az egyik általam legjobban utált ismerősömnek sikerült megint borzasztó nagyot alkotnia
nos. a következő tanulságos beszélgetést ajánlom mindazok figyelmébe, akik szeretnék tudni, hogy egyáltalán miért mennek most utcára:
"Zsófia Ádám: XY1, te két tüntetés közt mennyit tanulmányoztad az alkotmánybíróság jogkörét és munkásságát?
XY2: Mindenestre ezentúl nem kell tanulmányozni a munkásságát, hiszen nem hivatkozhat régebbi döntéseire. Véleményezése(!) csak az Alaptörvényen alapulhat. Ezzel többek(!) között két dolgot helyeztünk óvatosan a kukába:
1. alkotmányos hagyomány
2. Sólyom László egész praxisa (ő az Alaptörvény értelmében másfél évtizedik csak kontárkodott)
Zsófia Ádám: na, mesélj, kedves Gergely! érdemes ezentúl is tanulmányozni hidd el, mert ha megteszed, ilyenekre juthatsz, nézd:
Az, hogy az AB formailag nem hivatkozhat a már nem létező Alkotmány alapján
meghozott döntéseire nem jelenti azt, hogy a hatályos Alaptörvény
értelmezése során nem juthat ugyanarra az álláspontra, vagy
következtetésre. Vagyis egy döntése során, ha a jelenlegi Alaptörvény
alapján levezethető ugyanaz a következtetés, mint a régi Alkotmány
alapján, akkor azt semmi nem tiltja.
Egyébként ami az "alkotmányos hagyomány"-t és Sólyom praxisát illeti,
nem árt azt ismerni:
A korábbi (Sólyom László vezetette) AB döntései egyértelműek voltak,
hogy az AB az alkotmány rendelkezéseit nem semmisítheti meg. Ezzel
szemben a mostani AB törekvések (amit Sólyom üdvözöl) szerint az
AB-nek kellene az alkotmány rendelkezései felett is normakontroll.
Tehát a hagyományt épp az dobja a kukába, aki arra panaszkodik.
Ugyanígy: amikor az MSZP-SZDSZ az állami egészségbiztosítás
privatizációjára vonatkozó törvényt elfogadta, civilek kérték Sólyom
László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt, mire ő
minden forumon kifejtette, hogy nincs mozgástere a köztársasági
elnöknek, alkotmánysértő lenne, ha nem írná alá, "közjogi káosz"
kialakulását emlegette. Most ő szólatja fel a jelenlegi köztársasági
elnököt, hogy ne írja alá az Alaptörvény módosítást...
Végül: Sólyom László 1992-ben még előadó alkotmánybíróként hirdette ki
azt a döntést (11/1992. (III.5.) AB határozat), amelyben az 1989.
október 23-án hatályba lépett új alkotmány elfogadásával kapcsolatban
leszögezi: az új alkotmány az államnak, a jognak és a politikai
rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőségét vezette
be. Ebből következően kifejtette azt a meggyőződését, hogy az új
alkotmányos rendszer megkövetelte állami intézkedések értékelését nem
lehet elválasztani az alkotmányrevízió során is alapul vett
követelményektől. Az új alkotmány elfogadásának következményét annyira
meghatározónak vélte, hogy a határozat indokolásában alapelvi éllel
rögzítette azt, hogy nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek
működésének kell szigorúan összhangban lenniük az alkotmánnyal, hanem
az alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az
egész társadalmat. Az új alkotmányból fakadó új értékrend
érvényesítését pedig az állami szervek - beleértve az
Alkotmánybíróságot is - alkotmányos kötelességének nevezte. Végső
soron olyannyira döntő jelentőségűnek vélte az új alkotmány
érvényesülését, hogy azt a jogállam megvalósulásával azonosította: "A
jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül
hatályosul."
Az Alaptörvény szerint 2012. január 1-e óta az Alkotmánybíróságra
kötelező elsődleges értelmezési mód az Alaptörvény céljával, a Nemzeti
hitvallással, és a történeti alkotmány vívmányaival való összhang
szerinti értelmezés. Ilyen értelmezési kötelezettsége az Alaptörvény
hatályba lépése előtt nem volt az Alkotmánybíróságnak, ezért sem lehet
a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot kizárólagosan és mechanikusan
átvenni, hanem csak ennek az új értelmezési előírásnak a sérelme
nélkül. Ennek a kötelezettségnek a teljesítését nem mérlegelheti a
testület, azt annyiban, amennyiben az előtte fekvő eldöntendő kérdés
tárgya fogalmilag lehetővé teszi, kötelessége teljesíteni, az előírt
értelmezési módszert alkalmaznia kell. Ehhez képest az Alaptörvény
hatályba lépését követően a tavalyi évben közzétett negyvenöt
határozatból összesen háromban (!) történt említés az értelmezési
kötelezettségről. Az említésen túl azonban az Alaptörvény céljával és
a Nemzeti hitvallással való összhang szerinti kötelező értelmezés
tényleges alkalmazásának egyetlen egy határozatban sincs (!) nyoma, a
történeti alkotmány vívmányai szerinti teszt egy határozatban bukkan
fel. Ebből a helyzetből valóban nem lehet más következtetésre jutni,
mint arra, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvényi erővel előírt
értelmezési kötelezettségét lényegében nem teljesíti, helyette
kizárólagosan és önkényesen a régi alkotmányon alapuló
alkotmánybírósági gyakorlatot tekinti a döntései során irányadónak. Ez
a körülmény pedig azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság
tevékenységében az Alaptörvény nem érvényesül maradéktalanul, ami
Sólyom László fent idézett állásfoglalása szerint a jogállam
megvalósulását kérdőjelezi meg. Ebből eredően az alkotmányozó
többségnek az a törekvése, hogy visszaállítsa a helyes viszonyt az
Alaptörvény és az Alkotmánybíróság között, egyúttal a jogállam
helyreállítására vonatkozó alkotmányos követelmény kielégítését
célozza.
érdekes igaz? persze megértem, ha nem jut időtök ilyesmire, hisz forradalom van és háborúban nincs vasárnap ;)"
remélem meghal