Kolompárék építési naplója
Régi poén, de érdemes végigolvasni!
Augusztus 30.
Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd
csak összedobjuk valahogy.
Szeptember 1.
Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14
méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen
kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a
ház alapja.
Szeptember 22.
A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről
napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért
a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy
Fizetve
Október 1.
A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a
belső munkák még hátra vannak. Ma este eldöntjük, hogy
ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért
szép tőlük, sírva is fakadtunk.
Október 5.
Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk.
De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam
öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Úgy megütött, hogy
tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.
Október 8.
Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután
felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba.
Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti
csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A
30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak
észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a
bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő
fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a
legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.
Október 10.
Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a
szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen
illett rá.
Október 12.
Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből
hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az
öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is
hazahoztuk.
Október 20.
Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem.
Kiszóltak: szabad!
Haza is hoztuk.
Október 24.
Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A
minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott,
és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol
magához kérette az egész bevételt. Legutóbb
Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk,
hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről.
Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és
szemceruzát. Kár hogy bent van, mert nagyon
hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.
Január 4.
Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa
szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és
megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A
medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az
öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal
közlekedik, ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az
esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét.
Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így
mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.
Január 7.
Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen
keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is
lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2
szárnya volt.
Január 11.
Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi
fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd
villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.
Február 15.
Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy
mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan
összeállt a ház.
Február 16.
Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit
antennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt
mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a
tényt tagadta.
Február 24.
Öcsém késő este jött haza egy komplett
hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta,
és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a
zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen
szerencséje!
Február 25.
Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő
szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az
áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az
állandó edzés!
Február 26.
Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát.
A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük
észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter
elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7
négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. De nincs
baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!