A sötötségmérő
* Csengetés, ajtónyitás.
* Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
* Mit?!
* Hát a sötétségmérot. Pardon, szabad?
* Miféle sötétségmérot?!
* Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
* Nem én!
* Akkor tessék.
* Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem!
Gázóra, villanyóra, homérobol ketto, vekker...
* Sötétségméroje is?
* Az nincs, de...
* Nalátja. Hol van még a minden.
* ... és mit mér...ez?
* Hát sötétet. Hova szereljük?
* ... talán oda...a sarokba...
* Nem lesz ott neki túl sötét?
* Nem az kell?
* Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni.
Meg aztán...maga is rosszabbul jár.
* Miért?
* Nagyobb lesz a sötétszámla.
* Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
* Miért? A villanyért nem fizet?
* Azért igen, de...
* Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd,
bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
* Jó, tegyék az ablak elé.
* Rendben. De...akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
* Ettol a kis vacaktól?
* Dehogy. Ez csak a mérohelybeméro.
* És mekkora a méro?!
* Kétszer négyszer feles.
* ...méterben?
* Igen.
* Nincs kisebb?!
* Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes.
De az már közületi.
* És miért ilyen nagyok?
* Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának,
a hangszigetelésnek. Így is dübörög.
* Mi?!
* De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek.
Na, behozzuk.
* Leolvasni tudja?
* Azt is nekem kell?
* Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyu leolvasni, mert világosban nem
mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit.
Egyedül él?
* Szerencsére.
* Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
* ...jaj...
* Nyugi. Mindenki átmegy. Elobb-utóbb. És csak két hónap.
A lényeg az ugrás.
* Milyen ugrás?
* Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás elott felkattintja a villanyt,
aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
* De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom,
hogy mennyi sötét van.
* Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor
odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a
fényt, meg leolvas.
* ...és ha nem egyedül élnék?
* Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
* És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és
rávilágítok.
* Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen.
Megijedtek
az adattól.
* Én szorosan fognám a lámpát.
* Biztos?
* Biztos.
* Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
* Hova?
* Hát a lámpafogó kiképzobe. Jó a hortobágyi?
* Nem tudom, még sohasem voltam benne...
* Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Eloször faágon gyakoroltatják a
markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik
éleselemessel.
* Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni?
* Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás
ellenor
megbüntetheti.
* O is fog jönni?
* Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie.
Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
* ...ez a ... ellenor pontosan mit ellenoriz?
* Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
* Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
* Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
* ..jaj...
* Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
* Na jó, feladom. Nézzék...nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
* Hát...
* Kétezer?
* Rendben. Viszlát.
* Inkább ne.
Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
* Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az elobb nem találtuk otthon...
====================================
Jo merest kivanok mindenkinek.
Ne menjetek kozel a merohoz mert nagy lesz a szamla.