Quote (beni @ 8 May 2011 18:11)
akkor posztolok egy verset
Éjféli fürdés
A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása. Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.
Elnézem őket, röptüket
az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,
kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;
sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.
Mert lenn hináros rét lobog,
alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!
akkor már én is
Herélt álmodozás
Our eunuch dreams
1
Herélt álmodozás, napfénytől magtalan,
Fényről, gyönyörről, vasbunkós szerelem
Töret meg, kölykét,
És nyögve tekeregsz leplen és lepedőn,
Sötét asszonyt veszel és öleled vakon
Az éj öreganyját.
Árnyék lányok, hullák, haláltól ízesek,
Ha kiég napunk, férget hagytok el,
Ágy-mozsárban tört férfi-csontokat:
Az éjfél sírrabló csigáival.
2
Korunk mozivásznán cafkák és banditák,
Egy-síkú szellemünk révületében;
Puffadtak, szájukban híg éjféli dumák,
Zárás után egérlyukba özönlenek
A nappal udvarában.
Ívlámpák s koponyák közt táncos lépteik,
Vászon-pofával győznek az időn,
Ölnek és ölelnek, fényes kisértetek
S celluloid ízzel gyilkolna, szerelem.
3
Mi a világ? A két álom közül melyik
Zuhan az ébredésbe, ha viszketeg gyógyszerek
Felráznak, véres szemü föld?
Űzd el a szobrász fényt, a nap-keményítőt,
A fényes urat, a walesi aranypofát,
Vagy kapcsold rá az éjt.
A szem a fénykép ringyó asszonya,
Fogan férjétől egysíkú valót;
Az alvó erejét az álom issza ki,
Röptében kortyolva a gyászos agyvelőt.
4
Ez a világ: hátunkból hasított hazug
Filmcsíkok valóság-szaga, mely megtörik
A félős szerelemtől:
A sírból hullákat kirúgó képzelet,
Mely húsként tiszteli a halál szemetét.
Ez a világ. Hidd el.
Mert kiáltozunk még, mint a kakas,
És lefújunk, halál; a kép-levest
Felisszuk majd a tálból;
És megálljuk helyünket a világban.
És gyönyört virágzik majd maradékunk
Vándor szivünk dicséretével.