Quote (Cpt_Ghost @ Dec 7 2016 02:47pm)

Édes faszom a közig tanszékbe

Quote (rapiddani @ 7 Dec 2016 16:48)

képtelen vagyok leülni tanulni, help

Quote (Cpt_Ghost @ Dec 7 2016 02:49pm)

Szigeteloszalagozd oda magad a szekhez
Np

Quote (rapiddani @ 7 Dec 2016 16:53)

reális folyadékok viselkedésének leírására is használatos modell az ömledék reológiai alapmodellje. az ideálisan képlékeny anyagban ébredt t feszültség y deformáció sebességgel arányos, arányossági tényező az n newtoni viszkozitási tényező. t = n * y. az n dinamikai viszkozitás kizárólag T hőmérsékletnek a függvénye így izoterm esetben állandó, nem függ az igénybevételtől és az alakváltozás sebességtől.


ez a véleményem

Quote (Cpt_Ghost @ 7 Dec 2016 17:12)

Joghoz kötöttség: az egyedi aktusok tartalmának megalkotásakor a közigazgatási szerv élvez-e és ha igen akkor mekkora döntési szabadságot.
• A jog általi meghatározottság:
o Szűkebb értelem (direkt aktusszabályozás): az aktus jogi kötöttsége alatt főként az államigazgatási joghoz való kötöttséget, az ágazati jogszabályokhoz kötöttséget értették.
o Szélesebb értelemben: az egész jogrendszerhez, az Alaptörvényhez kötöttség.
• Általános joghoz kötöttség: A közigazgatási döntéseknek általános jogi határai léteznek.
• Döntési szabadság: minél nagyobb a kibocsátáskor a döntési szabadság, annál kevésbé kötött az aktus a jog által  ez a döntési mozgástér pedig a mérlegelés.
o A mérlegelést szokták diszkréciónak is hívni  jogilag kötetlen egyedi aktus = diszkrecionális egyedi aktus.
A jogszabályi kötöttség szempontjából fokozatok állíthatóak fel:
1) Jogilag teljesen kötött aktus:
o A jogi normák hipotézise és diszpozíciója nem ad lehetőséget többféle jogértelmezésre és ennek alapján többféle döntésre.
o Klasszikus döntési autonómia nélküli jogalkalmazásról van tehát szó.
o Az ilyen típusú normák jogkövetkezménye, hogy ha jogot kíván adni, akkor azt alanyi jogként szabályozza  ez az alanyi jog–alanyi kötelezettség szempontú szabályozás általában zárt, szemben az ún. nyitott szabályozásokban megjelenő, jogos érdek alapú megoldásokkal.
o 39/1997 ABh.: alkotmányellenes a közigazgatási döntést kizáró + a korlátlan mérlegelési jog is, mert nem tartalmaz mércét a bírói mérlegelés számára. (érdemi elbírálás szükségessége)
2) Döntési autonómiát hordozó aktusok: (nyitott szabályozás)
o Absztrakció (elvonatkoztatás): a jogszabály által használt fogalmak határozatlanabbá válnak, kötőerejük ezáltal csökken.
o Sajátos szerkezeti séma alkalmazása: a közigazgatási döntési tér megjelenését vagy megnövelését eredményezi, főként a jogkövetkezményekben.
• Az egyedi döntések zöme mérlegeléses aktus. (főként a hatósági tevékenységben)
o Mérlegelés: Az a jogi művelet, amellyel a jogalkalmazó szerv a jogszabályban biztosított többféle, egyaránt törvényes döntési alternatíva közül választ, és e választás révén bizonyos mértékű döntési szabadságot élvezve adja ki az egyedi aktust. (Madarász)
o Két fő fajtája: Érdemi mérlegelés + Bizonyítási mérlegelés.

Érdemi mérlegelés:
• A jogszabály hipotézisében / jogkövetkezményben biztosított alternatívák közti választást jelenti.
• Így: többféle egyaránt jogszerű, DE célszerűségi fokában eltérő döntés születhet.
• Hipotézisben:
o Az ad lehetőséget a mérlegelésre, hogy többféleképpen értelmezhető.
o Ez adja az alternatív döntés lehetőségét.
o Különösen nagy a jogalkalmazó szabadsága, ha a hipotézis egyetlen határozatlan jogi fogalomból áll. (Pl.: „Ez alól indokolt esetben felmentés adható”)

• Jogkövetkezményben:
o Mértékrendelkezést: bizonyos döntésre úgy adhat lehetőséget, hogy a mérték tekintetében alsó-felső határt szab meg.
o Megengedő szabályozást: ez felismerhető a „hat-het” képzőről és a „lehet” segédigéről.

• Keretszabály: csak a cselekvés keretét adja meg, vagyis tulajdonképpen szabad cselekvésre jogosítja fel a közigazgatási szervet.
• Felhatalmazásos mérlegelés:
o Ebben az esetben a jogalkotó megnevezi a döntési alternatívákat. (diszjunktív normák)
o További esetei:
 Opportunitás: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy indít-e eljárást, illetve alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban foglalt jogkövetkezményt.
 Méltányosság: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy a jogot korlátozó, illetve kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezéstől az érintett javára eltérjen.
• A mérlegelés szoros összefüggésben áll az aktus bírói felülvizsgálatával:
o Concha Győző szerint a közigazgatási bíráskodásnak a nem szorosan jogi természetű ügyekre is ki kell terjednie.
o A mérlegelés 1991-től indult újra a közigazgatási bíráskodásban  az ítélkező bírák számára a mérlegelés elsősorban a bizonyítékok mérlegelését jelentette, melyről megállapították, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a közigazgatási szerv álláspontját a bizonyítékok mérlegelését tekintve, illetve maga is mérlegelheti a bizonyítékokat.
o A Pp. szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha:
 A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.
 Az eljárási szabályokat betartotta.
 A mérlegelés szempontjai megállapíthatóak.
 A határozat indoklásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Eljárási természetű mérlegelés:
• Fajtái:
o Bizonyítási mérlegelés: valamely eljárásban a bizonyítékok mérlegelését jelenti és abban a tekintetben állhat fenn választási lehetőség, hogy a jogalkalmazó valamely bizonyíték(ok) bizonyos köre alapján a konkrét tényállás valamely elemét igaznak fogadja-e el vagy sem.
o Végrehajtás során érvényesülő mérlegelés.
o Opportunitás: minden jogsértésre reagáló, felelősségre vonásra irányuló eljárást érint, ahol a jogsértés üldözése, illetve szankcionálása célszerűségi szempontoknak mond ellent.
Méltányosság:
• A jogalkalmazó szervnek az aktus címzettje számára az általánostól eltérő, kedvező elbánást biztosító, jó szándékú szemlélete és magatartása.
• Dogmatikai értelemben: olyan jogalkalmazói döntés, melynek során a jogalkalmazó az ügyfél érdekében nem a fő szabályt, hanem ugyanabban a jogszabályban tételezett kivételes szabályt alkalmazza  így tehát a méltányosság a mérlegelés egyik változata.
• Mégis másfajta mérlegelésről szól, mert a jogszabály megmondja, hogy milyen esetkörben és kinek a javára hozható ilyen döntés.
• A méltányosság alapján hozott döntés mindig kedvezőbb, mint amit a főszabály szerint hoztak volna.
• Döntések főbb esetei Madarász Tibor szerint:
o A főszabálytól eltérően a címzettet a döntés mentesíti valami kötelezettség alól.
o Mérsékeltebb kötelezettségeket állapít meg.
o A döntés a jogot a kivételezett címzettnek meghagyja.
o Eltekint a módosítástól vagy kisebb mértékben csökkenti a jogosultságot.
• Két fajtája:
o Jogalkalmazói: ha a jogalkalmazó szervnek nincs felhatalmazása a méltányos döntésre, mégis így dönthet.
o Jogalkotói: a jogszabály maga ad felhatalmazást valamely rendelkezése alóli felmentésre, illetve a kedvezőbb alkalmazásra.


• Az aktusoknak a jogi előírások szerint kell megszületniük és érvényesülniük.
• Hibás aktus: Ha az aktus nem felel meg mindenben a törvényes előírásoknak. Tehát a vele szemben támasztott követelményeknek.
o Ha azért hibás, mert jogi követelménynek nem felelt meg, akkor jogszabálysértő.
o Ha azért hibás, mert a célszerűségi követelményeknek nem felelt meg, akkor célszerűtlen.
o Fő szankció: semmisség = nem fűződhet hozzá joghatás = nem vált ki a címzett jogi helyzetében változást.
o Másik csoportosítás: hibában szenvedők / orvosolhatóak / megsemmisítendők / érvénytelenek.
• Hibátlan aktus: Amelyek mind a törvényességi, mind a célszerűségi követelményeknek megfelelnek.
o Csak a hibátlan aktus alkalmas arra, hogy kiváltsa a címzett jogi helyzetében azt a változást, amiért az aktust kiadták.
• Alapvető követelmény: megfeleljen minden jogi szabálynak.
o Ezek a szabályok aktusonként különbözőek.
o Mert: Aktusonként különböznek azok az anyagi jogi normák, amelyek alkalmazásával az aktust létrehozzák és kiadják.
• AB gyakorlata: megvizsgálja, hogy az adott aktus kibocsátására az azt kibocsátó állami szerv rendelkezett-e megfelelő hatáskörrel és az az előírt formában történt-e meg.
o Tehát: a tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.

Követelmények két csoportja:
1) Törvényességi követelmények:
o Teljesen általános törvényben rögzített követelményeket nem lehet találni.
o A hatósági aktusok a legszabályozottabbak, de a rájuk szabályok nem alkalmazhatók minden aktusra.
o Az általános követelmények leginkább a hatósági eljárásjog területén alakultak ki, hiszen a Ket. arról szól, hogy milyen feltételek, eljárási lépések betartása esetén törvényes az eljárás és az annak során kiadott egyedi hatósági aktusok.
o Mondhatjuk azt is, hogy az AB. gyakorlatából ismerhetőek meg a követelmények  az AB tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
o Ilyen követelményeket tehát nem csak a jogi szabályok fogalmaznak meg, hanem a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok és a normatív aktusokat felülvizsgáló AB.

o Madarász Tibor szerint:
 Alapvető: Jogképesség aktus kiadására. (vagyis a közigazgatási szervet jogszabály felruházza az aktus kiadásának jogával)
 Hatáskör.
 Illetékesség.
 Eljárási szabályok megtartása.  jogalkalmazói aktus esetén.
 Határozatképesség. ha testületi szervről van szó.
 Megalapozottság.

2) Célszerűségi / alkalmassági követelmények:
o Elérje a célját, ami miatt kibocsátásra került
o A jogszabályban meghatározott jogpolitikai célok érvényesítésének elérése.


• A közigazgatási jog működése kapcsán a közigazgatási aktus az első számú magyarázó fogalom, míg a közigazgatási jogviszony a kiegészítő fogalom.
• A közigazgatási jog alanyai a jogokat és a kötelezettségeket az aktusokból nyerik és nem a jogviszonyból.
• A közigazgatási jogban, a jogosultságok érvényesítése + a kötelezettségek teljesítése csak részben kerül történik jogviszonyokban.
• Tehát: nem minden jogosultság érvényesítéséhez és nem minden kötelezettség teljesítéséhez szükséges jogviszony.
• Kúria:
o A közigazgatási jogviszony: olyan kapcsolat a jogalanyok között, amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek.
o Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, (tehát a jogviszony fennállásáról dönt), ez a határozat a kérdést érdemben dönti el.
 Hiszen azért hárítja el a jogok/kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott.
• A fogalom két értelemben használható:
o Absztrakt: jogilag szabályozott társadalmi viszony.
o Konkrét: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolatot jelent.
• Alanyai:
1. Közigazgatási szerv vagy közfeladatot ellátó szerv
2. Természetes személy / Jogi személy / Állami szerv / Társadalmi szerv
• Legfontosabb sajátossága: a jogviszony alanyai közül legalább az egyik mindig közigazgatási szerv. (állami közhatalom gyakorlására feljogosított szerv)
o Ezt a hatalmi helyzetet pedig a jogviszony másik alanya felett általában érvényesítheti is.
• A tipikus közigazgatási jogviszonyt, szuprematív jogviszonynak nevezzük.
o A közjogi jogviszonyok kategóriájába tartozik.
o A szupremáció = fennhatóság, hatalom szóból.
• A közigazgatási szerv jogviszonyon belüli pozíciójának alapjai:
o Olyan jogkör, amely gyakorlása a másik jogalanyt érinti + a jogviszony pedig annak érdekében jön létre, hogy ezt gyakorolja. (a feladatellátása kapcsán)
o Mivel ebben a közigazgatási szerv tevékenyen részt vesz, ezért a jogalanyiság nélkül általában nem képzelhető el.
 De: Kivételesen a jogszabály nem közigazgatási szervet is közigazgatási jogkörrel ruházhat fel. (Pl.: múzeumok, könyvtárak, egészségügyi intézmények)
• Jogképesség: a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy valamely személy vagy szervezet a közigazgatási jogok és kötelezettségek címzettje, illetve alanya lehet.
o A jogképességet a hatáskörrel és az illetékességgel állapítják meg.
o A hatósági eljárási jogviszonyban a jogképességet ügyfél-képességnek nevezzük.
• Tartalma: a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek az összessége.
o Ezek nagy része jogszabályokból ered, de vannak, amelyeket aktus határoz meg.
o Az impériumot gyakorló közigazgatási szervvel szemben álló másik jogalany (személy/szervezet) a maga aktusával nem alakíthatja a jogviszony tartalmát.
• Atipikus közigazgatási jogviszony: A közigazgatási jog kivételesen olyan viszonyokat is a szabályozási körébe von, amelyekben egymással mellérendeltségi helyzetben lévő jogalanyok kerülnek egymással kapcsolatba. (Pl.: természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kerülnek kapcsolatba)
o Ezekben a viszonyokban mindkét jogalany pozíciójából hiányozhat a közigazgatási szerv.
o Ezek impérium nélküli, nem szuprematív jogviszonyok.
Jogi tények:
• Olyan tények, melyek egy jogviszony létrejöveteléhez, megszűnéséhez vagy tartalmának és egyéb lényeges jellemzőjének megváltozásához vezetnek.
• Jogi tény lényegében csak emberi magatartás lehet.
o Nagyobb jelentőségűek: az állami szervek aktusai.
o Kisebb jelentőségűek: a másik pozícióban lévő jogalanyok cselekményei.
• A közigazgatási jogviszony: nem csak a hatósági tevékenység keretében jön létre, hanem a szervezetrendszeri igazgatásban fennálló szervezeti viszonyok esetében is.
o Pl.: Lehet jogi tény az Ogy. vagy a képviselő-testület aktusa is.
o Ha: azzal hoznak létre vagy szüntetnek meg közigazgatási jogviszonyt.
 => A közigazgatási szervek és az azok által irányított vagy felügyelt valamely szervtípus között.

• Az események és történések önmagukban nem lehetnek jogi tények.
• Mert: a hozzájuk kapcsolódó közigazgatási jogviszonyt az állami aktusok vagy ügyféli kezdeményezések hozzák létre.
• Nem lehet jogi tény a jogellenes magatartás sem.
• Mert: a szankciót a közigazgatási szerv aktusa hozza majd létre a jogviszonyt sértő és a közigazgatási szerv között.


A hatalom mértéke szerinti csoportosítás:
(a közigazgatási szerv, mint jogalany által a jogviszonyban gyakorolt hatalom)
o Szuprematív jogviszony: Ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany irányába.
 Fajtái:
1. Szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus jogviszonyok.
2. Szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchia nélküli jogviszonyok. (Pl.: különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyok)
o Mellérendeltségi jogviszony:
a) Közigazgatási szerződéses jogviszonyok: a közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett.
b) Kooperációs jogviszonyok: zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak hatalma lenne a másik felett.
c) Azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként.
• Vagy természetes személyek közötti. (de közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok)
• Vagy valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személy / esetleg egyéb szervezet szerepel.

Típusai:
1. Tevékenység szerint:
1. Hatósági jogviszony.
2. Irányítási-felügyeleti jogviszony.
3. Együttműködési, koordinációs jogviszony.
2. Alanyok közötti kapcsolat szerint:
1. Szuprematív.
2. Mellérendeltségi.
3. Realizálódó normák szerint:
1. Anyagi: ha a jogviszony elemeit + alanyainak jogképességét + a tartalmát + a keletkezést stb. anyagi normák rendezik.
2. Eljárási: ha a fenti elemeket az eljárási jogi normák rendezik.
4. Időtartam szerint:
1. Egyszeri, időleges: ha az egyik jogalany esetében megvalósulnak azok a feltételek, amelyekhez a jogszabály valamely közigazgatási szerv cselekvését írja elő / teszi lehetővé. (Pl.: hatósági eljárási jogviszonyok)
2. Folyamatos, tartós: a jogalanyok között olyan kapcsolat áll fenn, amelyet a tartósság igényével hoztak létre + a jogalanyok egymással folyamatos érintkezésben állnak.
Irányítási jogviszony:
• Két közigazgatási feladatot ellátó szervezet közötti jogviszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására.
• Szuprematív jogviszony, alapja az igazgatási hatalom.
• Tárgya: az irányított befolyásolt tevékenységi körei.
• Tartalma: irányítási jogosítványok.
• Tartós jogviszony.
• Alanyai
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közigazgatási szerv
o Irányító államigazgatási szerv  irányított rendvédelmi szerv
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közszolgáltató szerv (közintézet)
o Irányító rendvédelmi szerv  irányított rendvédelmi szerv
• Keletkezése: jogszabály hozza létre és a kapcsolatot is jogszabály létesíti.
• Megszűnése/módosulása: nem függ a jogalanyok akaratától csak a jogszabály megváltozásától.

Hatósági jogviszony:
• Hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási szervek + tőlük független személyek / szervek között fennálló közhatalmi jellegű jogviszony.
• Célja: az általánosan kötelező jogszabályok érvényesítése => egyedi jogalkalmazó aktusokkal és jogérvényesítő cselekményekkel.
• Szuprematív jogviszony.
• Tárgya:
o Eljárási: a hatóság döntése.
o Anyagi: az ügyfelek meghatározott magatartása.
• Alanyai: hatóság (hatósági jogkörrel felruházott közig. szerv), ügyfél (természetes személy/szervezet).
• Fajtái:
o Eljárási  ügyfél tudja érvényesíteni akaratát.
o Anyagi.
• Tartalma:
o Eljárási: Ket.  különös eljárási szabályok.
o Anyagi: anyagi jogszabályok, hatóság határozata.
• Keletkezés, módosulás, megszűnés:
o Eljárási: az ügyfél jognyilatkozata.
o Anyagi: hatóság aktusa.




nekem meg ez

Quote (Cpt_Ghost @ Dec 7 2016 03:12pm)

Joghoz kötöttség: az egyedi aktusok tartalmának megalkotásakor a közigazgatási szerv élvez-e és ha igen akkor mekkora döntési szabadságot.
• A jog általi meghatározottság:
o Szűkebb értelem (direkt aktusszabályozás): az aktus jogi kötöttsége alatt főként az államigazgatási joghoz való kötöttséget, az ágazati jogszabályokhoz kötöttséget értették.
o Szélesebb értelemben: az egész jogrendszerhez, az Alaptörvényhez kötöttség.
• Általános joghoz kötöttség: A közigazgatási döntéseknek általános jogi határai léteznek.
• Döntési szabadság: minél nagyobb a kibocsátáskor a döntési szabadság, annál kevésbé kötött az aktus a jog által  ez a döntési mozgástér pedig a mérlegelés.
o A mérlegelést szokták diszkréciónak is hívni  jogilag kötetlen egyedi aktus = diszkrecionális egyedi aktus.
A jogszabályi kötöttség szempontjából fokozatok állíthatóak fel:
1) Jogilag teljesen kötött aktus:
o A jogi normák hipotézise és diszpozíciója nem ad lehetőséget többféle jogértelmezésre és ennek alapján többféle döntésre.
o Klasszikus döntési autonómia nélküli jogalkalmazásról van tehát szó.
o Az ilyen típusú normák jogkövetkezménye, hogy ha jogot kíván adni, akkor azt alanyi jogként szabályozza  ez az alanyi jog–alanyi kötelezettség szempontú szabályozás általában zárt, szemben az ún. nyitott szabályozásokban megjelenő, jogos érdek alapú megoldásokkal.
o 39/1997 ABh.: alkotmányellenes a közigazgatási döntést kizáró + a korlátlan mérlegelési jog is, mert nem tartalmaz mércét a bírói mérlegelés számára. (érdemi elbírálás szükségessége)
2) Döntési autonómiát hordozó aktusok: (nyitott szabályozás)
o Absztrakció (elvonatkoztatás): a jogszabály által használt fogalmak határozatlanabbá válnak, kötőerejük ezáltal csökken.
o Sajátos szerkezeti séma alkalmazása: a közigazgatási döntési tér megjelenését vagy megnövelését eredményezi, főként a jogkövetkezményekben.
• Az egyedi döntések zöme mérlegeléses aktus. (főként a hatósági tevékenységben)
o Mérlegelés: Az a jogi művelet, amellyel a jogalkalmazó szerv a jogszabályban biztosított többféle, egyaránt törvényes döntési alternatíva közül választ, és e választás révén bizonyos mértékű döntési szabadságot élvezve adja ki az egyedi aktust. (Madarász)
o Két fő fajtája: Érdemi mérlegelés + Bizonyítási mérlegelés.

Érdemi mérlegelés:
• A jogszabály hipotézisében / jogkövetkezményben biztosított alternatívák közti választást jelenti.
• Így: többféle egyaránt jogszerű, DE célszerűségi fokában eltérő döntés születhet.
• Hipotézisben:
o Az ad lehetőséget a mérlegelésre, hogy többféleképpen értelmezhető.
o Ez adja az alternatív döntés lehetőségét.
o Különösen nagy a jogalkalmazó szabadsága, ha a hipotézis egyetlen határozatlan jogi fogalomból áll. (Pl.: „Ez alól indokolt esetben felmentés adható”)

• Jogkövetkezményben:
o Mértékrendelkezést: bizonyos döntésre úgy adhat lehetőséget, hogy a mérték tekintetében alsó-felső határt szab meg.
o Megengedő szabályozást: ez felismerhető a „hat-het” képzőről és a „lehet” segédigéről.

• Keretszabály: csak a cselekvés keretét adja meg, vagyis tulajdonképpen szabad cselekvésre jogosítja fel a közigazgatási szervet.
• Felhatalmazásos mérlegelés:
o Ebben az esetben a jogalkotó megnevezi a döntési alternatívákat. (diszjunktív normák)
o További esetei:
 Opportunitás: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy indít-e eljárást, illetve alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban foglalt jogkövetkezményt.
 Méltányosság: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy a jogot korlátozó, illetve kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezéstől az érintett javára eltérjen.
• A mérlegelés szoros összefüggésben áll az aktus bírói felülvizsgálatával:
o Concha Győző szerint a közigazgatási bíráskodásnak a nem szorosan jogi természetű ügyekre is ki kell terjednie.
o A mérlegelés 1991-től indult újra a közigazgatási bíráskodásban  az ítélkező bírák számára a mérlegelés elsősorban a bizonyítékok mérlegelését jelentette, melyről megállapították, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a közigazgatási szerv álláspontját a bizonyítékok mérlegelését tekintve, illetve maga is mérlegelheti a bizonyítékokat.
o A Pp. szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha:
 A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.
 Az eljárási szabályokat betartotta.
 A mérlegelés szempontjai megállapíthatóak.
 A határozat indoklásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Eljárási természetű mérlegelés:
• Fajtái:
o Bizonyítási mérlegelés: valamely eljárásban a bizonyítékok mérlegelését jelenti és abban a tekintetben állhat fenn választási lehetőség, hogy a jogalkalmazó valamely bizonyíték(ok) bizonyos köre alapján a konkrét tényállás valamely elemét igaznak fogadja-e el vagy sem.
o Végrehajtás során érvényesülő mérlegelés.
o Opportunitás: minden jogsértésre reagáló, felelősségre vonásra irányuló eljárást érint, ahol a jogsértés üldözése, illetve szankcionálása célszerűségi szempontoknak mond ellent.
Méltányosság:
• A jogalkalmazó szervnek az aktus címzettje számára az általánostól eltérő, kedvező elbánást biztosító, jó szándékú szemlélete és magatartása.
• Dogmatikai értelemben: olyan jogalkalmazói döntés, melynek során a jogalkalmazó az ügyfél érdekében nem a fő szabályt, hanem ugyanabban a jogszabályban tételezett kivételes szabályt alkalmazza  így tehát a méltányosság a mérlegelés egyik változata.
• Mégis másfajta mérlegelésről szól, mert a jogszabály megmondja, hogy milyen esetkörben és kinek a javára hozható ilyen döntés.
• A méltányosság alapján hozott döntés mindig kedvezőbb, mint amit a főszabály szerint hoztak volna.
• Döntések főbb esetei Madarász Tibor szerint:
o A főszabálytól eltérően a címzettet a döntés mentesíti valami kötelezettség alól.
o Mérsékeltebb kötelezettségeket állapít meg.
o A döntés a jogot a kivételezett címzettnek meghagyja.
o Eltekint a módosítástól vagy kisebb mértékben csökkenti a jogosultságot.
• Két fajtája:
o Jogalkalmazói: ha a jogalkalmazó szervnek nincs felhatalmazása a méltányos döntésre, mégis így dönthet.
o Jogalkotói: a jogszabály maga ad felhatalmazást valamely rendelkezése alóli felmentésre, illetve a kedvezőbb alkalmazásra.


• Az aktusoknak a jogi előírások szerint kell megszületniük és érvényesülniük.
• Hibás aktus: Ha az aktus nem felel meg mindenben a törvényes előírásoknak. Tehát a vele szemben támasztott követelményeknek.
o Ha azért hibás, mert jogi követelménynek nem felelt meg, akkor jogszabálysértő.
o Ha azért hibás, mert a célszerűségi követelményeknek nem felelt meg, akkor célszerűtlen.
o Fő szankció: semmisség = nem fűződhet hozzá joghatás = nem vált ki a címzett jogi helyzetében változást.
o Másik csoportosítás: hibában szenvedők / orvosolhatóak / megsemmisítendők / érvénytelenek.
• Hibátlan aktus: Amelyek mind a törvényességi, mind a célszerűségi követelményeknek megfelelnek.
o Csak a hibátlan aktus alkalmas arra, hogy kiváltsa a címzett jogi helyzetében azt a változást, amiért az aktust kiadták.
• Alapvető követelmény: megfeleljen minden jogi szabálynak.
o Ezek a szabályok aktusonként különbözőek.
o Mert: Aktusonként különböznek azok az anyagi jogi normák, amelyek alkalmazásával az aktust létrehozzák és kiadják.
• AB gyakorlata: megvizsgálja, hogy az adott aktus kibocsátására az azt kibocsátó állami szerv rendelkezett-e megfelelő hatáskörrel és az az előírt formában történt-e meg.
o Tehát: a tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.

Követelmények két csoportja:
1) Törvényességi követelmények:
o Teljesen általános törvényben rögzített követelményeket nem lehet találni.
o A hatósági aktusok a legszabályozottabbak, de a rájuk szabályok nem alkalmazhatók minden aktusra.
o Az általános követelmények leginkább a hatósági eljárásjog területén alakultak ki, hiszen a Ket. arról szól, hogy milyen feltételek, eljárási lépések betartása esetén törvényes az eljárás és az annak során kiadott egyedi hatósági aktusok.
o Mondhatjuk azt is, hogy az AB. gyakorlatából ismerhetőek meg a követelmények  az AB tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
o Ilyen követelményeket tehát nem csak a jogi szabályok fogalmaznak meg, hanem a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok és a normatív aktusokat felülvizsgáló AB.

o Madarász Tibor szerint:
 Alapvető: Jogképesség aktus kiadására. (vagyis a közigazgatási szervet jogszabály felruházza az aktus kiadásának jogával)
 Hatáskör.
 Illetékesség.
 Eljárási szabályok megtartása.  jogalkalmazói aktus esetén.
 Határozatképesség. ha testületi szervről van szó.
 Megalapozottság.

2) Célszerűségi / alkalmassági követelmények:
o Elérje a célját, ami miatt kibocsátásra került
o A jogszabályban meghatározott jogpolitikai célok érvényesítésének elérése.


• A közigazgatási jog működése kapcsán a közigazgatási aktus az első számú magyarázó fogalom, míg a közigazgatási jogviszony a kiegészítő fogalom.
• A közigazgatási jog alanyai a jogokat és a kötelezettségeket az aktusokból nyerik és nem a jogviszonyból.
• A közigazgatási jogban, a jogosultságok érvényesítése + a kötelezettségek teljesítése csak részben kerül történik jogviszonyokban.
• Tehát: nem minden jogosultság érvényesítéséhez és nem minden kötelezettség teljesítéséhez szükséges jogviszony.
• Kúria:
o A közigazgatási jogviszony: olyan kapcsolat a jogalanyok között, amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek.
o Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, (tehát a jogviszony fennállásáról dönt), ez a határozat a kérdést érdemben dönti el.
 Hiszen azért hárítja el a jogok/kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott.
• A fogalom két értelemben használható:
o Absztrakt: jogilag szabályozott társadalmi viszony.
o Konkrét: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolatot jelent.
• Alanyai:
1. Közigazgatási szerv vagy közfeladatot ellátó szerv
2. Természetes személy / Jogi személy / Állami szerv / Társadalmi szerv
• Legfontosabb sajátossága: a jogviszony alanyai közül legalább az egyik mindig közigazgatási szerv. (állami közhatalom gyakorlására feljogosított szerv)
o Ezt a hatalmi helyzetet pedig a jogviszony másik alanya felett általában érvényesítheti is.
• A tipikus közigazgatási jogviszonyt, szuprematív jogviszonynak nevezzük.
o A közjogi jogviszonyok kategóriájába tartozik.
o A szupremáció = fennhatóság, hatalom szóból.
• A közigazgatási szerv jogviszonyon belüli pozíciójának alapjai:
o Olyan jogkör, amely gyakorlása a másik jogalanyt érinti + a jogviszony pedig annak érdekében jön létre, hogy ezt gyakorolja. (a feladatellátása kapcsán)
o Mivel ebben a közigazgatási szerv tevékenyen részt vesz, ezért a jogalanyiság nélkül általában nem képzelhető el.
 De: Kivételesen a jogszabály nem közigazgatási szervet is közigazgatási jogkörrel ruházhat fel. (Pl.: múzeumok, könyvtárak, egészségügyi intézmények)
• Jogképesség: a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy valamely személy vagy szervezet a közigazgatási jogok és kötelezettségek címzettje, illetve alanya lehet.
o A jogképességet a hatáskörrel és az illetékességgel állapítják meg.
o A hatósági eljárási jogviszonyban a jogképességet ügyfél-képességnek nevezzük.
• Tartalma: a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek az összessége.
o Ezek nagy része jogszabályokból ered, de vannak, amelyeket aktus határoz meg.
o Az impériumot gyakorló közigazgatási szervvel szemben álló másik jogalany (személy/szervezet) a maga aktusával nem alakíthatja a jogviszony tartalmát.
• Atipikus közigazgatási jogviszony: A közigazgatási jog kivételesen olyan viszonyokat is a szabályozási körébe von, amelyekben egymással mellérendeltségi helyzetben lévő jogalanyok kerülnek egymással kapcsolatba. (Pl.: természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kerülnek kapcsolatba)
o Ezekben a viszonyokban mindkét jogalany pozíciójából hiányozhat a közigazgatási szerv.
o Ezek impérium nélküli, nem szuprematív jogviszonyok.
Jogi tények:
• Olyan tények, melyek egy jogviszony létrejöveteléhez, megszűnéséhez vagy tartalmának és egyéb lényeges jellemzőjének megváltozásához vezetnek.
• Jogi tény lényegében csak emberi magatartás lehet.
o Nagyobb jelentőségűek: az állami szervek aktusai.
o Kisebb jelentőségűek: a másik pozícióban lévő jogalanyok cselekményei.
• A közigazgatási jogviszony: nem csak a hatósági tevékenység keretében jön létre, hanem a szervezetrendszeri igazgatásban fennálló szervezeti viszonyok esetében is.
o Pl.: Lehet jogi tény az Ogy. vagy a képviselő-testület aktusa is.
o Ha: azzal hoznak létre vagy szüntetnek meg közigazgatási jogviszonyt.
 => A közigazgatási szervek és az azok által irányított vagy felügyelt valamely szervtípus között.

• Az események és történések önmagukban nem lehetnek jogi tények.
• Mert: a hozzájuk kapcsolódó közigazgatási jogviszonyt az állami aktusok vagy ügyféli kezdeményezések hozzák létre.
• Nem lehet jogi tény a jogellenes magatartás sem.
• Mert: a szankciót a közigazgatási szerv aktusa hozza majd létre a jogviszonyt sértő és a közigazgatási szerv között.


A hatalom mértéke szerinti csoportosítás:
(a közigazgatási szerv, mint jogalany által a jogviszonyban gyakorolt hatalom)
o Szuprematív jogviszony: Ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany irányába.
 Fajtái:
1. Szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus jogviszonyok.
2. Szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchia nélküli jogviszonyok. (Pl.: különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyok)
o Mellérendeltségi jogviszony:
a) Közigazgatási szerződéses jogviszonyok: a közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett.
b) Kooperációs jogviszonyok: zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak hatalma lenne a másik felett.
c) Azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként.
• Vagy természetes személyek közötti. (de közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok)
• Vagy valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személy / esetleg egyéb szervezet szerepel.

Típusai:
1. Tevékenység szerint:
1. Hatósági jogviszony.
2. Irányítási-felügyeleti jogviszony.
3. Együttműködési, koordinációs jogviszony.
2. Alanyok közötti kapcsolat szerint:
1. Szuprematív.
2. Mellérendeltségi.
3. Realizálódó normák szerint:
1. Anyagi: ha a jogviszony elemeit + alanyainak jogképességét + a tartalmát + a keletkezést stb. anyagi normák rendezik.
2. Eljárási: ha a fenti elemeket az eljárási jogi normák rendezik.
4. Időtartam szerint:
1. Egyszeri, időleges: ha az egyik jogalany esetében megvalósulnak azok a feltételek, amelyekhez a jogszabály valamely közigazgatási szerv cselekvését írja elő / teszi lehetővé. (Pl.: hatósági eljárási jogviszonyok)
2. Folyamatos, tartós: a jogalanyok között olyan kapcsolat áll fenn, amelyet a tartósság igényével hoztak létre + a jogalanyok egymással folyamatos érintkezésben állnak.
Irányítási jogviszony:
• Két közigazgatási feladatot ellátó szervezet közötti jogviszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására.
• Szuprematív jogviszony, alapja az igazgatási hatalom.
• Tárgya: az irányított befolyásolt tevékenységi körei.
• Tartalma: irányítási jogosítványok.
• Tartós jogviszony.
• Alanyai
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közigazgatási szerv
o Irányító államigazgatási szerv  irányított rendvédelmi szerv
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közszolgáltató szerv (közintézet)
o Irányító rendvédelmi szerv  irányított rendvédelmi szerv
• Keletkezése: jogszabály hozza létre és a kapcsolatot is jogszabály létesíti.
• Megszűnése/módosulása: nem függ a jogalanyok akaratától csak a jogszabály megváltozásától.

Hatósági jogviszony:
• Hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási szervek + tőlük független személyek / szervek között fennálló közhatalmi jellegű jogviszony.
• Célja: az általánosan kötelező jogszabályok érvényesítése => egyedi jogalkalmazó aktusokkal és jogérvényesítő cselekményekkel.
• Szuprematív jogviszony.
• Tárgya:
o Eljárási: a hatóság döntése.
o Anyagi: az ügyfelek meghatározott magatartása.
• Alanyai: hatóság (hatósági jogkörrel felruházott közig. szerv), ügyfél (természetes személy/szervezet).
• Fajtái:
o Eljárási  ügyfél tudja érvényesíteni akaratát.
o Anyagi.
• Tartalma:
o Eljárási: Ket.  különös eljárási szabályok.
o Anyagi: anyagi jogszabályok, hatóság határozata.
• Keletkezés, módosulás, megszűnés:
o Eljárási: az ügyfél jognyilatkozata.
o Anyagi: hatóság aktusa.




nekem meg ez

Quote (Cpt_Ghost @ Dec 7 2016 04:12pm)

Joghoz kötöttség: az egyedi aktusok tartalmának megalkotásakor a közigazgatási szerv élvez-e és ha igen akkor mekkora döntési szabadságot.
• A jog általi meghatározottság:
o Szűkebb értelem (direkt aktusszabályozás): az aktus jogi kötöttsége alatt főként az államigazgatási joghoz való kötöttséget, az ágazati jogszabályokhoz kötöttséget értették.
o Szélesebb értelemben: az egész jogrendszerhez, az Alaptörvényhez kötöttség.
• Általános joghoz kötöttség: A közigazgatási döntéseknek általános jogi határai léteznek.
• Döntési szabadság: minél nagyobb a kibocsátáskor a döntési szabadság, annál kevésbé kötött az aktus a jog által  ez a döntési mozgástér pedig a mérlegelés.
o A mérlegelést szokták diszkréciónak is hívni  jogilag kötetlen egyedi aktus = diszkrecionális egyedi aktus.
A jogszabályi kötöttség szempontjából fokozatok állíthatóak fel:
1) Jogilag teljesen kötött aktus:
o A jogi normák hipotézise és diszpozíciója nem ad lehetőséget többféle jogértelmezésre és ennek alapján többféle döntésre.
o Klasszikus döntési autonómia nélküli jogalkalmazásról van tehát szó.
o Az ilyen típusú normák jogkövetkezménye, hogy ha jogot kíván adni, akkor azt alanyi jogként szabályozza  ez az alanyi jog–alanyi kötelezettség szempontú szabályozás általában zárt, szemben az ún. nyitott szabályozásokban megjelenő, jogos érdek alapú megoldásokkal.
o 39/1997 ABh.: alkotmányellenes a közigazgatási döntést kizáró + a korlátlan mérlegelési jog is, mert nem tartalmaz mércét a bírói mérlegelés számára. (érdemi elbírálás szükségessége)
2) Döntési autonómiát hordozó aktusok: (nyitott szabályozás)
o Absztrakció (elvonatkoztatás): a jogszabály által használt fogalmak határozatlanabbá válnak, kötőerejük ezáltal csökken.
o Sajátos szerkezeti séma alkalmazása: a közigazgatási döntési tér megjelenését vagy megnövelését eredményezi, főként a jogkövetkezményekben.
• Az egyedi döntések zöme mérlegeléses aktus. (főként a hatósági tevékenységben)
o Mérlegelés: Az a jogi művelet, amellyel a jogalkalmazó szerv a jogszabályban biztosított többféle, egyaránt törvényes döntési alternatíva közül választ, és e választás révén bizonyos mértékű döntési szabadságot élvezve adja ki az egyedi aktust. (Madarász)
o Két fő fajtája: Érdemi mérlegelés + Bizonyítási mérlegelés.

Érdemi mérlegelés:
• A jogszabály hipotézisében / jogkövetkezményben biztosított alternatívák közti választást jelenti.
• Így: többféle egyaránt jogszerű, DE célszerűségi fokában eltérő döntés születhet.
• Hipotézisben:
o Az ad lehetőséget a mérlegelésre, hogy többféleképpen értelmezhető.
o Ez adja az alternatív döntés lehetőségét.
o Különösen nagy a jogalkalmazó szabadsága, ha a hipotézis egyetlen határozatlan jogi fogalomból áll. (Pl.: „Ez alól indokolt esetben felmentés adható”)

• Jogkövetkezményben:
o Mértékrendelkezést: bizonyos döntésre úgy adhat lehetőséget, hogy a mérték tekintetében alsó-felső határt szab meg.
o Megengedő szabályozást: ez felismerhető a „hat-het” képzőről és a „lehet” segédigéről.

• Keretszabály: csak a cselekvés keretét adja meg, vagyis tulajdonképpen szabad cselekvésre jogosítja fel a közigazgatási szervet.
• Felhatalmazásos mérlegelés:
o Ebben az esetben a jogalkotó megnevezi a döntési alternatívákat. (diszjunktív normák)
o További esetei:
 Opportunitás: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy indít-e eljárást, illetve alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban foglalt jogkövetkezményt.
 Méltányosság: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy a jogot korlátozó, illetve kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezéstől az érintett javára eltérjen.
• A mérlegelés szoros összefüggésben áll az aktus bírói felülvizsgálatával:
o Concha Győző szerint a közigazgatási bíráskodásnak a nem szorosan jogi természetű ügyekre is ki kell terjednie.
o A mérlegelés 1991-től indult újra a közigazgatási bíráskodásban  az ítélkező bírák számára a mérlegelés elsősorban a bizonyítékok mérlegelését jelentette, melyről megállapították, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a közigazgatási szerv álláspontját a bizonyítékok mérlegelését tekintve, illetve maga is mérlegelheti a bizonyítékokat.
o A Pp. szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha:
 A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.
 Az eljárási szabályokat betartotta.
 A mérlegelés szempontjai megállapíthatóak.
 A határozat indoklásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Eljárási természetű mérlegelés:
• Fajtái:
o Bizonyítási mérlegelés: valamely eljárásban a bizonyítékok mérlegelését jelenti és abban a tekintetben állhat fenn választási lehetőség, hogy a jogalkalmazó valamely bizonyíték(ok) bizonyos köre alapján a konkrét tényállás valamely elemét igaznak fogadja-e el vagy sem.
o Végrehajtás során érvényesülő mérlegelés.
o Opportunitás: minden jogsértésre reagáló, felelősségre vonásra irányuló eljárást érint, ahol a jogsértés üldözése, illetve szankcionálása célszerűségi szempontoknak mond ellent.
Méltányosság:
• A jogalkalmazó szervnek az aktus címzettje számára az általánostól eltérő, kedvező elbánást biztosító, jó szándékú szemlélete és magatartása.
• Dogmatikai értelemben: olyan jogalkalmazói döntés, melynek során a jogalkalmazó az ügyfél érdekében nem a fő szabályt, hanem ugyanabban a jogszabályban tételezett kivételes szabályt alkalmazza  így tehát a méltányosság a mérlegelés egyik változata.
• Mégis másfajta mérlegelésről szól, mert a jogszabály megmondja, hogy milyen esetkörben és kinek a javára hozható ilyen döntés.
• A méltányosság alapján hozott döntés mindig kedvezőbb, mint amit a főszabály szerint hoztak volna.
• Döntések főbb esetei Madarász Tibor szerint:
o A főszabálytól eltérően a címzettet a döntés mentesíti valami kötelezettség alól.
o Mérsékeltebb kötelezettségeket állapít meg.
o A döntés a jogot a kivételezett címzettnek meghagyja.
o Eltekint a módosítástól vagy kisebb mértékben csökkenti a jogosultságot.
• Két fajtája:
o Jogalkalmazói: ha a jogalkalmazó szervnek nincs felhatalmazása a méltányos döntésre, mégis így dönthet.
o Jogalkotói: a jogszabály maga ad felhatalmazást valamely rendelkezése alóli felmentésre, illetve a kedvezőbb alkalmazásra.


• Az aktusoknak a jogi előírások szerint kell megszületniük és érvényesülniük.
• Hibás aktus: Ha az aktus nem felel meg mindenben a törvényes előírásoknak. Tehát a vele szemben támasztott követelményeknek.
o Ha azért hibás, mert jogi követelménynek nem felelt meg, akkor jogszabálysértő.
o Ha azért hibás, mert a célszerűségi követelményeknek nem felelt meg, akkor célszerűtlen.
o Fő szankció: semmisség = nem fűződhet hozzá joghatás = nem vált ki a címzett jogi helyzetében változást.
o Másik csoportosítás: hibában szenvedők / orvosolhatóak / megsemmisítendők / érvénytelenek.
• Hibátlan aktus: Amelyek mind a törvényességi, mind a célszerűségi követelményeknek megfelelnek.
o Csak a hibátlan aktus alkalmas arra, hogy kiváltsa a címzett jogi helyzetében azt a változást, amiért az aktust kiadták.
• Alapvető követelmény: megfeleljen minden jogi szabálynak.
o Ezek a szabályok aktusonként különbözőek.
o Mert: Aktusonként különböznek azok az anyagi jogi normák, amelyek alkalmazásával az aktust létrehozzák és kiadják.
• AB gyakorlata: megvizsgálja, hogy az adott aktus kibocsátására az azt kibocsátó állami szerv rendelkezett-e megfelelő hatáskörrel és az az előírt formában történt-e meg.
o Tehát: a tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.

Követelmények két csoportja:
1) Törvényességi követelmények:
o Teljesen általános törvényben rögzített követelményeket nem lehet találni.
o A hatósági aktusok a legszabályozottabbak, de a rájuk szabályok nem alkalmazhatók minden aktusra.
o Az általános követelmények leginkább a hatósági eljárásjog területén alakultak ki, hiszen a Ket. arról szól, hogy milyen feltételek, eljárási lépések betartása esetén törvényes az eljárás és az annak során kiadott egyedi hatósági aktusok.
o Mondhatjuk azt is, hogy az AB. gyakorlatából ismerhetőek meg a követelmények  az AB tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
o Ilyen követelményeket tehát nem csak a jogi szabályok fogalmaznak meg, hanem a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok és a normatív aktusokat felülvizsgáló AB.

o Madarász Tibor szerint:
 Alapvető: Jogképesség aktus kiadására. (vagyis a közigazgatási szervet jogszabály felruházza az aktus kiadásának jogával)
 Hatáskör.
 Illetékesség.
 Eljárási szabályok megtartása.  jogalkalmazói aktus esetén.
 Határozatképesség. ha testületi szervről van szó.
 Megalapozottság.

2) Célszerűségi / alkalmassági követelmények:
o Elérje a célját, ami miatt kibocsátásra került
o A jogszabályban meghatározott jogpolitikai célok érvényesítésének elérése.


• A közigazgatási jog működése kapcsán a közigazgatási aktus az első számú magyarázó fogalom, míg a közigazgatási jogviszony a kiegészítő fogalom.
• A közigazgatási jog alanyai a jogokat és a kötelezettségeket az aktusokból nyerik és nem a jogviszonyból.
• A közigazgatási jogban, a jogosultságok érvényesítése + a kötelezettségek teljesítése csak részben kerül történik jogviszonyokban.
• Tehát: nem minden jogosultság érvényesítéséhez és nem minden kötelezettség teljesítéséhez szükséges jogviszony.
• Kúria:
o A közigazgatási jogviszony: olyan kapcsolat a jogalanyok között, amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek.
o Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, (tehát a jogviszony fennállásáról dönt), ez a határozat a kérdést érdemben dönti el.
 Hiszen azért hárítja el a jogok/kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott.
• A fogalom két értelemben használható:
o Absztrakt: jogilag szabályozott társadalmi viszony.
o Konkrét: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolatot jelent.
• Alanyai:
1. Közigazgatási szerv vagy közfeladatot ellátó szerv
2. Természetes személy / Jogi személy / Állami szerv / Társadalmi szerv
• Legfontosabb sajátossága: a jogviszony alanyai közül legalább az egyik mindig közigazgatási szerv. (állami közhatalom gyakorlására feljogosított szerv)
o Ezt a hatalmi helyzetet pedig a jogviszony másik alanya felett általában érvényesítheti is.
• A tipikus közigazgatási jogviszonyt, szuprematív jogviszonynak nevezzük.
o A közjogi jogviszonyok kategóriájába tartozik.
o A szupremáció = fennhatóság, hatalom szóból.
• A közigazgatási szerv jogviszonyon belüli pozíciójának alapjai:
o Olyan jogkör, amely gyakorlása a másik jogalanyt érinti + a jogviszony pedig annak érdekében jön létre, hogy ezt gyakorolja. (a feladatellátása kapcsán)
o Mivel ebben a közigazgatási szerv tevékenyen részt vesz, ezért a jogalanyiság nélkül általában nem képzelhető el.
 De: Kivételesen a jogszabály nem közigazgatási szervet is közigazgatási jogkörrel ruházhat fel. (Pl.: múzeumok, könyvtárak, egészségügyi intézmények)
• Jogképesség: a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy valamely személy vagy szervezet a közigazgatási jogok és kötelezettségek címzettje, illetve alanya lehet.
o A jogképességet a hatáskörrel és az illetékességgel állapítják meg.
o A hatósági eljárási jogviszonyban a jogképességet ügyfél-képességnek nevezzük.
• Tartalma: a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek az összessége.
o Ezek nagy része jogszabályokból ered, de vannak, amelyeket aktus határoz meg.
o Az impériumot gyakorló közigazgatási szervvel szemben álló másik jogalany (személy/szervezet) a maga aktusával nem alakíthatja a jogviszony tartalmát.
• Atipikus közigazgatási jogviszony: A közigazgatási jog kivételesen olyan viszonyokat is a szabályozási körébe von, amelyekben egymással mellérendeltségi helyzetben lévő jogalanyok kerülnek egymással kapcsolatba. (Pl.: természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kerülnek kapcsolatba)
o Ezekben a viszonyokban mindkét jogalany pozíciójából hiányozhat a közigazgatási szerv.
o Ezek impérium nélküli, nem szuprematív jogviszonyok.
Jogi tények:
• Olyan tények, melyek egy jogviszony létrejöveteléhez, megszűnéséhez vagy tartalmának és egyéb lényeges jellemzőjének megváltozásához vezetnek.
• Jogi tény lényegében csak emberi magatartás lehet.
o Nagyobb jelentőségűek: az állami szervek aktusai.
o Kisebb jelentőségűek: a másik pozícióban lévő jogalanyok cselekményei.
• A közigazgatási jogviszony: nem csak a hatósági tevékenység keretében jön létre, hanem a szervezetrendszeri igazgatásban fennálló szervezeti viszonyok esetében is.
o Pl.: Lehet jogi tény az Ogy. vagy a képviselő-testület aktusa is.
o Ha: azzal hoznak létre vagy szüntetnek meg közigazgatási jogviszonyt.
 => A közigazgatási szervek és az azok által irányított vagy felügyelt valamely szervtípus között.

• Az események és történések önmagukban nem lehetnek jogi tények.
• Mert: a hozzájuk kapcsolódó közigazgatási jogviszonyt az állami aktusok vagy ügyféli kezdeményezések hozzák létre.
• Nem lehet jogi tény a jogellenes magatartás sem.
• Mert: a szankciót a közigazgatási szerv aktusa hozza majd létre a jogviszonyt sértő és a közigazgatási szerv között.


A hatalom mértéke szerinti csoportosítás:
(a közigazgatási szerv, mint jogalany által a jogviszonyban gyakorolt hatalom)
o Szuprematív jogviszony: Ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany irányába.
 Fajtái:
1. Szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus jogviszonyok.
2. Szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchia nélküli jogviszonyok. (Pl.: különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyok)
o Mellérendeltségi jogviszony:
a) Közigazgatási szerződéses jogviszonyok: a közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett.
b) Kooperációs jogviszonyok: zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak hatalma lenne a másik felett.
c) Azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként.
• Vagy természetes személyek közötti. (de közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok)
• Vagy valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személy / esetleg egyéb szervezet szerepel.

Típusai:
1. Tevékenység szerint:
1. Hatósági jogviszony.
2. Irányítási-felügyeleti jogviszony.
3. Együttműködési, koordinációs jogviszony.
2. Alanyok közötti kapcsolat szerint:
1. Szuprematív.
2. Mellérendeltségi.
3. Realizálódó normák szerint:
1. Anyagi: ha a jogviszony elemeit + alanyainak jogképességét + a tartalmát + a keletkezést stb. anyagi normák rendezik.
2. Eljárási: ha a fenti elemeket az eljárási jogi normák rendezik.
4. Időtartam szerint:
1. Egyszeri, időleges: ha az egyik jogalany esetében megvalósulnak azok a feltételek, amelyekhez a jogszabály valamely közigazgatási szerv cselekvését írja elő / teszi lehetővé. (Pl.: hatósági eljárási jogviszonyok)
2. Folyamatos, tartós: a jogalanyok között olyan kapcsolat áll fenn, amelyet a tartósság igényével hoztak létre + a jogalanyok egymással folyamatos érintkezésben állnak.
Irányítási jogviszony:
• Két közigazgatási feladatot ellátó szervezet közötti jogviszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására.
• Szuprematív jogviszony, alapja az igazgatási hatalom.
• Tárgya: az irányított befolyásolt tevékenységi körei.
• Tartalma: irányítási jogosítványok.
• Tartós jogviszony.
• Alanyai
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közigazgatási szerv
o Irányító államigazgatási szerv  irányított rendvédelmi szerv
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közszolgáltató szerv (közintézet)
o Irányító rendvédelmi szerv  irányított rendvédelmi szerv
• Keletkezése: jogszabály hozza létre és a kapcsolatot is jogszabály létesíti.
• Megszűnése/módosulása: nem függ a jogalanyok akaratától csak a jogszabály megváltozásától.

Hatósági jogviszony:
• Hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási szervek + tőlük független személyek / szervek között fennálló közhatalmi jellegű jogviszony.
• Célja: az általánosan kötelező jogszabályok érvényesítése => egyedi jogalkalmazó aktusokkal és jogérvényesítő cselekményekkel.
• Szuprematív jogviszony.
• Tárgya:
o Eljárási: a hatóság döntése.
o Anyagi: az ügyfelek meghatározott magatartása.
• Alanyai: hatóság (hatósági jogkörrel felruházott közig. szerv), ügyfél (természetes személy/szervezet).
• Fajtái:
o Eljárási  ügyfél tudja érvényesíteni akaratát.
o Anyagi.
• Tartalma:
o Eljárási: Ket.  különös eljárási szabályok.
o Anyagi: anyagi jogszabályok, hatóság határozata.
• Keletkezés, módosulás, megszűnés:
o Eljárási: az ügyfél jognyilatkozata.
o Anyagi: hatóság aktusa.




nekem meg ez

Quote (rapiddani @ 7 Dec 2016 17:19)

EU ismeretek,
2 Vizsga 2/0/0 Aláírva

2014.12.03. Elégséges (Vizsgajegy)

2014.12.09.

Jogi ismeretek,
2 Vizsga 2/0/0 Aláírva

2014.05.05. Közepes (Vizsgajegy)

2014.05.12.

ezt tudom mondani a jogodra, ez

Quote (Cpt_Ghost @ Dec 7 2016 05:12pm)

Joghoz kötöttség: az egyedi aktusok tartalmának megalkotásakor a közigazgatási szerv élvez-e és ha igen akkor mekkora döntési szabadságot.
• A jog általi meghatározottság:
o Szűkebb értelem (direkt aktusszabályozás): az aktus jogi kötöttsége alatt főként az államigazgatási joghoz való kötöttséget, az ágazati jogszabályokhoz kötöttséget értették.
o Szélesebb értelemben: az egész jogrendszerhez, az Alaptörvényhez kötöttség.
• Általános joghoz kötöttség: A közigazgatási döntéseknek általános jogi határai léteznek.
• Döntési szabadság: minél nagyobb a kibocsátáskor a döntési szabadság, annál kevésbé kötött az aktus a jog által  ez a döntési mozgástér pedig a mérlegelés.
o A mérlegelést szokták diszkréciónak is hívni  jogilag kötetlen egyedi aktus = diszkrecionális egyedi aktus.
A jogszabályi kötöttség szempontjából fokozatok állíthatóak fel:
1) Jogilag teljesen kötött aktus:
o A jogi normák hipotézise és diszpozíciója nem ad lehetőséget többféle jogértelmezésre és ennek alapján többféle döntésre.
o Klasszikus döntési autonómia nélküli jogalkalmazásról van tehát szó.
o Az ilyen típusú normák jogkövetkezménye, hogy ha jogot kíván adni, akkor azt alanyi jogként szabályozza  ez az alanyi jog–alanyi kötelezettség szempontú szabályozás általában zárt, szemben az ún. nyitott szabályozásokban megjelenő, jogos érdek alapú megoldásokkal.
o 39/1997 ABh.: alkotmányellenes a közigazgatási döntést kizáró + a korlátlan mérlegelési jog is, mert nem tartalmaz mércét a bírói mérlegelés számára. (érdemi elbírálás szükségessége)
2) Döntési autonómiát hordozó aktusok: (nyitott szabályozás)
o Absztrakció (elvonatkoztatás): a jogszabály által használt fogalmak határozatlanabbá válnak, kötőerejük ezáltal csökken.
o Sajátos szerkezeti séma alkalmazása: a közigazgatási döntési tér megjelenését vagy megnövelését eredményezi, főként a jogkövetkezményekben.
• Az egyedi döntések zöme mérlegeléses aktus. (főként a hatósági tevékenységben)
o Mérlegelés: Az a jogi művelet, amellyel a jogalkalmazó szerv a jogszabályban biztosított többféle, egyaránt törvényes döntési alternatíva közül választ, és e választás révén bizonyos mértékű döntési szabadságot élvezve adja ki az egyedi aktust. (Madarász)
o Két fő fajtája: Érdemi mérlegelés + Bizonyítási mérlegelés.

Érdemi mérlegelés:
• A jogszabály hipotézisében / jogkövetkezményben biztosított alternatívák közti választást jelenti.
• Így: többféle egyaránt jogszerű, DE célszerűségi fokában eltérő döntés születhet.
• Hipotézisben:
o Az ad lehetőséget a mérlegelésre, hogy többféleképpen értelmezhető.
o Ez adja az alternatív döntés lehetőségét.
o Különösen nagy a jogalkalmazó szabadsága, ha a hipotézis egyetlen határozatlan jogi fogalomból áll. (Pl.: „Ez alól indokolt esetben felmentés adható”)

• Jogkövetkezményben:
o Mértékrendelkezést: bizonyos döntésre úgy adhat lehetőséget, hogy a mérték tekintetében alsó-felső határt szab meg.
o Megengedő szabályozást: ez felismerhető a „hat-het” képzőről és a „lehet” segédigéről.

• Keretszabály: csak a cselekvés keretét adja meg, vagyis tulajdonképpen szabad cselekvésre jogosítja fel a közigazgatási szervet.
• Felhatalmazásos mérlegelés:
o Ebben az esetben a jogalkotó megnevezi a döntési alternatívákat. (diszjunktív normák)
o További esetei:
 Opportunitás: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy indít-e eljárást, illetve alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban foglalt jogkövetkezményt.
 Méltányosság: a jogszabály felhatalmazza a jogalkalmazót, hogy meghatározott feltételek mellett, célszerűségi szempontok alapján döntse el, hogy a jogot korlátozó, illetve kötelezettséget megállapító jogszabályi rendelkezéstől az érintett javára eltérjen.
• A mérlegelés szoros összefüggésben áll az aktus bírói felülvizsgálatával:
o Concha Győző szerint a közigazgatási bíráskodásnak a nem szorosan jogi természetű ügyekre is ki kell terjednie.
o A mérlegelés 1991-től indult újra a közigazgatási bíráskodásban  az ítélkező bírák számára a mérlegelés elsősorban a bizonyítékok mérlegelését jelentette, melyről megállapították, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a közigazgatási szerv álláspontját a bizonyítékok mérlegelését tekintve, illetve maga is mérlegelheti a bizonyítékokat.
o A Pp. szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha:
 A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta.
 Az eljárási szabályokat betartotta.
 A mérlegelés szempontjai megállapíthatóak.
 A határozat indoklásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Eljárási természetű mérlegelés:
• Fajtái:
o Bizonyítási mérlegelés: valamely eljárásban a bizonyítékok mérlegelését jelenti és abban a tekintetben állhat fenn választási lehetőség, hogy a jogalkalmazó valamely bizonyíték(ok) bizonyos köre alapján a konkrét tényállás valamely elemét igaznak fogadja-e el vagy sem.
o Végrehajtás során érvényesülő mérlegelés.
o Opportunitás: minden jogsértésre reagáló, felelősségre vonásra irányuló eljárást érint, ahol a jogsértés üldözése, illetve szankcionálása célszerűségi szempontoknak mond ellent.
Méltányosság:
• A jogalkalmazó szervnek az aktus címzettje számára az általánostól eltérő, kedvező elbánást biztosító, jó szándékú szemlélete és magatartása.
• Dogmatikai értelemben: olyan jogalkalmazói döntés, melynek során a jogalkalmazó az ügyfél érdekében nem a fő szabályt, hanem ugyanabban a jogszabályban tételezett kivételes szabályt alkalmazza  így tehát a méltányosság a mérlegelés egyik változata.
• Mégis másfajta mérlegelésről szól, mert a jogszabály megmondja, hogy milyen esetkörben és kinek a javára hozható ilyen döntés.
• A méltányosság alapján hozott döntés mindig kedvezőbb, mint amit a főszabály szerint hoztak volna.
• Döntések főbb esetei Madarász Tibor szerint:
o A főszabálytól eltérően a címzettet a döntés mentesíti valami kötelezettség alól.
o Mérsékeltebb kötelezettségeket állapít meg.
o A döntés a jogot a kivételezett címzettnek meghagyja.
o Eltekint a módosítástól vagy kisebb mértékben csökkenti a jogosultságot.
• Két fajtája:
o Jogalkalmazói: ha a jogalkalmazó szervnek nincs felhatalmazása a méltányos döntésre, mégis így dönthet.
o Jogalkotói: a jogszabály maga ad felhatalmazást valamely rendelkezése alóli felmentésre, illetve a kedvezőbb alkalmazásra.


• Az aktusoknak a jogi előírások szerint kell megszületniük és érvényesülniük.
• Hibás aktus: Ha az aktus nem felel meg mindenben a törvényes előírásoknak. Tehát a vele szemben támasztott követelményeknek.
o Ha azért hibás, mert jogi követelménynek nem felelt meg, akkor jogszabálysértő.
o Ha azért hibás, mert a célszerűségi követelményeknek nem felelt meg, akkor célszerűtlen.
o Fő szankció: semmisség = nem fűződhet hozzá joghatás = nem vált ki a címzett jogi helyzetében változást.
o Másik csoportosítás: hibában szenvedők / orvosolhatóak / megsemmisítendők / érvénytelenek.
• Hibátlan aktus: Amelyek mind a törvényességi, mind a célszerűségi követelményeknek megfelelnek.
o Csak a hibátlan aktus alkalmas arra, hogy kiváltsa a címzett jogi helyzetében azt a változást, amiért az aktust kiadták.
• Alapvető követelmény: megfeleljen minden jogi szabálynak.
o Ezek a szabályok aktusonként különbözőek.
o Mert: Aktusonként különböznek azok az anyagi jogi normák, amelyek alkalmazásával az aktust létrehozzák és kiadják.
• AB gyakorlata: megvizsgálja, hogy az adott aktus kibocsátására az azt kibocsátó állami szerv rendelkezett-e megfelelő hatáskörrel és az az előírt formában történt-e meg.
o Tehát: a tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.

Követelmények két csoportja:
1) Törvényességi követelmények:
o Teljesen általános törvényben rögzített követelményeket nem lehet találni.
o A hatósági aktusok a legszabályozottabbak, de a rájuk szabályok nem alkalmazhatók minden aktusra.
o Az általános követelmények leginkább a hatósági eljárásjog területén alakultak ki, hiszen a Ket. arról szól, hogy milyen feltételek, eljárási lépések betartása esetén törvényes az eljárás és az annak során kiadott egyedi hatósági aktusok.
o Mondhatjuk azt is, hogy az AB. gyakorlatából ismerhetőek meg a követelmények  az AB tevékenysége arról szól, hogy megmondja: a normatív állami aktusok megfelelnek-e az alkotmányossági követelményeknek vagy sem.
o Ilyen követelményeket tehát nem csak a jogi szabályok fogalmaznak meg, hanem a közigazgatási ügyekben ítélkező bíróságok és a normatív aktusokat felülvizsgáló AB.

o Madarász Tibor szerint:
 Alapvető: Jogképesség aktus kiadására. (vagyis a közigazgatási szervet jogszabály felruházza az aktus kiadásának jogával)
 Hatáskör.
 Illetékesség.
 Eljárási szabályok megtartása.  jogalkalmazói aktus esetén.
 Határozatképesség. ha testületi szervről van szó.
 Megalapozottság.

2) Célszerűségi / alkalmassági követelmények:
o Elérje a célját, ami miatt kibocsátásra került
o A jogszabályban meghatározott jogpolitikai célok érvényesítésének elérése.


• A közigazgatási jog működése kapcsán a közigazgatási aktus az első számú magyarázó fogalom, míg a közigazgatási jogviszony a kiegészítő fogalom.
• A közigazgatási jog alanyai a jogokat és a kötelezettségeket az aktusokból nyerik és nem a jogviszonyból.
• A közigazgatási jogban, a jogosultságok érvényesítése + a kötelezettségek teljesítése csak részben kerül történik jogviszonyokban.
• Tehát: nem minden jogosultság érvényesítéséhez és nem minden kötelezettség teljesítéséhez szükséges jogviszony.
• Kúria:
o A közigazgatási jogviszony: olyan kapcsolat a jogalanyok között, amelyre a hatályos jog alapján jogosultságok és kötelezettségek épülnek.
o Ha a közigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy az ügy tárgya nem közigazgatási jogviszony, (tehát a jogviszony fennállásáról dönt), ez a határozat a kérdést érdemben dönti el.
 Hiszen azért hárítja el a jogok/kötelezettségek tárgyában az érdemi döntést, mert a jogviszony fennállására nemleges választ adott.
• A fogalom két értelemben használható:
o Absztrakt: jogilag szabályozott társadalmi viszony.
o Konkrét: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolatot jelent.
• Alanyai:
1. Közigazgatási szerv vagy közfeladatot ellátó szerv
2. Természetes személy / Jogi személy / Állami szerv / Társadalmi szerv
• Legfontosabb sajátossága: a jogviszony alanyai közül legalább az egyik mindig közigazgatási szerv. (állami közhatalom gyakorlására feljogosított szerv)
o Ezt a hatalmi helyzetet pedig a jogviszony másik alanya felett általában érvényesítheti is.
• A tipikus közigazgatási jogviszonyt, szuprematív jogviszonynak nevezzük.
o A közjogi jogviszonyok kategóriájába tartozik.
o A szupremáció = fennhatóság, hatalom szóból.
• A közigazgatási szerv jogviszonyon belüli pozíciójának alapjai:
o Olyan jogkör, amely gyakorlása a másik jogalanyt érinti + a jogviszony pedig annak érdekében jön létre, hogy ezt gyakorolja. (a feladatellátása kapcsán)
o Mivel ebben a közigazgatási szerv tevékenyen részt vesz, ezért a jogalanyiság nélkül általában nem képzelhető el.
 De: Kivételesen a jogszabály nem közigazgatási szervet is közigazgatási jogkörrel ruházhat fel. (Pl.: múzeumok, könyvtárak, egészségügyi intézmények)
• Jogképesség: a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy valamely személy vagy szervezet a közigazgatási jogok és kötelezettségek címzettje, illetve alanya lehet.
o A jogképességet a hatáskörrel és az illetékességgel állapítják meg.
o A hatósági eljárási jogviszonyban a jogképességet ügyfél-képességnek nevezzük.
• Tartalma: a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek az összessége.
o Ezek nagy része jogszabályokból ered, de vannak, amelyeket aktus határoz meg.
o Az impériumot gyakorló közigazgatási szervvel szemben álló másik jogalany (személy/szervezet) a maga aktusával nem alakíthatja a jogviszony tartalmát.
• Atipikus közigazgatási jogviszony: A közigazgatási jog kivételesen olyan viszonyokat is a szabályozási körébe von, amelyekben egymással mellérendeltségi helyzetben lévő jogalanyok kerülnek egymással kapcsolatba. (Pl.: természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kerülnek kapcsolatba)
o Ezekben a viszonyokban mindkét jogalany pozíciójából hiányozhat a közigazgatási szerv.
o Ezek impérium nélküli, nem szuprematív jogviszonyok.
Jogi tények:
• Olyan tények, melyek egy jogviszony létrejöveteléhez, megszűnéséhez vagy tartalmának és egyéb lényeges jellemzőjének megváltozásához vezetnek.
• Jogi tény lényegében csak emberi magatartás lehet.
o Nagyobb jelentőségűek: az állami szervek aktusai.
o Kisebb jelentőségűek: a másik pozícióban lévő jogalanyok cselekményei.
• A közigazgatási jogviszony: nem csak a hatósági tevékenység keretében jön létre, hanem a szervezetrendszeri igazgatásban fennálló szervezeti viszonyok esetében is.
o Pl.: Lehet jogi tény az Ogy. vagy a képviselő-testület aktusa is.
o Ha: azzal hoznak létre vagy szüntetnek meg közigazgatási jogviszonyt.
 => A közigazgatási szervek és az azok által irányított vagy felügyelt valamely szervtípus között.

• Az események és történések önmagukban nem lehetnek jogi tények.
• Mert: a hozzájuk kapcsolódó közigazgatási jogviszonyt az állami aktusok vagy ügyféli kezdeményezések hozzák létre.
• Nem lehet jogi tény a jogellenes magatartás sem.
• Mert: a szankciót a közigazgatási szerv aktusa hozza majd létre a jogviszonyt sértő és a közigazgatási szerv között.


A hatalom mértéke szerinti csoportosítás:
(a közigazgatási szerv, mint jogalany által a jogviszonyban gyakorolt hatalom)
o Szuprematív jogviszony: Ha a jogviszonynak egyik alanya közigazgatási szerv és ez a szerv a jogviszonyban impérium birtokában lép fel a másik jogalany irányába.
 Fajtái:
1. Szervezetrendszeri igazgatáson belüli hierarchikus jogviszonyok.
2. Szervezetrendszeri igazgatás során létrejövő, de hierarchia nélküli jogviszonyok. (Pl.: különböző törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási szervek és a felügyelt szervek közti jogviszonyok)
o Mellérendeltségi jogviszony:
a) Közigazgatási szerződéses jogviszonyok: a közigazgatási szervek közötti vagy közigazgatási szervek és egyéb szervek közötti jogviszonyok, amelyekben azonban egyik közigazgatási szerv sem gyakorol állami hatalmat a másik felett.
b) Kooperációs jogviszonyok: zömmel közigazgatási szervek közötti kapcsolatot jelentenek, anélkül azonban, hogy bármelyik jogalanynak hatalma lenne a másik felett.
c) Azok a jogviszonyok, amelyekben a közigazgatási szervek nem is szerepelnek jogalanyként.
• Vagy természetes személyek közötti. (de közigazgatási jog által szabályozott jogviszonyok)
• Vagy valamely szervezet és a vele kapcsolatban álló természetes személy / esetleg egyéb szervezet szerepel.

Típusai:
1. Tevékenység szerint:
1. Hatósági jogviszony.
2. Irányítási-felügyeleti jogviszony.
3. Együttműködési, koordinációs jogviszony.
2. Alanyok közötti kapcsolat szerint:
1. Szuprematív.
2. Mellérendeltségi.
3. Realizálódó normák szerint:
1. Anyagi: ha a jogviszony elemeit + alanyainak jogképességét + a tartalmát + a keletkezést stb. anyagi normák rendezik.
2. Eljárási: ha a fenti elemeket az eljárási jogi normák rendezik.
4. Időtartam szerint:
1. Egyszeri, időleges: ha az egyik jogalany esetében megvalósulnak azok a feltételek, amelyekhez a jogszabály valamely közigazgatási szerv cselekvését írja elő / teszi lehetővé. (Pl.: hatósági eljárási jogviszonyok)
2. Folyamatos, tartós: a jogalanyok között olyan kapcsolat áll fenn, amelyet a tartósság igényével hoztak létre + a jogalanyok egymással folyamatos érintkezésben állnak.
Irányítási jogviszony:
• Két közigazgatási feladatot ellátó szervezet közötti jogviszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására.
• Szuprematív jogviszony, alapja az igazgatási hatalom.
• Tárgya: az irányított befolyásolt tevékenységi körei.
• Tartalma: irányítási jogosítványok.
• Tartós jogviszony.
• Alanyai
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közigazgatási szerv
o Irányító államigazgatási szerv  irányított rendvédelmi szerv
o Irányító közigazgatási szerv  irányított közszolgáltató szerv (közintézet)
o Irányító rendvédelmi szerv  irányított rendvédelmi szerv
• Keletkezése: jogszabály hozza létre és a kapcsolatot is jogszabály létesíti.
• Megszűnése/módosulása: nem függ a jogalanyok akaratától csak a jogszabály megváltozásától.

Hatósági jogviszony:
• Hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási szervek + tőlük független személyek / szervek között fennálló közhatalmi jellegű jogviszony.
• Célja: az általánosan kötelező jogszabályok érvényesítése => egyedi jogalkalmazó aktusokkal és jogérvényesítő cselekményekkel.
• Szuprematív jogviszony.
• Tárgya:
o Eljárási: a hatóság döntése.
o Anyagi: az ügyfelek meghatározott magatartása.
• Alanyai: hatóság (hatósági jogkörrel felruházott közig. szerv), ügyfél (természetes személy/szervezet).
• Fajtái:
o Eljárási  ügyfél tudja érvényesíteni akaratát.
o Anyagi.
• Tartalma:
o Eljárási: Ket.  különös eljárási szabályok.
o Anyagi: anyagi jogszabályok, hatóság határozata.
• Keletkezés, módosulás, megszűnés:
o Eljárási: az ügyfél jognyilatkozata.
o Anyagi: hatóság aktusa.




nekem meg ez