A Reichstag felgyújtása után, amellyel a kommunistákat vádolták, Hitler az állampolgári szabadságjogok felfüggesztését rendelte el. Sok kommunista és szociáldemokrata képviselőjelöltet börtönbe zártak, illetve külföldre üldöztek. A márciusi választásokon a nácik így már 43,9%-ot nyertek. A párt többséget szerzett a parlamentben a DNVP-vel való koalícióban. Hitler megszavaztatta az ú.n. Felhatalmazási Törvényt, mely diktátori jogokat biztosított neki. A törvény megszavazása során súlyos jogsértések történtek. A kommunista képviselőket kitiltották. A szociáldemokraták úgy tervezték hogy nem vesznek részt az ülésen, így nem lett volna meg a Parlament szavazóképessége, de a náci párt elfogadtatott egy olyan módosítást, mely szerint a hiányzó képviselőket jelenlévőknek kell tekinteni. Így a szociáldemokraták is részt vettek, és nemmel szavaztak, kivéve börtönbe zárt, vagy rejtőzködő 26 képviselőjüket. Mindezeken túl az SA körbevette az épületet, és megfélemlítették a képviselőket. Ebből következik, hogy mivel a törvény elfogadása a hatályos jogszabályok megsértésével történt, így az formailag érvénytelen. Ennek legfőbb jelentőssége elvi jellegű, mivel minden erre a törvényre alapozott jogszabály így formailag szintén érvénytelen, ezért nem igaz az a legenda, miszerint Hitler Németországa a német belső jog alapján jogszerűen követte volna el a genocídiumot. A kabinet ezután már a Reichstag kikerülésével adhatott ki rendeleteket és csak a kancellár által engedélyezett rendeleteket adhatta ki, és ez négy évig tartott volna. Természetesen a törvényt négy év múlva megújították.

Ezek után egy sorozat rendelet következett, amely betiltott minden más pártot és ellenzéki mozgalmat. Pár hónap alatt Hitler autoriter hatalmat nyert. Hindenburg meghalt 1934-ben. Új elnökválasztás kiírása helyett Hitler kabinetje egy új törvényt adott ki, amely az elnöki és kancellári jogokat összevonta, és azt a „Vezér és Nemzeti Kancellár” cím alatt Hitlernek adta. Ezt a rendeletet a náci párt szerint 90%-os többséggel megszavazták egy látszatszavazáson. Ezek után egy addig példátlan lépéssel Hitler elrendelte, hogy a hadsereg minden egyes tagja személyes esküt tegyen a személye iránti hűségre.

Ahhoz, hogy Hitler hatalma teljes legyen a párton belül, tisztogatást hajtottak végre. Ez 1934. június 29-30 közötti éjszakán történt. Ez volt a „hosszú kések éjszakája”. Letartóztatták Ernst Röhmöt, akit kivégeztek, illetve az SA és a párt több tagját. Ezután pedig mindenkitől megkövetelték a Hitlerhez való teljes engedelmességet.

Eközben fokozódott a háborús készülődés. Hitler meghirdette a versailles-i béke revízióját. 1935. március 16-án újra bevezették az általános hadkötelezettséget Németországban. Megkezdődött a légi és tengeri haderő fejlesztése. Németország nyugati határainál megkezdték a Siegfried-vonal erődítményrendszer építését. Ezekkel az intézkedésekkel megsértették a versailles-i béke több pontját, de Hitler semmibe vette ezeket a szerződéseket.

1935. szeptember 15-én hozta meg Hitler a Nürnbergi törvényeket. Ez megfosztotta a zsidókat a német állampolgárságuktól. Nem lehettek köztisztviselők, nemzeti hivatalnokok, nem utazhattak és sárga csillagot kellett viselniük. Ugyanakkor a horogkeresztes zászló lett Németország nemzeti zászlaja.

Az 1936-ban megrendezett Berlini olimpia tekintélyt szerzett Németországnak. (A nem hivatalos pontversenyben Magyarország harmadik helyezést ért el.)

Hamarosan Németország látványos külpolitikai sikereket ért el. Hitler igyekezett széttörni az országát bekerítő gyűrűt. 1935-ben a Saar-vidék népszavazás útján csatlakozott Németországhoz. 1936 márciusában a német hadsereg bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. 1938. március 12-én a német haderő bevonult Ausztriába, másnap pedig kimondták az Anschluss-ot. 1938 szeptemberében került megrendezésre a müncheni konferencia, amely az alábbiakat mondta ki:
1. A Szudéta-vidéket Németországhoz csatolják.
2. A magyar-lengyel területi követelésekben német-olasz döntőbíráskodás dönt.
Részt vett: Nagy-Britannia miniszterelnöke, Arthur Neville Chamberlain, Franciaország miniszterelnöke, Édouard Daladier, az olasz Duce, Benito Mussolini és Németország Führerje.
Ezzel Csehország sírját meg is ásták. Szlovákia 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét. Március 15-én a német haderő megszállta Csehországot. Előző este a cseh Hácha elnök Berlinbe ment, hogy tárgyaljon Hitlerrel a helyzetről. Hitler megfenyegette őt, hogy légicsapásokat fognak országára mérni, ha nem egyezik bele a feltételeibe. Hácha ezek hallatán rosszul lett, de az éjszaka közepén mégis beadta a derekát. Így a németek Cseh-Morva Protektorátus néven megszervezték Németország legújabb részét. 1939. március 23-án a Memel-vidéket is annektálta Németország.

1938. november 9-én történt az úgynevezett kristályéjszaka. Ezt a nevet betört zsidó üzletek és zsinagógák ablakainak darabjairól kapta. Azon az éjszakán több millió ablaküveget törtek be Németországban. A náci rohamosztagosok zsidó üzleteket és zsinagógákat gyújtottak fel, de csak azután, miután kirabolták azokat.

Szövetségkötésekre is sor került. 1936. október 25-én megkötötték a Berlin-Róma tengelyt, november 25-én Németország és Japán kötötte meg az Antikomintern paktumot. 1939. május 22-én Németország és Olaszország kötötte meg az Acélpaktumot.

This post was edited by Handryx on Jun 21 2010 12:48pm

A bajor hadsereggel Ernst Röhm jó kapcsolatokat tartott fenn, ennek köszönhetően a 19-es aknavető-csapat tagjaiból állt össze a párt első „teremvédő” csapata. Parancsnokuk Julius Schreck főhadnagy vezetésével kellett nekik a nyugalom fenntartásáról gondoskodni a pártrendezvényeken. A párt saját rendfenntartó szolgálatába Röhm ebből a csapatból hozta be az első gárdát, viszont nem voltak ezek közt tapasztalt parancsnokok. Ezeket az 1920-ban hivatalosan feloszlatott Marine-Brigade Ehrhardt (Ehrhardt tengeri brigád) soraiban találta meg.[1] 1921. augusztus 3-án Hermann Ehrhardtot állította Röhm az NSDAP-gyűlésvédelem élére, Ehrhardt azonban ezt a feladatot augusztus 8-án átadata Hans Ulrich Klintzsch hadnagynak.

1921 november 4-én kapta meg hivatalosan az NSDAP gyűlés-őrsége a „Sturmabteilung” címet egy hatalmas müncheni sörözőben (Hofbräuhaus) tartott nagy rendezvény alkalmából, melyet a nácik utólag „terem-csatának” neveztek el. Az SA-nak most a feladata az lett volna, hogy az NSDAP hivatalos gyűléseit védje és őrizze; azonban tovább fejlődött és a politikai ellenfelek megfélemlítését végző harci szövetséggé lett. Katonai kiképzését a bajor hadsereg 7-ik divíziója végezte (különösen a 7-ik pionírcsapat és a 19-ik, „Itália királya Viktor Emanuel III.” nevű bajor gyalogos hadsereg) . Önmagát „védszövetségnek” tekintette és beépült a bajor kormány mozgósítási terveibe is.

A müncheni SA már 1923-ban kereken 1150 főt számlált és tüzér századokkal, meg lovas alakulatokkal is rendelkezett. Parancsnokai katonai jelölésekkel rendelkeztek (pl. lövegparancsnok, lövészparancsnok).[2] 1923. november 9-én az SA kereken 2000 tagja vett részt Hermann Göring katonai parancsnokuk vezetésével a Hitler-Ludendorff-puccsban.[3] Ebben a puccskísérletben 16 NSDAP-tagot (köztük öt Stoßtrupp (Lökés-csapat) bajtársat) a müncheni rendőrség és a hadsereg lelőtte; ezzel meglettek az első „vértanúi” a pártnak. A végrehajtói hatalmat Friedrich Ebert átadta Hans von Seeckt –nek, aki november 23-án betiltotta az NSDAP-t és a KPD-t (Kommunistische Partei Deutschland) is. Ezt a betiltást megkerülte az SA , egyszerűen úgy, hogy nevet változtatott, új neve 1924 és 1925 között Frontbann (kb. frontzászló) lett.
Essen-i Sturmabteilung 1926-ból, még kevert uniformisban

Miután a pártot 1925-ben újból megalapították az SA- t megint felállították, most Franz Pfeffer von Salomon parancsnoksága alatt. Ernst Röhm április 30-án rákérdezett Hitlerre, hogy tekintheti-e önmagát az SA ismét a párt „védszövetségének”. Négy héttel később a következő elutasítást kapta válaszként: Herr Hitler nem gondol egy új véd-mozgalom felépítésére, ha ezt a maga idején megtette, úgy tette ezt csak azon uraknak az indítványára, akik később őt cserbenhagyták. Ma csupán egy teremőrségre van szüksége, mint 1923 előtt.[4]

Az SA fő feladatköre Hitler akaratának megfelelően felvonulásokból és a politikai ellenfelek elleni „civil” erőszakos támadásokból állt. Ezekhez tartoztak elsősorban a KPD és az SPD tagjai, akik ellen utcai csatákban harcoltak, a kommunista Roten Frontkämpferbund (Vörös Frontharcosok Szövetsége)és a szociáldemokrata indítású köztársaságiak Reichsbanner Schwarz-Rot-Gold (Fekete-vörös-arany Birodalmi Zászló) paramilitáris szervezetei, de úgyszintén zsidók és keresztények, mint a Kolpingjugend ( Kolpingról elnevezett, ma is létező katolikus egylet) tagjai ellen.

A következő időkben Pfeffer von Salomon és Ernst Röhm ( aki 1930-ben tért vissza) az SA-t ütőképes és jól tagolt szervezetté formálták. Az SA megnövekedett a gazdasági válság és az NSDAP választási győzelme együtthatásaként. 1930-ban 60-80000 tagot számlált és 1932-ben már mintegy 220000 bejegyzett tagja volt.

Az 1932. áprilisi terrorhullám miatt Heinrich Brüning birodalmi kancellár betiltotta az SA-t, de e tilalmat már júniusban feloldotta Brüning utóda, Franz von Papen. Az 1932-es parlamenti választásokat megelőzőleg polgárháborúhoz hasonló állapotok uralkodtak, melyeknek 300 halálos áldozata volt és több mint 1100 sebesültje. Ebben az SA volt a főkolompos.

Adolf Hitler 1933. január 30-i birodalmi kancellárrá való kinevezését az eközben több mint 400000 főre növekedett SA egy éjszakai fáklyás felvonulással ünnepelte, mely Berlinben a Großer Stern-től indult és a brandenburgi kapun át jutott el a kanzellári hivatalig a Wilhelmstraße-n.

egyébként meg szerintem faszság lemondani a netet,mivel már lassan minden net-kompatibilis,net nélkül eléggé elvágod magad a világtól

A korai nagy hadi sikerek következtében Hitler népszerűsége nőtt, Keitel például a franciák legyőzése után a Minden idők legnagyobb hadvezére névvel tüntette ki. Ennek ellenére a hadvezetéssel folyamatos vitákban állt. Az 1941-42-es téli vereségek a Szovjetunióban azonban összetörték a nagyszabású terveket. 1942 után a német haderő defenzívába kényszerült, és a többszörös számbeli fölény miatt, nagy veszteségekkel folyamatosan visszaszorult. Az 1941. decemberi, Moszkva elfoglalásáért indított támadást a szovjet hadsereg nemcsak visszaverte, hanem még további 120 km-rel vissza is szorította a Wehrmachtot. 1942 nyarán Hitler és a vezérkar ismét hatalmas offenzívát indított, és óriási területnyerés után szeptember elején a német hadoszlopok már Sztálingrád és a Kaukázus kapujában álltak. A rommá lőtt Sztálingrádban azonban hetekig tartó utcai harcokra kényszerültek. 1942. november végén szovjet ellentámadás indult, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg, von Paulus tábornagy vezetésével, megadta magát. Ez nagy fordulatot jelentett a II. világháború történetében. A teljesen sikertelen 1943-as júliusi kurszki csata után a hadvezetés bizalma megroppant Hitler vezetői képességeiben.

A kibontakozó Hitler-ellenes katonatiszti összeesküvés vezetői von Stauffenberg vezérkari tiszttel az élén 1944. július 20-án sikertelen bombamerényletet hajtottak végre Hitler kelet-poroszországi főhadiszállásán, Rastenburgban. A Führer elképesztő véletlenek következtében csak enyhe sérülést szenvedett. Ezután bizalmatlan és magába forduló lett. Folyamatosan vitázott katonáival és nem volt tisztában a tényleges hadászati helyzettel. Gyakran értelmetlen, ellentmondásos parancsokat osztogatott, elvesztette realitásérzékét. Valószínűleg maga a merénylet indította meg benne a pszichológiai összeomlás folyamatát.

A háború utolsó hónapjaiban berlini bunkerébe zárkózott és elrendelte Németország felégetését. Szerencsére a tisztek ezt nem hajtották végre, sőt, amennyiben csak lehetett, függetlenítették magukat, hogy a háborús veszteségeket a lehetőségek szerint minimalizálják. Kelet-Poroszország fokozatos elvesztésével elkezdtek hírek terjedni arról, hogy a szovjet katonák milyen kegyetlenül bánnak a német civilekkel, főleg a fiatal nőkkel. Ekkor Hitler felszólította a hadsereget a nők és gyermekek védelmére, de az ekkorra kimerült és hiányosan felszerelt hadosztályok már hiába harcoltak az utolsó töltényig, nem voltak képesek megállítani az előrenyomuló szovjeteket.

Berlin ostromakor Hitler súlyos mentális problémái miatt már beszámíthatatlanul viselkedett. 1945. április 30-án feleségével, Eva Braunnal öngyilkos lett a Führerbunkerben. Május 2-án Berlin elesett. Május 8-án aláírták a kapitulációt, és ezzel Európában véget ért a második világháború.
Hitler földi maradványai [szerkesztés]

Néhány tudós biztos forrásból állítja, hogy Hitler és Eva Braun csontjait (koponyatöredékek és fogmaradványok) a háború után a szovjetek magukkal vitték a Szovjetunióba, és a mai napig Oroszországban vannak. 2009-ben Nick Bellantoni, az amerikai Connecticuti Egyetem kutatója Moszkvában mintákat vett a csontdarabokból, és a minták genetikai vizsgálata során rájött, hogy a csontok egyértelműen egy 20 és 40 év közötti korú nőtől származnak. A kutatók szerint nem valószínű, hogy Eva Braun csontjai lennének, ugyanis semmilyen forrás nem utalt rá, hogy a méregkapszula után főbe lőtte volna magát, vagy valaki lelőtte volna őt.[1]

Hitler és Eva Braun csontjait (koponyatöredék és állkapocs kivételével) 1970. április 4-én égették el. Erről két akta született. Az egyik az exhumálást, a másik az égetést dokumentálja: „a maradványok fizikai megsemmisítését a Magdeburgtól 11 kilométerre lévő Schönebeck térségében nyílt tűzön való elégetéssel, majd a hamunak... a Bideritz folyóba való szórásával végezték el”[2]

Bryan Mark Rigg zsidó származású amerikai történésztől megtudhatjuk, hogy Hitler egyik legellentmondásosabb tette a részben zsidó származású katonák alkalmazása volt a Harmadik Birodalom hadseregén belül. Az 1935 szeptemberében beiktatott nürnbergi törvények nemcsak a konvencionális értelemben vett, teljesen zsidó származású embereket fosztották meg emberi jogaiktól, hanem a vegyesházasságból származó (csak félig vagy negyedrészt zsidó) német polgárokat is. Őket korcsnak (Mischlinge) nevezték. Rigg szerint a második világháborúban közülük mintegy 150 ezer fő harcolt a német hadseregben, köztük Helmut Schmidt későbbi német kancellár is. Hitler tábornoki karában is szolgáltak vegyesházasságból származó katonák, ilyen volt Erhard Milch vezérőrnagy is.[4][5]

Ezek a katonák sokszor elszántabban harcoltak társaiknál, mivel németnek tekintették magukat és vissza akarták szerezni a német társadalom megbecsülését. Emellett sokan úgy vélték, hogy így megmenthetik családjukat az üldöztetéstől, míg mások hamis papírokat használva az üldözők között hitték magukat biztonságban. Nem volt ritka, hogy míg a fronton harcoltak, addig a családtagjaikat meggyilkolták. A holokausztról és a zsidók elleni atrocitások mértékéről csak a háború végén szereztek tudomást. Emellett kétségtelen, hogy Hitler figyelemmel kísérte zsidó származású katonái sorsát és sokukat árjává nyilvánított. Sokan komoly identitászavarral küzdöttek és lelkes nácinak mutatták magukat. A náci propaganda cinizmusát az a tény mutatja legjobban, hogy az „ideális német katona” reklámozására a szőke, kékszemű és félzsidó Werner Goldberget használták fel. A második világháború után a katonák közül sokan lelki törést szenvedtek. Egyesek teljesen meghasonlottak és sokan továbbra is komoly identitászavarral küzdöttek.[4][5]

This post was edited by Handryx on Jun 21 2010 12:49pm

ugye most akkor az fáj, hogy leszarom, hogy te leszarod ? Sötét vagyok ? Legyen, te kis butus. Nem a te kedvedben akarok járni, sem a többiekében, nem érdekel kit mennyire fog meg a mondanivalóm, egyszerú, innentől kezdve ha téged vagy mást nem érdekel, egyszerűen nem olvassa el, a többi már csak leplezett vergődés részetekről.
Hidegen hagy hogy téged ez most nem érdekel, hogy te mit gondolsz róla, hogy ez most mennyire nemnormalitás, én posztoltam, én megosztottam, és az ilyen leszarom vélemény meg hidegen hagy most is, ez előtt is, és máskor is.

This post was edited by banyek on Jun 21 2010 12:51pm

Elolvastam, nem érte meg, és nagyon ez az érzésem van:

blogolni célközönségnek ?

nyomi vagy te syl, nyomi vagy..
elhiszed hogy leszarom az egészet ? Hogy leszarom hogy senkit nem érdekel? Hogy ki fogja és ki nem fogja elolvasni ? hogy kinek milyen véleménye van róla ? Leszarok én már mindent kis syl..