akkor innentől sztorizgathatunk
Több év, Több év munka, Több év ugyanott, Több év ugyanazokkal az emberekkel nap mint nap, barátokat ugye anno feladtam ( még amikor Vikivel együtt voltunk, ugye probléma volt, és megszegtem az alapszabályt. Mindig a barát az első, utána jön a szerelem..), és így már egyedűl nem volt szórakozás, nem voltak bulik, nem volt kikapcsolódás, csak a mindennapos munka. Na igen, persze itt volt a net, itt volt a fórum, itt voltak az online barátok, az online társalgás, a sok szívatás, a jozef egy nyomorék, neki nincs élete és a többi. Minden egyes próbálkozásom a közösség véleményének megváltoztatásra egyből elsűlyedt, miért is ne, ha nem volt tényleges életem, és ezt most így én írom, nem ti mondjátok.. Az nem igazán élet, hogy munkának vége, és rohanok a virtuális világomba, ahol napi pár post után már nyugodtan feküdhetek le.
Több éve dolgozom ugyanannál a cégnél, sikerből kaptam már eleget, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy előtte minden más volt. Éjjel-nappal szórakozás, buliból buliba, az összes ismerős szemében én voltam a "nagy diszkóhős", a nagy csajozós, a nagy dumagép, a jófej partyarc. A városban bármerre és bármikor jártam mindig barátba, ismerősbe botlottam, ismertek a legtöbb szórakozóhelyen, a telefon éjjel-nappal csörgött, mindig spontán jöttek szórakozásra a lehetőségek, de egyszer ez megváltozott.
Ráuntam, hogy nem tudok úgy kimozdulni, hogy egyedül legyek, sok volt már az a rengeteg nyüzsgés, a napi hatszáz pacsi, a döntésképtelenség, hogy a hétvégén kivel mikor és hogy hova menjek úgy, hogy közben a többi ismerőst ne sértsem meg, hogy most megint kimaradok, sok volt, hogy az akkori barátnőmmel ebből többszőr problémába ütköztünk, hogy túl aktív életet élek, hogy nekünk mindig ott kell lenni valamelyik bulin, hogy nem bírok megülni a hátsómon, és csak úgy lenni a semmiben. Persze nem ezért akartam változtatni.Miután vele mindennek vége lett, akkor jött, hogy majd fél év depresszió, bezárkózottság, minden a feje tetejére állt, teljesen ellenkező stílust, viselkedést vettem fel, és akarattal-akaratlanul változtattam a dolgokon. Miután úgy éreztem, hogy a bezárkózottságon, depresszión kezdek urrá lenni, fogtam magam, és munka után néztem. Minden rendben ment, első nap, első hely, felvettek, másnap kezdhettem, és még ma is ugyanott vagyok. Persze már sokmindenen átmentem, jón és rosszan, de még mindig szeretek bejárni ugyanoda, ugyanabba a társaságba, ugyanabba a csapatba, igaz most már magasabb lépcsőről letekintve, mint első nap.