Quote (RiNGiSpiLeR @ Oct 24 2012 07:35pm)
Wiki-n találtam egy ilyet, hátha valakit érdekel.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/0/07/Asvanyi_anyagok_szervezodese_a_szervezetben.jpg
Króm (Cr): A korrózióálló és hőálló acélok alapötvözője, mert a hatására kialakuló passzív hártya a korrózió- és hőállóság szempontjából alapvető és nélkülözhetetlen. Ferrit- és karbidképző, szemcsefinomító hatású, finomszemcséssé teszi az acélt.
Ha a króm mennyisége meghaladja a 26 %-ot, akkor az acél nagyon nehezen alakíthatóvá válik.
Nikkel (Ni): az ausztenitet is tartalmazó korrózióálló acélok alapötvözője, erős ausztenitképző. Javítja az általános és helyi korróziófajtákkal szembeni ellenállást, főleg nem oxidáló folyadékokban. Jelentősen javítja az acél szívósságát, ezért néha azokat az acélokat is ötvözik kisebb mennyiségben nikkellel (néhány %), amelyek „csak” krómmal ötvözött martenzites, esetleg ferrites acélok, így javítva az acél mechanikai tulajdonságait.
Mangán (Mn): gyenge ausztenitképző, szulfidképző hatása miatt csökkenti a kristályosodási repedési hajlamot. Szokásos mennyisége korrózióálló acélok esetében nem haladja meg a 2 %-ot.
Karbon (C): igen erős ausztenitképző, ezt a hatását viszont csak korlátozottan lehet kihasználni az egyéb, kedvezőtlen tulajdonságai miatt. Emiatt folyamatosan törekednek a korrózióálló acélok karbontartalmának csökkentésére. Nagymértékben rontja az acél korrózióállóságát (főleg az ausztenites acélok esetében): kristályközi korróziót idézhet elő, és erőteljesen növeli a lokális korrózióra (pitting, feszültségi korrózió, réskorrózió, stb.) való hajlamot is.
Szilícium (Si): ferritképző, a ferritet stabilizálja, növeli az ausztenites acélok korrózióállóságát. A hő- és reveállóságot jelentős mértékben javítja, de rontja a melegalakíthatóságot, és elősegíti a szemcsedurvulást. Ausztenites acélok hegesztése során melegrepedést okozhat. Nagy hőmérsékleten az acél karbonfelvételét gátolja, ha a környezet karbonizáló hatású. A szokásos mennyisége nem haladja meg az 1 %-ot korrózióálló acélok esetében.
Molibdén (Mo): ferrit- és karbidképző, nemcsak az általános korrózióval szembeni ellenállást javítja, hanem a lyukkorrózióval szemben is ellenállóvá teszi az acélt, mert a krómhoz hasonlóan összefüggő oxidhártyát képezhet. Növeli a szilárdságot és a kúszásállóságot nagy hőmérsékleten. Kénnel (S), foszforral (P) vagy szelénnel (Se) együtt ötvözve javítja a forgácsolhatóságot, viszont rontja a melegalakíthatóságot.
Nitrogén (N): erős ausztenitképző, jelentősen növeli a szilárdságot, emiatt egyre szélesebb körben használják a korrózióálló acélok ötvözésére. Gátolja a szemcsedurvulást nagy hőmérsékleten a nagy krómtartalmú acélokban, a hegesztési varratok szívósságát csökkenti 0 ̊C alatti hőmérsékleten.
Réz (Cu): gyenge ausztenitképző, javítja a feszültségi korrózióval szembeni ellenállás, viszont rontja a melegalakíthatóságot.
Alumínium (Al): erős ferrit- és nitridképző, jelentősen javítja a hő-és reveállóságot.
Kobalt (Co): karbid- és ferritképző, javítja az acélok kúszási ellenállását, és nagy hőmérsékleten növeli azok szilárdságát.
Titán (Ti): erősen karbid-, ferrit-, és nitridképző. Stabilizáló ötvöző, az ausztenites korrózióálló acélokban a karbon lekötésére szolgál. A Ti ötvözésével a nagy krómtartalmú karbidok szemcsehatármenti kiválását lehet megakadályozni az 500-900 ̊C-os
hőmérséklettartományban. Növeli az acélok szilárdságát nagy hőmérsékleten.
Nióbium (Nb): a titánhoz hasonlóan erős karbid-, ferrit-, és nitridképző, és szintén stabilizáló ötvöző, melynek segítségével megakadályozható a krómkarbidok szemcsehatármenti kiválása az 500-900 ̊C-os hőmérséklettartományban. Szilárdságnövelő hatását egyre gyakrabban használják ki.
Kén (S), foszfor (P), szelén (Se): javítják az acél forgácsolhatóságát, viszont az ezekkel az elemekkel való ötvözés rontja a korrózióállóságot. A hegeszthetőséget jelentős mértékben rontja, mivel a varratban repedések keletkezhetnek