Quote (Cpt_Ghost @ 7 Dec 2016 17:12)
Joghoz kötöttség: az egyedi aktusok tartalmának megalkotásakor a közigazgatási szerv élvez-e és ha igen akkor mekkora döntési szabadságot.
• A jog általi meghatározottság:
o Szűkebb értelem (direkt aktusszabályozás): az aktus jogi kötöttsége alatt főként az államigazgatási joghoz való kötöttséget, az ágazati jogszabályokhoz kötöttséget értették.
o Szélesebb értelemben: az egész jogrendszerhez, az Alaptörvényhez kötöttség.
• Általános joghoz kötöttség: A közigazgatási döntéseknek általános jogi határai léteznek.
• Döntési szabadság: minél nagyobb a kibocsátáskor a döntési szabadság, annál kevésbé kötött az aktus a jog által ez a döntési mozgástér pedig a mérlegelés.
o A mérlegelést szokták diszkréciónak is hívni jogilag kötetlen egyedi aktus = diszkrecionális egyedi aktus.
A jogszabályi kötöttség szempontjából fokozatok állíthatóak fel:
1) Jogilag teljesen kötött aktus:
o A jogi normák hipotézise és diszpozíciója nem ad lehetőséget többféle jogértelmezésre és ennek alapján többféle döntésre.
o Klasszikus döntési autonómia nélküli jogalkalmazásról van tehát szó.
o Az ilyen típusú normák jogkövetkezménye, hogy ha jogot kíván adni, akkor azt alanyi jogként szabályozza ez az alanyi jog–alanyi kötelezettség szempontú szabályozás általában zárt, szemben az ún. nyitott szabályozásokban megjelenő, jogos érdek alapú megoldásokkal.
o 39/1997 ABh.: alkotmányellenes a közigazgatási döntést kizáró + a korlátlan mérlegelési jog is, mert nem tartalmaz mércét a bírói mérlegelés számára. (érdemi elbírálás szükségessége)
2) Döntési autonómiát hordozó aktusok: (nyitott szabályozás)
o Absztrakció (elvonatkoztatás): a jogszabály által használt fogalmak határozatlanabbá válnak, kötőerejük ezáltal csökken.
o Sajátos szerkezeti séma alkalmazása: a közigazgatási döntési tér megjelenését vagy megnövelését eredményezi, főként a jogkövetkezményekben.
• Az egyedi döntések zöme mérlegeléses aktus. (főként a hatósági tevékenységben)
o Mérlegelés: Az a jogi művelet, amellyel a jogalkalmazó szerv a jogszabályban biztosított többféle, egyaránt törvényes döntési alternatíva közül választ, és e választás révén bizonyos mértékű döntési szabadságot élvezve adja ki az egyedi aktust. (Madarász)
o Két fő fajtája: Érdemi mérlegelés + Bizonyítási mérlegelés.
Érdemi mérlegelés:
• A jogszabály hipotézisében / jogkövetkezményben biztosított alternatívák közti választást jelenti.
• Így: többféle egyaránt jogszerű, DE célszerűségi fokában eltérő döntés születhet.
• Hipotézisben:
o Az ad lehetőséget a mérlegelésre, hogy többféleképpen értelmezhető.
o Ez adja az alternatív döntés lehetőségét.
o Különösen nagy a jogalkalmazó szabadsága, ha a hipotézis egyetlen határozatlan jogi fogalomból áll. (Pl.: „Ez alól indokolt esetben felmentés adható”)
• Jogkövetkezményben:
o Mértékrendelkezést: bizonyos döntésre úgy adhat lehetőséget, hogy a mérték tekintetében alsó-felső határt szab meg.
o Megengedő szabályozást: ez felismerhető a „hat-het” képzőről és a „lehet” segédigéről.
• Keretszabály: csak a cselekvés keretét adja meg, vagyis tulajdonképpen szabad cselekvésre jogosítja fel a közigazgatási szervet.
• Felhatalmazásos mérlegelés:
o Ebben az esetben a jogalkotó megnevezi a döntési alternatívákat. (diszjunktív normák)
o További esetei:
Opportunitás: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy indít-e eljárást, illetve alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban foglalt jogkövetkezményt.
Méltányosság: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy a jogot korlátozó, illetve kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezéstől az érintett javára eltérjen.
• A mérlegelés szoros összefüggésben áll az aktus bírói felülvizsgálatával:
o Concha Győző szerint a közigazgatási bíráskodásnak a nem szorosan jogi természetű ügyekre is ki kell terjednie.
o A mérlegelés 1991-től indult újra a közigazgatási bíráskodásban az ítélkező bírák számára a mérlegelés elsősorban a bizonyítékok mérlegelését jelentette, melyről megállapították, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a közigazgatási szerv álláspontját a bizonyítékok mérlegelését tekintve, illetve maga is mérlegelheti a bizonyítékokat.
o A Pp. szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha:
A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.
Az eljárási szabályokat betartotta.
A mérlegelés szempontjai megállapíthatóak.
A határozat indoklásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Eljárási természetű mérlegelés:
• Fajtái:
o Bizonyítási mérlegelés: valamely eljárásban a bizonyítékok mérlegelését jelenti és abban a tekintetben állhat fenn választási lehetőség, hogy a jogalkalmazó valamely bizonyíték(ok) bizonyos köre alapján a konkrét tényállás valamely elemét igaznak fogadja-e el vagy sem.
o Végrehajtás során érvényesülő mérlegelés.
o Opportunitás: minden jogsértésre reagáló, felelősségre vonásra irányuló eljárást érint, ahol a jogsértés üldözése, illetve szankcionálása célszerűségi szempontoknak mond ellent.
Méltányosság:
• A jogalkalmazó szervnek az aktus címzettje számára az általánostól eltérő, kedvező elbánást biztosító, jó szándékú szemlélete és magatartása.
• Dogmatikai értelemben: olyan jogalkalmazói döntés, melynek során a jogalkalmazó az ügyfél érdekében nem a fő szabályt, hanem ugyanabban a jogszabályban tételezett kivételes szabályt alkalmazza így tehát a méltányosság a mérlegelés egyik változata.
• Mégis másfajta mérlegelésről szól, mert a jogszabály megmondja, hogy milyen esetkörben és kinek a javára hozható ilyen döntés.
• A méltányosság alapján hozott döntés mindig kedvezőbb, mint amit a főszabály szerint hoztak volna.
• Döntések főbb esetei Madarász Tibor szerint:
o A főszabálytól eltérően a címzettet a döntés mentesíti valami kötelezettség alól.
o Mérsékeltebb kötelezettségeket állapít meg.
o A döntés a jogot a kivételezett címzettnek meghagyja.
o Eltekint a módosítástól vagy kisebb mértékben csökkenti a jogosultságot.
• Két fajtája:
o Jogalkalmazói: ha a jogalkalmazó szervnek nincs felhatalmazása a méltányos döntésre, mégis így dönthet.
o Jogalkotói: a jogszabály maga ad felhatalmazást valamely rendelkezése alóli felmentésre, illetve a kedvezőbb alkalmazásra.
• Az aktusoknak a jogi előírások szerint kell megszületniük és érvényesülniük.
• Hibás aktus: Ha az aktus nem felel meg mindenben a törvényes előírásoknak. Tehát a vele szemben támasztott követelményeknek.
o Ha azért hibás, mert jogi követelménynek nem felelt meg, akkor jogszabálysértő.
o Ha azért hibás, mert a célszerűségi követelményeknek nem felelt meg, akkor célszerűtlen.
o Fő szankció: semmisség = nem fűződhet hozzá joghatás = nem vált ki a címzett jogi helyzetében változást.
o Másik csoportosítás: hibában szenvedők / orvosolhatóak / megsemmisítendők / érvénytelenek.
• Hibátlan aktus: Amelyek mind a törvényességi, mind a célszerűségi követelményeknek megfelelnek.
o Csak a hibátlan aktus alkalmas arra, hogy kiváltsa a címzett jogi helyzetében azt a változást, amiért az aktust kiadták.
• Alapvető követelmény: megfeleljen minden jogi szabálynak.
o Ezek a szabályok aktusonként különbözőek.
o Mert: Aktusonként különböznek azok az anyagi jogi normák, amelyek alkalmazásával az aktust létrehozzák és kiadják.
• AB gyakorlata: megvizsgálja, hogy az adott aktus kibocsátására az azt kibocsátó állami szerv rendelkezett-e megfelelő hatáskörrel és az az előírt formában történt-e meg.
o Tehát: a tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
Követelmények két csoportja:
1) Törvényességi követelmények:
o Teljesen általános törvényben rögzített követelményeket nem lehet találni.
o A hatósági aktusok a legszabályozottabbak, de a rájuk szabályok nem alkalmazhatók minden aktusra.
o Az általános követelmények leginkább a hatósági eljárásjog területén alakultak ki, hiszen a Ket. arról szól, hogy milyen feltételek, eljárási lépések betartása esetén törvényes az eljárás és az annak során kiadott egyedi hatósági aktusok.
o Mondhatjuk azt is, hogy az AB. gyakorlatából ismerhetőek meg a követelmények az AB tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
o Ilyen követelményeket tehát nem csak a jogi szabályok fogalmaznak meg, hanem a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok és a normatív aktusokat felülvizsgáló AB.
o Madarász Tibor szerint:
Alapvető: Jogképesség aktus kiadására. (vagyis a közigazgatási szervet jogszabály felruházza az aktus kiadásának jogával)
Hatáskör.
Illetékesség.
Eljárási szabályok megtartása. jogalkalmazói aktus esetén.
Határozatképesség. ha testületi szervről van szó.
Megalapozottság.
2) Célszerűségi / alkalmassági követelmények:
o Elérje a célját, ami miatt kibocsátásra került
o A jogszabályban meghatározott jogpolitikai célok érvényesítésének elérése.
• A közigazgatási jog működése kapcsán a közigazgatási aktus az első számú magyarázó fogalom, míg a közigazgatási jogviszony a kiegészítő fogalom.
• A közigazgatási jog alanyai a jogokat és a kötelezettségeket az aktusokból nyerik és nem a jogviszonyból.
• A közigazgatási jogban, a jogosultságok érvényesítése + a kötelezettségek teljesítése csak részben kerül történik jogviszonyokban.
• Tehát: nem minden jogosultság érvényesítéséhez és nem minden kötelezettség teljesítéséhez szükséges jogviszony.
• Kúria:
o A közigazgatási jogviszony: olyan kapcsolat a jogalanyok között, amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek.
o Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, (tehát a jogviszony fennállásáról dönt), ez a határozat a kérdést érdemben dönti el.
Hiszen azért hárítja el a jogok/kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott.
• A fogalom két értelemben használható:
o Absztrakt: jogilag szabályozott társadalmi viszony.
o Konkrét: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolatot jelent.
• Alanyai:
1. Közigazgatási szerv vagy közfeladatot ellátó szerv
2. Természetes személy / Jogi személy / Állami szerv / Társadalmi szerv
• Legfontosabb sajátossága: a jogviszony alanyai közül legalább az egyik mindig közigazgatási szerv. (állami közhatalom gyakorlására feljogosított szerv)
o Ezt a hatalmi helyzetet pedig a jogviszony másik alanya felett általában érvényesítheti is.
• A tipikus közigazgatási jogviszonyt, szuprematív jogviszonynak nevezzük.
o A közjogi jogviszonyok kategóriájába tartozik.
o A szupremáció = fennhatóság, hatalom szóból.
• A közigazgatási szerv jogviszonyon belüli pozíciójának alapjai:
o Olyan jogkör, amely gyakorlása a másik jogalanyt érinti + a jogviszony pedig annak érdekében jön létre, hogy ezt gyakorolja. (a feladatellátása kapcsán)
o Mivel ebben a közigazgatási szerv tevékenyen részt vesz, ezért a jogalanyiság nélkül általában nem képzelhető el.
De: Kivételesen a jogszabály nem közigazgatási szervet is közigazgatási jogkörrel ruházhat fel. (Pl.: múzeumok, könyvtárak, egészségügyi intézmények)
• Jogképesség: a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy valamely személy vagy szervezet a közigazgatási jogok és kötelezettségek címzettje, illetve alanya lehet.
o A jogképességet a hatáskörrel és az illetékességgel állapítják meg.
o A hatósági eljárási jogviszonyban a jogképességet ügyfél-képességnek nevezzük.
• Tartalma: a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek az összessége.
o Ezek nagy része jogszabályokból ered, de vannak, amelyeket aktus határoz meg.
o Az impériumot gyakorló közigazgatási szervvel szemben álló másik jogalany (személy/szervezet) a maga aktusával nem alakíthatja a jogviszony tartalmát.
• Atipikus közigazgatási jogviszony: A közigazgatási jog kivételesen olyan viszonyokat is a szabályozási körébe von, amelyekben egymással mellérendeltségi helyzetben lévő jogalanyok kerülnek egymással kapcsolatba. (Pl.: természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kerülnek kapcsolatba)
o Ezekben a viszonyokban mindkét jogalany pozíciójából hiányozhat a közigazgatási szerv.
o Ezek impérium nélküli, nem szuprematív jogviszonyok.
Jogi tények:
• Olyan tények, melyek egy jogviszony létrejöveteléhez, megszűnéséhez vagy tartalmának és egyéb lényeges jellemzőjének megváltozásához vezetnek.
• Jogi tény lényegében csak emberi magatartás lehet.
o Nagyobb jelentőségűek: az állami szervek aktusai.
o Kisebb jelentőségűek: a másik pozícióban lévő jogalanyok cselekményei.
• A közigazgatási jogviszony: nem csak a hatósági tevékenység keretében jön létre, hanem a szervezetrendszeri igazgatásban fennálló szervezeti viszonyok esetében is.
o Pl.: Lehet jogi tény az Ogy. vagy a képviselő-testület aktusa is.
o Ha: azzal hoznak létre vagy szüntetnek meg közigazgatási jogviszonyt.
=> A közigazgatási szervek és az azok által irányított vagy felügyelt valamely szervtípus között.
• Az események és történések önmagukban nem lehetnek jogi tények.
• Mert: a hozzájuk kapcsolódó közigazgatási jogviszonyt az állami aktusok vagy ügyféli kezdeményezések hozzák létre.
• Nem lehet jogi tény a jogellenes magatartás sem.
• Mert: a szankciót a közigazgatási szerv aktusa hozza majd létre a jogviszonyt sértő és a közigazgatási szerv között.
A hatalom mértéke szerinti csoportosítás:
(a közigazgatási szerv, mint jogalany által a jogviszonyban gyakorolt hatalom)
o Szuprematív jogviszony: Ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany irányába.
Fajtái:
1. Szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus jogviszonyok.
2. Szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchia nélküli jogviszonyok. (Pl.: különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyok)
o Mellérendeltségi jogviszony:
a) Közigazgatási szerződéses jogviszonyok: a közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett.
b) Kooperációs jogviszonyok: zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak hatalma lenne a másik felett.
c) Azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként.
• Vagy természetes személyek közötti. (de közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok)
• Vagy valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személy / esetleg egyéb szervezet szerepel.
Típusai:
1. Tevékenység szerint:
1. Hatósági jogviszony.
2. Irányítási-felügyeleti jogviszony.
3. Együttműködési, koordinációs jogviszony.
2. Alanyok közötti kapcsolat szerint:
1. Szuprematív.
2. Mellérendeltségi.
3. Realizálódó normák szerint:
1. Anyagi: ha a jogviszony elemeit + alanyainak jogképességét + a tartalmát + a keletkezést stb. anyagi normák rendezik.
2. Eljárási: ha a fenti elemeket az eljárási jogi normák rendezik.
4. Időtartam szerint:
1. Egyszeri, időleges: ha az egyik jogalany esetében megvalósulnak azok a feltételek, amelyekhez a jogszabály valamely közigazgatási szerv cselekvését írja elő / teszi lehetővé. (Pl.: hatósági eljárási jogviszonyok)
2. Folyamatos, tartós: a jogalanyok között olyan kapcsolat áll fenn, amelyet a tartósság igényével hoztak létre + a jogalanyok egymással folyamatos érintkezésben állnak.
Irányítási jogviszony:
• Két közigazgatási feladatot ellátó szervezet közötti jogviszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására.
• Szuprematív jogviszony, alapja az igazgatási hatalom.
• Tárgya: az irányított befolyásolt tevékenységi körei.
• Tartalma: irányítási jogosítványok.
• Tartós jogviszony.
• Alanyai
o Irányító közigazgatási szerv irányított közigazgatási szerv
o Irányító államigazgatási szerv irányított rendvédelmi szerv
o Irányító közigazgatási szerv irányított közszolgáltató szerv (közintézet)
o Irányító rendvédelmi szerv irányított rendvédelmi szerv
• Keletkezése: jogszabály hozza létre és a kapcsolatot is jogszabály létesíti.
• Megszűnése/módosulása: nem függ a jogalanyok akaratától csak a jogszabály megváltozásától.
Hatósági jogviszony:
• Hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási szervek + tőlük független személyek / szervek között fennálló közhatalmi jellegű jogviszony.
• Célja: az általánosan kötelező jogszabályok érvényesítése => egyedi jogalkalmazó aktusokkal és jogérvényesítő cselekményekkel.
• Szuprematív jogviszony.
• Tárgya:
o Eljárási: a hatóság döntése.
o Anyagi: az ügyfelek meghatározott magatartása.
• Alanyai: hatóság (hatósági jogkörrel felruházott közig. szerv), ügyfél (természetes személy/szervezet).
• Fajtái:
o Eljárási ügyfél tudja érvényesíteni akaratát.
o Anyagi.
• Tartalma:
o Eljárási: Ket. különös eljárási szabályok.
o Anyagi: anyagi jogszabályok, hatóság határozata.
• Keletkezés, módosulás, megszűnés:
o Eljárási: az ügyfél jognyilatkozata.
o Anyagi: hatóság aktusa.
nekem meg ez
Jó is a közig jog!
