Quote (kusziyoker @ Mar 6 2010 05:54pm)
Bonasera: Hiszek Amerikában. Vagyont szereztem ebben az országban. A kislányomat amerikai elvek szerint neveltem. Szabad szellemben. De arra tanítva, hogy a családjára soha ne hozzon szégyent. Barátkozott egy fiúval. Egy amerikaival. Gyakran jártak együtt moziba. Néhányszor este is. Nem szóltam semmit. Két hónapja a barátja elvitte kocsikázni egy másik, nem olasz fiúval. Whiskey-vel itatták. S aztán mindketten vissza akartak élni a helyzettel. A kislányom ellenállt: őrizte a tisztességét. Azok erre nekiestek, és összeverték. Kórházba kellett szállítani, az arcsontja el volt törve, az álla összerepedezve. Úgy kellett több kapoccsal összefogni. Ő szegénykém sírni sem tudott a fájdalomtól. De én zokogtam. Sírtam őhelyette is. Életem szeme fénye volt az a gyermek. Gyönyörű teremtés. És már soha többé nem lesz belőle szép lány... Bocsásson meg... Aztán elmentem a rendőrségre, mint jó amerikai. A két kölyök ellen vádat emeltek. S a bíróság háromévi börtönre ítélte őket, de felfüggesztette az ítéletet. Felfüggesztett büntetést kaptak. A szemem láttára sétáltak ki szabadon. Én meg álltam a tárgyalóteremben, mint egy bolond. Az a két gazember meg röhögött rajtam. Akkor azt mondtam a feleségemnek: "most Don Corleonétól kérünk igazságot."
Don Vito Corleone: Miért mentél a rendőrségre? Miért nem jöttél mindjárt hozzám?
Bonasera: Akármit kér, én teljesítem. De tegye meg, amire kérem.
Don Vito Corleone: Mit akarsz? (Bonasera megsúgja, mit akar) Ezt nem tehetjük meg.
Bonasera: Kérjen akármit, megkapja.
Don Vito Corleone: Nagyon régen ismerjük egymást, de ez az első eset, hogy segítségért fordulsz hozzám. Már az idejére sem emlékszem, mikor hívtál meg utoljára a házadba egy kávéra. Pedig a feleségem a keresztanyja az egy szem gyerekednek. Legyünk egészen őszinték. Neked nem kellett a barátságom. Gondolom, féltél, hogy lekötelezett leszel.
Bonasera: Én csak nem akartam bajba kerülni.
Don Vito Corleone: Megértelek. Te itt megtaláltad Amerikát. Jól megy az üzlet, vagyont szereztél, a rendőrség vigyázott rád, védtek a törvények... mi szükséged egy ilyen barátra? Erre most idejössz, és azt mondod: "Don Corleone, tégy igazságot." De most sem ajánlod a barátságodat. Nem áll a szád a "Kereszapá"-ra. Magázol, mint egy idegent.
EZ MÉGJOBB
Az egyszikűek (Liliopsida), az APG II szerint monocots, a növények egyik osztálya. Az egyszikűek és a kétszikűekkel együtt alkotják a zárvatermők törzsét.
Az egyszikűek őslágyszárúak: egy kétszikű őstől származó, monofiletikus csoport.
Anatómiai sajátosságaik
Az egyszikűek egyetlen olyan közös tulajdonsága, amit minden csoport megtartott és csak rájuk jellemző az, hogy egy sziklevéllel csíráznak (egyesek szerint a jamszgyökérvirágúak (Dioscoreales) némelyikének két sziklevele van, de ez még nem bizonyított).
Az egyéb, rájuk általánosan jellemző tulajdonságok a kétszikűek egyes taxonjainál is jelentkeznek. Így például:
* szórt edénynyalábok a Nymphaeales-nél,
* mellékgyökerek a borsféléknél,
* hármas alapszámú virág, két lepelkör, monoszulkát pollen a többi őslágyszárúban (tehát ezek a sajátosságok az ősi kétszikűektől származnak).
Ezzel egyidőben az egyszikűek egyes csoportjaikban nincsenek meg a csoport nagy többségére jellemző tulajdonságok: a kontyvirágfélék párhuzamostól eltérő levélerezete például a környezethez alkalmazkodás eredményeként fellépő visszafordulás.
Csírázás
Az egyszikűekre tehát általánosan jellemző, hogy egy sziklevéllel csíráznak. A csírázás menete is eltér a kétszikűekétől (Magnoliopsida): azok sziklevele csírázáskor kiemelkedik a talajból, mert a fejlődő fiatal szár az első lombleveleket és a még le nem száradt szikleveleket is felemeli (ez a föld felett csírázás). Az egyszikűek sziklevele viszont a talajban marad, és nem kerül a felszín fölé (földben, azaz föld alatt csíráznak).
Gyökérrendszer
A csírázó egyszikűek magjából előbújó, fiatal gyököcske – amiből a főgyökér kialakulna – elsatnyul, és feladatát nagyjából egyforma hosszú és egyforma vastag, tehát egyenrangú mellékgyökerek veszik át (az egyszikűek mellékgyökérrendszerét morfológiai értelemben járulékos gyökereknek tekintjük). Az új gyökérrendszer két helyen alakulhat ki:
* vagy az elsatnyult gyököcske felületén képződnek új mellékgyökerek, mint például a pázsitfűvirágúaknál (Poales);
* vagy a fiatal csíranövény szik alatti hajtásrészletén differenciálódnak és alakulnak gyökerekké a sejtek, mint például a pálmáknál (Palmales).
A gabonafélék bojtos gyökérzete fejlődése allorizás módon (kétszikűek gyökérrendszer-alakulása) indul meg, a mellékgyökerek pedig később válnak olyanná, mint az eredeti főgyökerek. A mellékgyökerek keletkezése az oldalgyökerekéhez hasonló, de ezektől abban különböznek, hogy míg az oldalgyökerek plagiotróposak, addig a mellékgyökerek függőlegesen lefelé hatolnak a talajba, azaz ortotróposak.
Hajtásrendszer [szerkesztés]
A hajtás tengelye, a szár
Az egyszikűek hajtásrendszerének fejlődése igen változatos, és nagyon bonyolult szövettani folyamatok zajlanak le közben. Általánosan jellemző az egyszikűekre a kollateriális zárt nyaláb, azaz az edény háncs- és farésze között másodlagos osztódószövetet (cambium) nem találunk, így az egyszikűek másodlagos vastagodásra nem képesek (kivételes a fásszárú spárgavirágúak esete, lásd lentebb). A nyalábhüvelyeket erős és fejlett szilárdítószövet-burok fogja körül, mely igen ellenállóvá teszi az egyszikűek szárát. A faedények gyakran igen tág üregűek és erőteljes megvastagodásúak (jó példa a kukorica [Zea mays]) Az edénynyalábok a szárban sohasem rendeződnek körbe, hanem szórtan helyezkednek el, a kollaterialitást megtartva.
A hajtás tenyészőkúpja is jelentős különbségeket mutat a két zárvatermő osztályban. Az egyszikűek szárában nem képződik kambium, ezért nem képesek másodlagosan vastagodni, a szár gyarapítása kizárólagosan az elsődleges osztódószövet feladata, mely a hajtáscsúcsban működik. A fejlődés kezdetén ezen számos osztodóképes sejt alakul ki, ezért jelentősen megvastagszik. A hosszúságbeli gyarapodást az elsődleges osztódószövet tökéletesen ellátja, a vastagodást azonban a fiatal sejtek megnyúlása és szélesedése révén lehetséges. Ezért marad a pálmák törzse olyan vékony, és gyakran nem az alapjánál, hanem a közepénél vastagodik meg jobban, szemben a fás kétszikűek kúp alakú törzsével.
ez is tök fasza