A kényszeres programcsináló
Mi az, hogy szombat délelőtt van már, ragyogó napsütés, és te még itt fetrengsz, átalszod a napot - gyerünk, felkelni, gyors reggeli, aztán irány:
kirándulni
a városba
bevásárolni
takarítani
megszerelni
segíteni
táborba
edzésre
Anyáékhoz
Imiékhöz.
Tulajdonképpen bárhová, ami nem otthon. Csak ne a négy fal között punnyadjunk, csak ne azt a szart nyomkodd, ne a tévét bámuld, ne az ágyban rohadj, ne olvasgass, ne a kanapén tunyulj, megőrjítesz!
Alapvetően képtelen mit kezdeni önmagával, nem tudja megtanulni élvezni a semmittevés, regenerálódás, a valódi, gondtalan aktív vagy passzív pihenés gyönyörűségét - jobb esetben magányosan járja a világot minden szabad percében, nehogy esetleg magára maradjon és elgondolkozzon azon, hogy ő valójában mekkora egy üres lélek - ám sajnos legtöbbször mások bevonásával teszi teljessé a rendszeres, kényszeres programcsinálást. Kolosszális módon irritálja, ha bárkit békés ejtőzés közben kell látnia - bármit elkövet annak érdekében, hogy a másikat ebből az áldatlan állapotból kizökkentse. Depresszió! Az lesz az. Maradjunk itthon, legyünk együtt, beszélgessünk csak úgy? Hallatlan. Hol lesznek a közös emlékek?
Vidéki várostúrák, wellnesshétvége, múzeumjárás, színház, mozi, étterem, bár, túrázás, olcsó repülőjegyek, bécsi karácsonyi vásár - és ez még a jobbik eset. Láthatunk valóban érdekes dolgokat, tanulhatunk - persze költhetjük is szépen a pénzt, de legalább mehet a pipa a térképre és rengeteg fénykép a memóriába. A nagyvilági. Rendszerint nő. Mi az, hogy péntek/szombat este van, és nincs még program? Mi van? Be van táblázva, hónapokra előre. Különórák (tánc és egyéb különös művészetek, egzotikus nyelvek), önmegvalósítás (asztrológia, siklóernyő, falmászás), királylány-allűrök (hajdobálás- és buzerálás, fura smink, "nekem jár"-gesztusok). Csak program legyen, és persze valami tuti kis csatos határidőnapló (na jó, talán-talán már okostelefon is lehet), mert képtelenség fejben tartani ezt a sok izgalmas PROGRAMOT.
Súlyosabb eset a kényszeres házimunka és kapcsolódó feladatok végzése, azok másokra történő átruházásával. Ismerős az eset, hogy lemegy venni ezt-azt a közértbe, megjön két teli szatyorral többezer forint elköltése után, miközben még napokig elég lett volna az otthon hozzáférhető készlet? Hogy még hetekre elég tiszta ruhánk van, de mosni, teregetni, vasalni azt kell? Hiszen az otthon nem arra van, hogy otthon legyünk benne, hanem hogy ott dolgozzunk - vagy onnan elmeneküljünk! Programot csináljunk! Szalad a lakás, felemészt a kosz, stócokban áll a mosatlan edény (nem áll - vagy ha mégis, az is azért, mert indokolatlanul összepiszkított párat: ezt tegyük innen oda át, ezt szedjük ki ide, aztán vissza az egész).
Ha munka kell, azt azonnal talál, akárhol. Porszívózás, porolás, viráglocsolás, földcserélés, szemétlevitel, ablakpucolás, párkánytisztítás, vasalás, hajtogatás, lomtalanítás, főzés. Menj le a Keravillba, kéne két százas égő, itt vakoskodunk a szobában megint! Minek fizessek ezért a kis szar Holstein-bordáért kétezret, amikor anyagáron ötszázból kihozom? Persze, anyagáron. A szabadidőd meg az energia (a tiéd meg az áram, gáz, víz) meg ingyen volt? Bevásárlás, kipakolás, bepakolás, előkészítés, tojás, köret, sütés, mosogatás. feketemosogatás. Mindegy. Kiszedi a szekrényből a párhónapos, kivasalt és összehajtogatott ruhákat, mert szekrényszagúak.
De mindegy, ő így biztos jobban érzi magát, a túráztatott családdal meg a kínainyelv-tanfolyammal.
Védekezni ellene? Megváltoztatni? Reménytelen. Ha ismerős, kerüld. Ha családtag: menekülj, költözz el. Menekülj munkába, túlórába, posztgraduális képzésbe, öngyilkosságba. Vagy legyél áldozata egy életen át, és legyen benned mindig az a kis (?) rossz érzés, amikor egy vasárnap kora délután esetleg leülnél a gép elé.