ez jó ellenérv, ha tulajdonképpen meghalunk, testünk foszlásnak indul, egy idő után az agyunk is. Mivel az agyunkban a memóriánk, az is elvész. Ez megdöntötte az én érvemet.

és mi van azzal a ténnyel, hogy mindennek, még a gondolatnak is tömege van? akkor hova lesznek az érzések, a hit vagy az emlék? szerintem agy=/=emlék

de aztán lehet hogy foszláskor kis memória cafatkák szabadulnak fel és ott lebegnek a koporsóban az örökkévalóságig és ezért görgeted a követ a hegyen meg vissza meg ilyesmi

ez is szóba jött tegnap
meg az is pl hogy:

a következő állítás igaz
az előző állítás hamis

elvileg ha az ember meghal ,akkor tényleg lejátszódnak előtte az emlékei, szóval lehet, hogy most éppen velem is ez történik. Az hogy valaki mással is ez történjen ki van zárva, ugyanis ez pillanat jellegű történés, és igen kicsi a valószínűsége, hogy két ember pont ugyan abba a pillanatba haljon meg.

A gondolat elektromágneses impulzus, nincs tömege.

mivel míg igazán nem létezel, csak magzat vagy, akkor sincsenek emlékeid. Nincs kifejlődve még az agyad. Ha rendesen kifejlődött, onnan tudsz emlékezni, ehhez meg kell a memória. Ha meghalsz, nem lesz agyad, ergó nem tudsz emlékezni, ezzel a memória is megszűnik.

phu, de sci-fi téma ez.

tl;dr

azért játszódik le, mert az ember tobozmirigyéből hirtelen szétárad egy hormon, ami az óriási életveszély okozta feszültség miatt van/azt hivatott semlegesíteni és ez olyan élményt okoz (az agyad szinapszisai megbolondulnak és hirtelen átmész rengeteg engramon [ami tulajdonképpen memóriaegységet jelent])

amúgy meg de, agy= memória

This post was edited by zsansaccount on May 7 2011 10:42am