Fú a szellő, hull a hó, a karácsony nagyon jó, te velem, és én veled: foghatom a két kezed! Nem kell nekem ajándék - csak a kezem szorítsd még!
Csendes éjjen, hóesésben, szerelem száll kinn a télben, bekopogok ablakodon, karácsonyi csókod hozom...
Csillog a fa, szól az ének, szívemben csak érted élek. Ünnep ide, ünnep oda, te magad vagy a csoda!
Nem kell nekem se dísz, se fény, nem kell ajándék sem, annyit kérek csak most tőled, hogy szeress egészen!
Karácsonyra, kedvesem, átnyújtom a két kezem, küldi őket szeretet, fogadd el két kezemet!
Van, aki ajándékra vágyik, van aki csak rád, van akinek csillogás kell, van aki akkor is szeret, ha üres a fád...
Fehér karácsonyról álmodtam, de gondolkodtam, s hamar váltottam: mit nekem kék, lila, fehér! A lényeg az, hogy velem legyél.
Arcom válladra fektetném, így csúszkálnánk a tél jegén, kezünk örökre egymásé lenne - ezt kívánom én most, karácsony este.
Hull a hó a háztetőre, fenyőt vágtunk az erdőbe, a fát otthon díszítettük, ajándékokkal beleptük, mákos bejgli az asztalon, már csak te hiányzol nagyon...
Ahány hópihe száll az égben, ahány fenyőfa nyög sötétben, ahány tüskét ejt le majd a fád, annyiszor csókolom, kedvesem, a szád!
Kis karácsony, nagy szeretet, a fa mellett itt a helyed, várlak holnap, gyere nyomban, kicsi szívem érted dobban!
Akkor szép a karácsony, ha fehérben találom, akkor szép az életem, ha megosztod énvelem!
Hull a hó, szól a szív, a barátnőm miért nem hív? Holnap itt a karácsony, az ölembe kívánom!
Van nekem egy kicsi fácskám, rajta pár gömb lézeng árván, ha itt lennél, fényre gyúlna, a zsebkendőm földre hullna...
jöhet az fg