bezartak a masikat, ezt akartam rezset kvotolva irni azert!
Köszönöm a pofonokat.. amiket soha sem vártam..
Mert ettől álltam talpra.. s elmondhatom bátran
Hogy szép mosollyal felelek, ha újra próbálnak bántani
Már nem fogok sírni.. nem tudnak olyan könnyen ártani
Köszönöm azoknak, akik elhagytak.. pedig Szerettem őket Így tanultam meg.. milyen sokat jelent az őszinte Szeretet Kik cserben hagytak.. mikor elvesztem s nem láttam a kiutat De így jöttem rá.. kik is azok.. akiket hívhatok barátoknak..
Köszönöm azoknak.. akik ezernyi darabra törték össze a szívem Már tudom.. hogy nem minden igaz.. ki az aki csak játszik velem Ki az aki miatt soha nem szabad sírnom.. erősnek kell lennem..
Hiszen aki igazán Szeret.. nem hagy el.. szorítja a két kezem Köszönöm a sorsnak, hogy annyiszor padlóra küldött Mert mikor sikerült felállnom.. felfedeztem rengeteg örömöt Akár egy ölelésben.. egy mosolyban.. egy rég nem hallott dalban De láttam... hogy a boldogság igenis.. mindenfelé ott van
Erős lettem! Hiszen megtanított már rég engem arra az Élet Hogy gyáva aki szenved! Keresni kell az igazi Szépet.
