Quote (Fej @ Mar 22 2019 04:37pm)
Tegnap utaztam a buszon, amikor odalépett hozzám egy magát ellenőrnek nevező ember, és lehetetlen dolgokat kezdett követelni tőlem.
Először is meg merte kérdezni, hogy miért viselek egy "a buszvezető bekaphatja!" feliratú pólót, amikor ez sértő a sofőrre nézve és ha nem veszem le akkor le kell szállnom. Nonszensz!
Közöltem vele, hogy ez nem sértés és pláne nem a buszvezetőnek, csupán egy tájékoztató trikó amit pontosan mostanáig terveztem viselni, úgyhogy átvettem a "Szeretem csikerfarhátat!" feliratú pólomat (ami kicsit kicsi volt rám és kicsit koszos, mert a hátam mögött adta oda egy nyugdíjas néni). Azt hitte, most az ő akarata érvényesült de mit tudta ő, hogy én már reggel amikor felöltöztem is eleve ezt terveztem!
Aztán kért valami jegyet. Mondtam neki, hogy ilyesmire nincs szükség hiszen a busz utasai mér réges-rég jegyvásárlás-ellenesek és hamarosan úgyis elveszíti a munkáját és egyébként is enyém a busz.
Ő ragaszkodott ahhoz, hogy ha nincs jegyem akkor le kell szállnom. A busz - buszom! - utasainak egy része is elkezdett morgolódni és láttam, hogy a busz elkezdett a megállás felé sodródni. Úgy éreztem, itt számomra hatalmas győzelem lehetősége nyílt meg, ezért harcba indultam a busz jegyvásárlás-párti kisebbsége ellen. Ez a busz mindig is jegyvásárlás-ellenes volt!
A busz megállt és azt mondta a sofőr, hogy addig nem megy tovább amig le nem szállok. Közöltem velük, hogy ez az én buszom úgyhogy örüljenek, hogy megengedem nekik hogy ők maradjanak a buszomon! A busz mindig is jegyvásárlás-ellenes volt, de most az ellenőr miatt veszélybe került ez az alapérték. Elhatároztam, hogy nem engedek a jegyvásárás-ellenességből egy tapodtat sem és nem fogok egy jegyvásárlás-párti buszon utazni!
Pár gyáva jegyvásárlás-párti elkezdett olyanokat mondogatni, hogy rendőrt kéne hívni. Itt jött el az én pillanatom! Közöltem velük, hogy engem nem lehet leszállítani mert én fogok leszállni! Ezt megszavaztattam a busz utasaival és mindenki egyetértett velem - kivéve három embert de ők nem számítanak - úgyhogy diadalmasan kiléptem az ajtón.
A győztes csatát kovetően emelt fejjel megengedtem a buszomnak, hogy továbbmenjen és én a győztesekhez méltón gyalog mentem haza. Hallottam, hogy a buszon hangos nevetés fogadja a kalauz vereségét.
Hazaérve elmondtam a családnak, hogy milyen fényes győzelmet arattam: már reggel azt terveztem, hogy gyalog jövök haza és lám, győztesként tértem meg!
A gyerekeim éjeneztek. Különösen a kis Máté aki mindig is okos gyerek volt csak a jegyvásárlás-párti tanárok aknamunkája miatt bukott eddig minden évben. Gergőke, a nagyobbik mindig támogatott mindenben, reggel elmondta az iskolában, hogy apukája nem utazik busszal többet ha egszer leszállítják vagy jegyet vetetnek velem, de mivel engem nem szállítottak le és nem vetettek velem jegyet ezért én továbbra is busszal fogok járni. Engem nem megbüntettek, én magam kértem - követeltem! -, hogy pótdíjat fizethessek! És lám, ebben is nekem lett igazam!
Este a kocsmában páran olyan ostobaságokat kezdetek mondani, hogy a jegyvásárlás a busszal való utazás feltétele és ha mindenki jegy nélkül utazna akkor nem lenne pénze a busznak üzemanyagra meg karbantartásra de ez kacagtató ostobaság, hiszen én hamrminc éve jegy nélkül utazom és a busz mindig is ment és menni is fog ezután is. Legfeljebb nélkülem, de akkor úgyis tönkremegy mert már eleve effelé sodródik a jegyvásárlás-pártiak miatt.
A buszozás jövője a tét, és ebből nem engedünk: utazz te is jegy nélkül, hiszen az utasok túlnyomó többsége nem szeretne jegyet venni! Ne hagyjuk, hogy erre kényszerítsen minket holmi busztársaság! Hajrá utasok, hajrá busz! Holnap is győzni fogok mert eleve gyalog megyek!
Nice, ezt lopom.
