Quote (Sanyika @ 7 Jul 2012 22:09)
Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott: „ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.” A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt. „ Szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.” A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani: „te vagy a hibás” a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta: „Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. „ Erre visszaszól egy lágy hang: „ Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte”
ilyenek után mindig elgondolkodom, hogy velem van a baj, vagy azzal aki kiírja. (ez jelen esetben férfi volt)
Mfw
