nem tudom, majd utánanézek a dolognak ^^

egyébként sok lányt is ismerek, akik csak egy normális fiúra vágynak és mégis mindig kibasz velük valaki

Igen sajnos, mindkét oldalról megtalálni az elkeseredetteket. Az a baj, hogy ritkán találkoznak össze.

És igazából itt jön rá az ember, mikor elfilózik a dolgon, hogy én vajon járnék ezzel a lánnyal? Hisz tök rendes meg kedves, meg minden, de igazából mégsem teszik. És több, mint valószínű, hogy a lányok is pont így vannak a friendzone-on síró sráccal.

Ezt az összetalálkozásra is mondom. Ülnek egymás mellett, mindeni elsírja, hogy nem talál egy normális fiút/lányt aztán kész.

This post was edited by beni on Oct 14 2012 07:47am

implikációk:

[ ] nem implikálva
[x] implikálva

Volt anno egy olyan esetem, mikor már elég közel kerültünk egymáshoz a leányzóval, elsírta a gondját-baját, hogy megalázza a csávója, akivel hivatalosan nem is járnak, csak a csóka "megy néha", ottalvás is lett barátságból, persze úriember voltam... aztán hirtelen vissza az egész, és már köszönés sincs.

Meg ott az ellenpélda, mikor a 3 éves kapcsolatból egy idegbeteg alkoholistával, állítása szerint miattam tudott csak kilépni, mert rajtam keresztül vette észre, hogy jobbat is érdemel.

implikációk:

[ ] nem implikálva
[x] implikálva

>esetleg te implikálod ezt a folyamatot illetve procedúrát?

Igen, de az ellenpéldában megint nem te szerezted meg a csajt (vagy lehet igen, vagy lehet te sem akartál tőle semmit, a példa szempontjából szinte lényegtelen). A másik meg, hogy úriember ide vagy oda, egy dolgot szokott megbánni igazán az ember, a kihagyott lehetőséget.

Amúgy engem az rémiszt meg, hogy hány és hány lánnyal találkozom, akiről kiderül, hogy kurvára elégedetlen a kapcsolatában, volt aki bevallotta, hogy undorodik a barátjától (persze utána még sokáig húzták halasztották) de nem lép, mert fél, hogy nem talál jobbat.

Nem tudom mennyire kapcsolódik szervesen a dologhoz, de én csomót ámulok-bámulok más emberek kapcsolatain.