Quote (anyd @ Jan 7 2017 03:03pm)
Nekem is akkor írt utoljára.
Nagyon nehezen viseltem végig. Jobban aggódtam érte mint önmagamért. Borzalmas érzés volt mikor leírta nekem, hogy én vagyok számára a motiváció
és az aki erőt ad, hogy igen is meglehet csinálni közben semmit nem tudtam neki nyújtani.. önmagamtól is valami varázsszót vártam volna, de semmivel se tudtam többet nyújtani mint anno nekem a barátok/szülők.
Pedig tudtam hogy ez több mint elég.
Én december elején beszéltem vele, hangüzenetet küldött mert írni nem tudott, utána beszéltünk telón kétszer még. Utoljára December 21.-én írtam neki, h hogy van..
Akkor volt, hogy hívtam vagy 10x, küldtem 3 smst..felvettem 1 ismerősét.. de áh.. én nem is tudom mit kezdtem volna a hírrel ha egy hozzátartozójától kapom.
Jelenleg is van még 2 ember akiről tudok, és jelenleg is küzdenek a betegségükkel, nehéz lesz innentől tanácsokat adni, mert már semmiben nem vagyok biztos.. már azt is elhittem hogy halad valamerre az orvostudomány..