Quote (SamLee @ 24 Oct 2012 10:09)
Lehet, hogy nagyon távoli a hasonlat, de aki elmegy katonának és lelövik, az meghal. Tudja jól, hogy lelőhetik, mégis vállalja, hogy ez megtörténhet vele. Én nagyon így fogom fel a dolgot a sportban is. Aki elmegy élsportolónak, az igenis tudja, hogy súlyos évekkel rövidíti meg az életét, ha doppingol. Azt támogatom, hogy ezzel kampányoljanak ezerrel, és így próbálják meg visszaszorítani a "tilosban járást", de az ész nélküli szigor nem vezet sehova. A doppingszerek fejlesztése mindig egy (inkább két-három) lépéssel az ezt kimutatni tudó technika fejlettségi szintje előtt halad, és tudvalevő, hogy az élmezőny mindig szed valamit. Ha ezt a rendszert folytatjuk, akkor majd az lesz a vége, hogy utólag mindig 5-6 év múlva elveszik az első helyeket. Nem mondom, hogy jó ez így, de szerintem valahol az élsport egy tudatosan vállalt önpusztítás. Nem kéne bolygatni.
...és mi van azokkal, akik imádnak sportolni, erősek, mindent megtesznek és edzenek azért, hogy a legjobbak legyenek, de mégis élni szeretnének?
Nem úgy lenne a legjobb, ha nem doppingolna senki és akkor valóban a belefektetett energia, munka és idő számítana és nem az, hogy ki mennyi doppongszert tol magába?
Nem legalizálni kellene a doppingszereket, hanem kőkeményen börtönnel büntetni (az orvost is és a sportolót is). A 2.-3. 5+ éves ítélet után a sportolók ránézni se mernének a doppingszerekre.
A mai orvostudomány - genetikai és sejt-szintű - mérések mellett nem igaz, hogy nem lehetne kimutatni, ha nagyon akarnák. Egyszerűen csak sokkal komolyabban kellene venni ezt az egészet és nem 1 emberen leverni a port (ahogy most Armstronggal tették), mert ez nem old meg semmit.