméknak autóbalesetük volt, bevitték őket kórházba, a csajt nagyon megrántotta az öv ezért folyamatosan szenvedett, hogy alig kap levegőt és úgy érzi, hogy egyre kevésbé kap, többször jelezte az orvosnak, aki a ~3. alkalomnál mosolyogva odalökte neki, hogy "nekem még nagyon úgy tűnik, hogy lélegzik"
meg az egész család felpakolva ilyen kórházi ágyakra a folyosón várt órákat, amíg megvizsgálták őket, etc
na mindegy