Quote (Vismajor @ Aug 25 2011 08:46pm)
Én már csak erre merek gondolni, nincs elég rációm és bátorságom, hogy elhiggyem, ők a jövő társadalma. inkább elintézem magamba, hogy "áh, trollok", és máris nem leszek mélyen depressziós
Sírok, nevetek. Fura dolog ez, magamról sorokat, mondatokat alkotni, hiszen önmagammal sem vagyunk teljesen tisztában. Hátmég összefoglalni... ami biztos, hogy 92 tavaszán szegeden láttam meg a napvilágot. Van 3 nővérem, meg egy hugom. Éltem Dunaföldváron is egy ideig, majd felköltöztem a fővárosba, ide, Budapestre. Szinész szakos iskolába jelentkeztem, mert elhivatottan drámáztam akkoriban, de később jöttem csak rá, hogy nem is igazán érdekel. Mármint a taps, a hálálkodás. Ha játszom, magamnak teszem. Kiszélesíteni, mutogatni, a művészet határait tágítani, feszegetni, nem nekem való sportág. Én önző vagyok, és egyben szabad. Megtanított az élet, hogy becsüljem, amim van, és ne azért sírjak, amim nincs. Hiszek, sok mindenben hiszek, de a hitemet nem hagyom mások által megtéveszteni, befolyásolni. Úgy gondolom, hinni csak akkor tudzs igazán, ha az egész abból indul, hogy számodra magától értetődő. E felfogásnak köszönhető, hogy nem hiszek istenben, nem hiszek, parrdon, leszarom, hogy létezett e jézus, és az egész keresztény és a többi vallás handabandája csak egy nagy humbugnak számomra. Ennyi, kész, pont. Ezt nem hangoztatom, híresztelem, nem piszkálok vallásosakat, nem érdekel. Viszont hiszek másban. Hiszek abban, hogy rossz úton halad az emberiség, hiszek a napfény erejében, hiszek a mosoly hatalmában. És egyéb, hasonló közhelyek. Igen, ha látok egy bogarat előttema földön, kikerülöm, nem taposom el. Sokkal könnyebben gyönyörködöm egy természet alkotta tájban, mint egy ember formálta tárgyban. Szeretem az embereket, de nem ajándékozom meg őket egyből tisztelettel, nem úgy, mint például a fákat. Ennyit a természet-centrikus létemről. Ami nagyon fontos számomra, azaz alvás, a nők, és a sport. Haladjujnk sorjában.
Végtelenül lusta vagyok. Nem is, nem lusta, csak abszolút nem vagyok szorgalmas. Főleg, ha céltalanul kell boldogulnom. Boldogan élek azon ellentmondások között, hogy imádok sokat aludni, és imádok korán kelni. imádok semmittenni, és imádom az érzést, amit akkor érzek, ha készen vagyok a rendrakással.
A nők... mivel csak lánytestvérem van, elég hamar szoknya vadászatba kezdtem. Mindig a lányok társaságát keresem, és lételemem egy halvány flört, kacsintás. Lányok jöttek-mentek...Ahogy szokás. Mint mindenki másnál. De vmi más volt, nálam volt vmi különleges dolog. Inkább személy. Még szegeden éltem, mikor megismertem egy olyan lányt, aki jó benyomást keltett bennem. Beszélgettünk, éltünk. Eltelt 4 év, kisebb nagyobb szünetekkel, majd felköltöztem pestre, sors vezérelte, és hogyhogy, hogy nem, találkoztunk, hiszen ő is pesten élt. Az a nap már több, mint 2 éve volt. És bár igaz, volt idő, amikor hagytam elterelni magam, megedzőttem. És megszilárdult a tudat, hogy ő az. Ja, az igazi...:)
A sport. Imádok sportolni. Főleg azokat a sportokat imádom nézni/űzni/támogatni amik labdával kapcsolatosak. De szívesen nézek síugrást, kajak-kenut, vagy forma egyet. De ami nálam mindent visz, az a futball, azon belül is az FC Barcelona. Gyerekkorom óta, nincs mit ezen taglalni.
Tehát adott egy 18 éves pesti srác, aki fülig szerelmes évek óta, akinek van egy rakat testvére. Rendelkezik némi humorral, és egy csippet intelligenciával, főleg a legjobb barátainak, a könyveknek köszönhetően. Tud bunkó, és érzéki lenni, törödő és közömbös. A fenébe, most is írtam egy csomót a nagy semmiről, egy olyan oldalon, ahol elvileg csak azok vannak fent, akik ismernek. Mindegy, ha nem is ismersz még annyira, adj egy lehetőséget...