Desktopon is, röhögtem, hacked.

sorry, régóta nagyon nyomasztott, nem mondom, hogy jobb, de legalább megpróbáltam.

fuh gec ezt a wall of textet félig birtam most elolvasni
a maradékot majd holnap tanulás helyett

tldr, kicsit aggodom, hogy a tesommal ossze fogok balhezni, foleg a felesege miatt. barmennyire is probalok szemet hunyni felette, egyre inkabb golddigger feelingem van. igazabol ezt boncolgatom nagyjabol 20e karakteren keresztul. a lelkiismeretemmel vivodom eroteljesen.

vegigolvastam az egeszet, asszem jar a pacsi


amugy csak tanacs, ezt az egeszet sokka rövideben is össze lehetett volna foglalni, és sajnos sokszor nagyon csapongsz, nehéz követni...

Tudom, írtam is. Köszi szépen a feedbacket. A csapongás mindig is védjegyem volt, hiába dolgozom rajta. Úgy látszik nem eleget. A problémám, hogy tényleg nagyon zavar, hogy ilyennel kell tökölnöm.

Leginkább kiírni akartam magamból, erről nagyon senkivel nem tudtam még beszélni és már évek óta hordozom. Részben én szégyellem magam, hogy egyáltalán felmerült bennem ez az egész.

This post was edited by bceeN on Jan 19 2019 06:52pm

mondanam azt, hogy vmikor igyunk meg egy sört de a történetből kiindulva ezt nem fogom felajalalani.


amúgy igazabol sztem abba gondolj bele, hogy te mit tettel volan szüleid helyedben?

ha neked lenne unokád, gondolom bármenynire is hülye a gyereked/ menyed a picin segitenenl mintha sajatod lenne nem igaz?

illetve a masik dolog, hogy elvarasokat tamasztasz velük szemben, amelynek tudod, hogy nem tudnak/fognak megfelelni. engedd el ezeket, kezeld helyén a dolgot és koncentrálj azokra a dolgokra amelyek fontosak. (az embereket nagyon nehéz szinte lehettetlen megváltoztatni)

Igazából nem vagyok ellene a sörözésnek, csak annak nem látom értelmét, hogy férfiak benyomnak és kb azon röhögnek, hogy lehugyozták egymást.. Szóval ez is lecsúszott foci dolog, szerintem. A sörözéssel nincs bajom egyáltalán.

Szüleimet egyáltalán nem okoltam, reméltem, hogy egy tisztán átjön az olvasónak. De így utólag beszélgettünk erről valamennyit és úgy látják, hogy nem kellett volna, ergo miért nem mentek saját albérletbe?

Ezt az egészet nyáron ők hozták fel, amikor mondtam, hogy nem kell semmi, megoldom magam. Nem értették, én meg elmondtam, hogy sok hasznos dolgot tanultam azzal, hogy nekem kellett megteremtenem. Igazából innen indult el nagyon durván az egész. Mert szüleim most azon rugóznak, hogy nekem nem tudták biztosítani / hogyan fogják rövid időn belül biztosítani a lakást, ha nekik megtették. Én mondtam, hogy nem zavar, egyáltalán, felesleges ezen rugózniuk. De értem nagyjából mi zajlódik le, pont ezért vagyok mérges, hogy egy ilyen feladatba vitték be őket és azért őszintén, ezt lehetett sejteni.

Én a tesómat szeretem, a béke s nyugalom többet ér, csak ahogy írtam azért kőkeményen megy az ostorozás is a tesóm felé, ami ebben az egész környezetben nekem túl sok. Úgy érzem, hogy a lánynak semmi sem elég, semmit nem értékel és ezt pont abból a saját családjából hozta.

Ami érdekes ezzel kapcsolatban, hogy az apja a lánynak alkoholista volt, utálja a piásokat. A tesómat úgy ismerete meg, hogy a tesóm 48 órája már részeg volt. Rettentő sok veszekedés, amikor tudta nagyon jól, hogy mire fizet be. Nekem úgy tűnik, hogy direkt akarja basztatni.

Persze igazad van, van elég dolgom amúgy is és mint írtad, ilyen korban már nem lehet változtatni. De egyszerűen nehéz megemészteni, hogy rohan el a világ mellettük és itt már a két unokaöcsém is képletben van.

Én nagyon sokáig nagyon szerettem volna gyermeket, de ezen példákon, nagyon elgondolkoztam, hogy merjek-e. Rettentő nagy felelősség.

/e A másik része, az unokatesómék most válnak, jóban is voltak négyen, kisérteties a hasonlóság sok mindenben. Két szép csodálatos szép, egészséges és okos gyerek sínyli meg most a válást, unokatesómnak kapuzárási pánikkal küzd, rájött, hogy nem bulizta ki magát.

This post was edited by bceeN on Jan 19 2019 07:11pm

na igy lefekves elott az utolso par gondolat, ami mig igy faradtan eszembe jut.

nem azt irtam, hogy "miért okolod a szüleid" hanem azt, hogy e mit tettel volan szüleid helyedben?. jelen esetben ők véleményem szerint ehlyesen döntöttek, mert ahogy a kisregenyedben leirtad, egy csecsemövel nem tehted öket ki annak, hogy utcan legyenek, vagy albérelt és akor utana jönnek kéregeteni hozzád /máshoz...

te nem voltál / vagy abban a helyzetben, hogy szükséged legyen iylen támogatásra. téged gondolom a betegségednél azért a szüleid látogattak/ápoltak, de legalábbis nem ahgytak teljesen amgadra?

azt, hogy a sógornő ( nem tudom jól írom-e ehhez hülye vagyok) mit csinál/ mit nem csinál az legyen a bátyád dolga. nem te vetted el.

amúgy uram bocsá és lehet morbid leszek, de ne menj el amellett se , hogy a szüleid se lesznek fiatalabbak ergo üljetek le és beszéljétek át az egész helyzetet és egy végredeletet sztem dolgozzatok ki (nekem erre lenne öteltelm miylen tartalommal, de ezt most inkább nem részletezem)

ez a gyerek rettentő felelőség meg igaz, de sztem fölöslges iylen közhelyeket puffogtani, felelőtlen emberek számára nagy felelősség...

vegigolvastam, de ertelmes valaszt irni mar tul faradt vagyok, majd maskor

Igazán kösz az inputot.

Az egész már nem is érdekel, csak szeretném, ha amikor hazamegyek legyen otthon érzetem. Én imádtam a környezetet, de ezt az átrajzolt új világtérképet nehéz megszoknom. Illetve a legnagyobb félelmem, hogy kisemmizik a tesóm. Tökéletesen igazat adok, hogy az ő dolga, de lehetséges, hogy jobb felkészülni vihar előtt. Nem tudom, erre keres(t)em a válaszokat.

A szüleim jó döntést hoztak, viszont az átfutási idő 7 év volt a gyerek között. Ez alatt az idő alatt sem történt semmi, gyakorlatilag ha nem veszi el, akkor szakított volna vele, ultimátum "Mikor, ha nem most?" - leánykérés Ebben nem is én, hanem szüleim mondták, hogy ezt elrontották. Csak nem tudják egyelőre a megoldást. Ezért szajkózom folyton, ha emotional supportot kapok, minden oké, mert erre van szükségem. Erre, amikor új lakásba költöztem, csak azért is vettek egy ruha fogast. Ezzel kicsit megnyugodott valamennyire a lelkiismeretük, de ezen a fogason, kb. 3 órát veszekedtünk. Én kiálltam azért, hogy nem akarok elfogadni tőlük dolgokat, tudom mire van szükségem, de erre nem figyelnek. Na ez volt az első pofon nekik, mert igazam volt. Igazából rövidre zártam a storyt, hogy elfogodtam azt a kurva fogast, így 'mindenki' boldog..

Szóval akkor még csöppség sem volt, de terv sem a jövőre nézve. Vagyis annyi volt a terv, hogy ő gyereket akart minél előbb. PLAN énszülök.

Segítettek, próbáltak, de itt is világosan elmondtam, hogy mire van szükségem és ezt nagyon nehezen tudták követni. Persze tényleg szüleimre egyáltalán nem haragszom semmi miatt, alapból megöregedni. Ráadásul mindketten olyan szinten kitartanak, hogy le a kalappal. Szeretnék fele ilyen jó lenni, akkor már nyugiba lennék.

A tesóm tanácsa a betegségemre: igyak több sört! Mivel az alkohol vizet von el a szervezetemből, ezért szigorúan tilos, de ezt ő is tudta, mert már egyszer neki is volt gondja. Akkor persze be volt tojva. Miért nem sportolok? Tenném, de fájdalmaim vannak, gyakorkatilag pont ezért feküdtem kés alá, amelyről tudtam, hogy nem lesz kellemes, viszont azt hittem, egyből megoldja a problémát, szó szerint mondtam a nővérnek, hogy nem is kell nyugtató, erre vártam évek óta. Aztán elbaszódott valami a műtét közben. Egy mikronnyit ettől függetlenül jobban vagyok. Legalább gyógyszereket, meg kibaszott kúpot nem kell használnom.. Achievement..

Pl. amikor szüleimmel megvolt az első komoly vita, kirongyoltam leültettem őket. Mondtam, hogy van probléma, de azon fogunk dolgozni, hogy megoldjuk. Nem érdekel ki hibázott, megoldást akarok, nyugalmat békét, mert egyszerűen szeretem őket és úgy érzem teljesen felesleges emberi játszmákat játszunk. Igazából köpni, nyelni nem tudtak, azóta rettentően sokat javult a kapcsolatunk és maguktól elkezdtek figyelni arra, hogy minőségien töltsük el az időt. Velük működik. Ez legalább már eredmény.

Nem vagy egyáltalán morbid, sőt, sajnos nekem is eszembe jutott, miután drága szüleim kezdtek el poénkodni ezzel. Mondtam, hogy ez kurvára nem vicces és egyáltalán nem vagyok felkészülve egy ilyenre.

Igazából tényleg csak az rántja elő a bicskát a zsebemből, amikor nekiállnak okoskodni, de azt nem kalkulálják bele, hogy másfél millával évente nekem sem lenni ennyi gondom. Még nem is a pénz része, maga a tudat, hogy van egy saját valamid a fejet főlött, azért megnyugtató.

Pl. most simán ki tudok venni egy akár nagyobb lakást is, ha innen mennem kell, de egy olyan homeless feelt kapok mellé, ami (tényleg nem vagyok túl jó passzban) rohadt nagy stressz. Nekik alapból nincs ilyen.

Azért írtam le ezt a közhelyt, mert teljesen megváltozott bennem ez az egész. Én úgy érzem, hogy ez az egyedüllét, azért tett jó nekem, mert ezekből a mintákból tudatosan kiszakadtam és megvizsgáltam, hogy tényleg ez kell-e nekem.



Én még egy hangyafasznyit sem vagyok álmos. Hónapban már 9. napom, hogy nem alszom.

This post was edited by bceeN on Jan 19 2019 07:50pm