izgalmas kérdések

1. Ádám és Éva a modern keresztény teológiai felfogásban nem történeti személyek, így a kérdés irreleváns. Ezen az sem változtat, hogy mitokondriális genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a ma élő összes homo sapiens-nek volt egy ősanyja, akitől mindannyian származunk. De ez is csak annyit jelent, hogy pártízezer évvel ezelőtt élt egy nő az akkor élő többezer nő között, aki, ahogy telt-múlt az idő, végül a teljes populációnak valamilyen szinten az ősanyja lett. Tehát az, ami a Teremtés könyvében olvasható, hogy csak kettő ember élt az egész földön, a mese kategóriába sorolható. A hagyományos teológiai fölfogásban viszont más a helyzet. Például bizánci ikonokon látható, hogy a feltámadt Jézus a pokolból felemeli Ádámot és Évát és felviszi őket a mennybe. Van egy ilyen bizánci himnusz is a húsvéti ünnepkörben: "az elesett Ádám új életre szólíttatik". A középkori teológiában tehát (ahol Ádámot és Évát történeti személynek vélték) ők a bűneik miatt haláluk után elkárhoztak és a pokolba jutottak, de Jézus a kereszten feláldozta magát a bűneikért, legyőzte a Sátánt és megnyitotta az örök élet kapuját a feltámadás által minden igaz embernek.
2. A csecsemők kérdése már bonyolultabb, de mondok durvábbat: az abortusszal megölt magzatok vajon hova kerülnek? Én is faggattam egyszer egy tudós papot erről. Azt válaszolta: ezt bízzuk a végtelenül mindenható Isten irgalmára. Ő, mivel mindenható, tud olyan, számunkra felfoghatatlan módot is adni nekik, hogy bejussanak a mennyországba. Nekünk, hívőknek az a feladatunk, hogy imádkozzunk értük, és önmegtagadással, jó cselekedetekkel, áldozatvállalással tegyünk azért, hogy Isten irgalmazzon nekik és üdvözüljenek. Persze lehetne itt dogmatizálni, hogy mivel nincsenek megkeresztelve, ezért nem juthatnak be az örök életre, de mivel személyes bűnük sincs (mivel ahhoz öntudat szükséges), így igazából a pokolra sem méltók, így marad nekik valamiféle köztes hely (Dante az Isteni színjátékban nagyon szemléletesen ír erről), de mondom, a lényeg nem az öncélú teologizálás, hanem az, hogy mi magunk az életünkkel, a tetteinkel hogyan számolunk el a Bíró előtt, majd ha mi meghalunk.
Konkrétan a Limbo-ra gondoltam.