Kicsi baba korom óta ismerem őt,
Együtt kentük a falra a pempőt,
Remélem hogy nem bánom meg, mit vele tettem,
Hogy szagról - végről beleszerettem,
Pedig nem egy kifejezett romantikus,
inkább olyan román típus,
Mit eszik ő rajtam, mikor nem vagyok más,
Csak egy szürke epilepsziás.
Ha odafigyelek rendesen értem a szív szavát,
Szarni ment a kedvesem, érzem az illatát.
Albérletbe megyünk, hiszen ez megéri,
Gyűlölök hóban kefélni,
Meg volt nekünk mindenünk már a szék,
Meg az asztal, nekem a Julcsi, neki az Antal,
Milliószor mondtam neki: "Légyszi' ne késs el,
mert hasbaszúrlak a konyhakéssel!"
Múlnak már a gátlásaim, az agyam épül,
Bátran fürdök gatya nélkül.
Ha odafigyelek...
Hullanak a fogaim is, a hajam őszül,
Oly szarul állok, ahogy a csősz ül,
Minden hónap legelején jön a nyugdíj,
irány a kocsma, marad a foghíj,
Négykerekű tolókocsi minden előnye,
Egy emberöltőnyi munka gyümölcse,
Ha valami van, ami még nekem fontos az,
hogy a drágám öregen is fostos.
Ha odafigyelek...