A japán házasság is szigorúan üzlet, a japán férfi eltartja a feleségét, aki ahogy gyereket szül örökre kilép a munka világából. Szóval a férfi mindenképpen fizet a szexért Japánban. Nem is keveset. A japán feleség nem szerelmes a férjébe, hanem az eltartóját látja benne. Ezért a félrekúrást se a szex miatt ellenzi, hanem mert a kurvákra költött pénzzzel is a feleség eltartására szánt összeg csökken.
Manapság már sok az ennek a hagyomádnyos modellnek hátat fordító férfi, aki már se házasodni, se barátnőt tartani nem akar. Ezek a fűevők.
A japán férfi egyébként hihetetlenül komplexusos, nőktől félnek, ez rengeteg perverziót szül, ezért szeretik az ilyen üzleti alapú megoldásokat, ahol minden kiszámíthatóan, automatikusan történik. Nincs esély a megszégyenülésre, csalódásra, kudarcra. Így a szexuális műintézmények virágzanak, de utcán leszólítani, randira hívni valakit az teljesen elképzelhetetlen. Csökött, megnyomorított személyiségek, tele komplexusokkal, csak a begyakorolt, biztos úton tudnak járni, spontaneitás az számukra ijesztő, kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot, a kudarc, arcvesztés lehetőségét rejti. Önálló egyéniségnek lenni veszélyes és elképzelhetetlen.
Még a szexuális perverzióik, fantáziáik is uniformizáltak, üzletiesítettek, kipárnázottak, automatizáltak. Egy nyugati perverznek van saját heppje, amitől beindul, egy japán perverz meg egy szubkultúrát követ egy szexuális trendre ül fel. Egyéniségnek lenni még szexuális értelemben se képesek. De persze így is működik minden, a kereslet és kínálat könnyen egymásra talál.
Japánban mindenki senee és karan
