Igazi prémium topic, úgyhogy betolok még egy sztorit. Én ugyan szerencsésen megúsztam, de hajszálon múlott. Azon a télen történt, amikor először voltam kint Angliában és sikerült Olival is összefutnom pár sör erejéig. Hosszú utazások előtt biztos ami biztos alapon be szoktam venni egy-két Lopediumot, így volt ez akkor is. Két-három napja voltam Manchesterben egy régi zenész cimborámnál, és ahogy jó turistához illik folyamatosan tömtem a fejemet, steakek, pubos hamburgerek, angol reggelik, és ofc sok-sok pint sör. Egyik városnézésem közben beugrottam egy Starbucksba, mert itthon még nem volt, gondoltam kipróbáljuk, miféle mosogatólevet isznak nyugaton. Rendeltem egy fél literes tejeskávét, és séta közben iszogattam. Az utolsó 1-2 decinél jött az első görcs, akkor még úgy voltam vele, hogy majd elmúlik. Aztán, úgy mint szülésnél, egyre gyakoribbak lettek a fájások. Nagyon fasza, hirtelen nem tudtam hol vagyok, elindultam a pláza felé, hogy ott majd WC. Mire odaértem, már kivert a víz, full pánik. A pláza mocskosul nagy, kb. 2x Westend, és természetesen azon a végén, ahol bementem nem volt mosdó. Megnéztem az eligazítást, és elindultam a másik vége felé. Akkor már folyamatos volt a görcs, olyan szinten kellett szorítanom a záróizmokat, hogy ha belém ütközött volna valaki, ott helyben fosom össze magamat. Nem tudom, hogyan de valahogy megsegített a Jóisten, és nagy küszködve eljutottam a WC-ig. Feltéptem az ajtót, nadrág egy mozdulattal le, és seggem még csak félúton járt, de már sugárban ömlött a 3 napja felhalmozódott Anglia.
Életemben nem éreztem még ekkora megkönnyebbülést, még fel is nevettem hangosan. Az angol hidegvér természetesen nem kommentálta, de kb. ugyanaz a jelenet volt, mint a Trainspottingban.
