tldr sztori, de megéri elolvasni, én jót röhögtem
Édesanyám emlékére.
Az eset után kis idővel - vagy öt évre rá már ő is mosolygott rajta.
Negro
Negro, a torok kéményseprője.
Tegnap gúnyolódtam valakin - tudok nagyon rohadék is lenni - mire mondja a párom - meg fog verni az Isten mert rosszindulatú vagy !
Mondom anya, defekt 20.000 ft, nyomtatóból kifogyott patron 16.000 ft, szerintem mai napra pont elég az istenverésből. És ekkor belém hasított egy emlék - emlékszel amikor rosszindulatú voltál anya ? Mikor okádva röhögtél ?
És ezt az " okádva röhögést " kérem szó szerint érteni.
Innen felhívom a gyenge gyomrúak figyelmét, olvassanak más posztot.
Én szóltam.
Történt az Úr 1992.- ik esztendejében, hogy anyukám nagyon elfáradt. Úgy gondolta lepihen egyet szusszanni. Még Pesten laktunk egy panelház negyedik emeletén, másfél szobás lakásban 36-an.
DÖG meleg, hiába a kereszthuzat meg a 10 percenként zuhanyzás, négy emeletes épület legtetején lakni hasonlatos ahhoz, mintha kicsit megmártóznál a rántott húsok között a serpenyőben.
Mama lepihen, szépen teljes hosszában elnyúlik az ágyon.
Mi leültünk az asztalhoz és elkezdtünk zsugázni.
Az idilli kép mindennapos volt, csak ami ezt követte, az éget bele a memóriámba. Nem csak az enyémbe.
Jön be a szobába Negro, a mi drága kicsi közép-snauzer szakállas félistenünk, annyira imádtam. Szabad ki-be járása volt minden helyiségbe, lévén jól nevelt, három nyelven beszélő igazán közösségi kis eb volt.
Tett vett a lakásban, mi pedig a szoba asztalnál kártyáztunk.
Szeretném ha filmszerűen látnátok magatok előtt a jeleneteket, nem tudom miért jó nekem ha nem fogtok ma enni, de aki kommandós az velem tart.
Szóval az asztal olyan magas volt, hogy semmit sem láttál a lakásban tőle, főleg nem az ágyat amin a mama édesdeden szunyókált.
Megy a zsuga, életemben nem nyertem egy partit sem, mikor Bishop
( öcsém )elkezdi rángatni a karomat.
Bishop az asztal szélén ült, rálátással a világra.
Mondom Bishinek ( öcsém ) mi a f@sz bajod van ? - és ő somolyog - ki ismeri tudja milyen ez nála - és mondja, ajajj- jaj, azt hiszem nagy a baj.
Nézünk rá kérkedőn, hiszen még olyan fiatal, mi lehet a baj ?
Fürkészem Bishi pofázmányát, alávaló szemét vigyor van rajta, és ebből én levágom itt beleszartak a ventilátorba.
A valóság nagyságrendekkel borzasztóbb.
Kérdem mi történt Bishi ?, mire legyint - ááá ... már úgyis mindegy.
De látom a szeme sarkából nézi anyukánkat. Kicsit felemelkedek az asztaltól, és beroggyant térdekkel félig állva megkövesedek mint egy Bibliai alak.
AZTAKURVA - mondom, HÚÚÚ -bazmeg! - és visszahuppanok.
Mi a faszt csináljunk ? - kérdem Bishit, aki azonnal rávágja, szerinte emeljünk tétet , hogy izgalmasabb legyen a party.
Sziprom ( feleségem ) emelkedne fel, mire a karjánál visszahúzom Őt. Mondom neki - nem baj ha mindenről nem tudsz.
Hidd el, ezen élmény nélkül kerekebb lesz az életed.
Bishop röhög már, és ott ül az asztalnál Bishop akkori barátnője is, aki felpattan, meglátja amit mi láttunk és azt mondja - HÜLYE BUZIK ! - menjetek a picsába ! - és kirohan a szobából.
Bishi azonnal le is cseszi ne kiabáljon, legyen tekintettel arra, hogy alszik a mama.
Sziprom nem bírja, feláll, és pár másodperc után megfordul, és kihány az ablakon. A negyedik emeletről.
Gratulálok, mondja is Bishi, ez aztán a neveletlenség.
Na kérem, hogy ne csigázzam tovább ...
Mikor Negro a kutyusunk bejött a szobába, előtte megtömte a bendőcskét jó fajta f@szse tudja mivel. Általában mikor elcsapta a gyomrát szokott öklendezni előtte, de most ez a fázis kimaradt.
Mint szerető öleb felkuporodott a mama mellé az ágyba, - nem ússzátok meg és nem finomítok - a párnájára, és premier plánba nyakon hányta a mamát. Majd nézett ki bambán a fejéből.
Szipor még mindig hány, kurva jó, ez a legegyszerűbb, a felelősség megint a kettő fiút terheli.
Bishi kissé tanácstalan, suttogja - fúj negi, szégyelld magad.
Mondom - figyelj öcskös, ezt meg kell oldanunk.
Nem menekülhetünk el, és amiről a mama nem tud, az nem fáj neki. Ugyanis még alszik. Valahogy le kellene sikálni az arcát, mert a matéria már erősen habzik a szája mentén végig le a nyakán.
Nem tudom mit álmodhat, de nem lennék a szereplője a történetnek.
Itt különböző verziók ötlenek fel. Sziporét azonnal elvetjük miszerint illő lenne felébreszteni, mielőtt bele nem rohad a lébe szegény anyus feje. Mondjuk neki ha nincs jobb ötlete okádjon továbbra is le a lépcsőházra. Bishi barátnője elmenekült, de időközben visszajött, és 10 másodpercenként ki-be lépked a szobából, mintha ezzel bármiben is a segítségünkre lehetne.
Mondom én, mint stratéga, hidegfejű profi, fogjunk egy 50 literes lavórt, töltsük fel vízzel, lehetőleg forróval, és zúdítsuk a muter nyakába. Valószínűleg felfog riadni, de majd kidumáljuk magunkat, hogy bevágott az eső az ablakból.
Sehogy egy felhő - mondja a Bishi - látom baszki, jelzem. Majd azt mondjuk az egész felhő a nyakába esett.
Nem jó, mondja, és mint egy görög filozófus tartja az állát töprengésében.
Szipor okádik, Bishi barátnője végeláthatatlan köröket tesz a folyosó és a szobaajtó között.
Ekkor az élet adja a megoldást. Negro elkezdi fellefetyelni a saját hányását a mama nyakáról. Anyunak biztosan erotikus álma lehetett ettől, mert mosolyog. Nézünk egymásra az öcsémmel és mondjuk, - mi baj lehet ha mindenki boldog ?
Rángatom Szipor karját mondva - nézd hogy örül a mama, mosolyog - mire Szipor mondja - elválok !
Megkomolyodik az arcom és kérdem - kitől ? - mert mi még házasok sem vagyunk.
Bishivel önelégülten gyönyörködünk a természet konfliktusmegoldó varázsában, suttogja az öcsém - jó kutya, ott se hagyd ki, ügyes kutya, apának csillagszórója edd csak meg.
Szipor sugárban hány, Bishiné kikoptatja a linóleumot a folyosón ahogy körbe rohangál saját tengelye körül.
Mi ketten Bishivel ülünk az asztalnál, nézzük a folyamatot, és csipegetünk szendvicset önelégülten.
Ekkor ér Negróka a mama szájához, és nyelvével behatolva abba egy elegáns mozdulattal kikotorja anyukánk szájpadlásáról a tartalmat.
Na erre felriad a mama.
Bizonyára úgy vélte, egy Humphrey Bogart film szerelmi jelenetében volt a főhős álmában, és kereste a sármos színész pillantását, de egy fekete pofájú, hányadéktól csatakos szakállú kutyát látott maga előtt kettő centiméterre, aki belevágott az arcába még egy szeretett teljes nyelves bablevest.
Mama felugrik, kapkodja a levegőt, és nem fogta fel miről van szó.
Én székkel együtt felborulok és beesek az akvárium mellé a sarokba úgy röhögök. Bishop - itt tényleg legény volt a gáton - a mama előtt a karjaival hullámmozgást végez, előre és hátra lépdel, közben mondja - feküdj vissza mama ez csak álom, aludj tovább.
Szipor rugdossa az oldalamat mert röhögő görcsöt kaptam, Bishopné meg ordibál -hülye buzik ! - kissé szegényes a szókincse a lelkemnek.
Mama felugrik és tök összefüggéstelenül kiabál olyanokat - mint " mi ez!? - édes istenem ! hogy nézek ki!? " - utóbbi kérdésére igyekszem túlkiabálni - mint akit lehányt a kutya ! - és fetrengek a röhögéstől, Szipor már mozdulni sem mer.
Anyu kiszalad a fürdőszobába, beugrik a kádba és telefonál a zuhanyrózsával, közben öklendezik, ekkor kerítette hatalmába a jókedv Bishit is, aki vihogva mondja, ha nem hisztizett volna a mama, és nem ébred fel, sosem derült volna ki a turpisság.
Közben simogatja negrót és mondja - okos apa szeme fénye.
Mama napokig nem szólt hozzánk, valamivel megbánthattuk, mert tök úgy nézett ki mint aki megsértődött volna.
Többször felemlítettük ezt a közösség formáló eseményt előtte, és sosem kacagott olyan tiszta szívből mint én most például, miközben leírom azt.
Köszönöm a figyelmet.
Kobra