Quote (Psyclon @ Apr 8 2016 11:53am)
A 6 év alatt 2szer hoztam fel azt hogy tanulnék.
Első alkalommal simán csak kinevettek a faszba.
Második alkalommal akkora vita lett belőle hogy az valami fantasztikus. Annyira megaláztak hogy szégyen nem szégyen 26 éves fejjel kb bögtem mint egy óvodás. Sose voltam minta gyerek. Ezt elismerem. De mikor a saját szüleid úgy megaláznak, hogy kb főbe tudnád magad lőni az nem annyira gyere be dolog.
Szóval köszi a jo tanácsokat, normális szülőkkel biztos működne is.
De itt a szülői szeretet kimerül abban hogy "pénz" és nem is milliókról beszélünk.
(Példa: öcsémet megkértem vigyen at szenteste. Út közben elbasztunk egy őzet. Hívom apát, hogy mi történt. Meg se kérdezte jól vagyunk-e. Elkezdett üvöltözni a telefonba. Mikor a saját apád azt mondja neked, hogy dögöltél volna meg. Na, az azért eléggé 11/10 feel. Anyámnak kivette a telefonját a kezéből hogy ne tudjon minket hívni hogy mi van.... Szóval jaaaaa. Full normális a családom. )
Nem hiába edzek. Nem hiába költök ennyit erre.
Ez megy. Ezt szeretem és akarom is csinálni.
Tervek vannak ezzel kapcsolatban. És meg is valósitom őket.
Csak idő kell hozza. Mint mindenhez.
(Példa: leadtam 21 kilót, kicsit izmosabb lettem natural. Anyám pofamba vágja: undorítóan nézel ki. Mondom ok.
Nem kell, hogy istenitsenek vagy dicsérejenek. De azért telibe szarni azt ami számomra fontos... pont nekik nem kellene.
Érted. Büszke voltam magamra hogy leadtam annyit meg minden. Erre ezt kapom otthon. Feelgoodman)
Röviden: van egy tervem amit 30 éves koromra meg fogok valósítani. Utánna változnak a dolgok.
Nem akarok életem végéig itt rohadni a szüleim nyakán. Nem élvezem, elhihetitek...
lehetséges hogy ha a 2 öcséd közül valamelyikre hasonlítanál inkább, akkor téged is normálisan kezelnének
mert öcséddel elég gyakran dotázok, meg flutterrel is hétvégente, de ők valamiért nem szellemi sérültek
ha nem tudnám, csak valaki mondaná, el se hinném hogy egy családból vagytok