Quote (lacketto @ 31 Jul 2015 12:08)
Egy lány sétált az utcán. Fekete szövetkabát volt rajta, fekete nadrág és bakancs. Teljesen feketében. Esett az eső, nagyon. A lány hosszú fekete haja csapzottan hullott a vállára. A fejét lehajtva ballagott a járdán. Néhány kutya meg ugatta, de mintha meg se hallotta volna, ment tovább. A lány sötét ruhát viselt, de a lelke sötétebb volt. Emlékszem már láttam ezt a lányt néhány évvel ezelőtt, nyáron. Kék rövidnadrág volt rajta, rózsaszín póló és mosolygott. Boldog volt. A barátaival volt. Egy fiú kezét fogta és nagyon boldog volt. Úgy érezte minden tökéletes. A lány mostanra összetört. A fiú elengedte a kezét, végleg. És azóta nem is fogta meg neki más. A barátai is otthagyták. Úgy érezték az örök pesszimizmusa rossz hatással vannak rájuk, és nem való közéjük. A lány azóta egyedül van. Mindig feketében vagy szürkében van. Sokszor látom amikor kinn ül az ablakában és tanul, vagy olvas. Okos lány, valószínűleg orvos lesz vagy ügyvéd, vagy valami ehhez hasonló kitűnő foglalkozása lesz. De őt ez nem tette boldoggá. Barátokat akart, azt akarta, hogy újra boldog lehessen. De nem ment neki. Lecsúszott, cigizett, néha fűvezett is. A szülei és a tanárai tudták, de nem próbálták meg lebeszélni róla. Úgy gondolták amíg jók a jegyei teljesen mindegy mit csinál. Egyszer a lánynak elege lett ebből. Hogy senki sem foglalkozik vele, hogy nincsenek barátai, hogy nem szeretik. A lány megölte magát. A volt barátai, a tanárai, a szülei mind magukat hibáztatták, és tudták, jogosan.
Én is lecsúszott vagyok akkor, cigizek meg néha füvezek is, azt hiszem elegem van, afk suicide.