Megtermékenyítés és fogantatás [szerkesztés]
Terhességi teszt eredménye: a két vonal megléte jelzi a terhességet
A fogantatás akkor történik, amikor a női nemzősejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A születendő gyermek neme a megtermékenyítés pillanatában dől el és a hímivarsejt kromoszómáitól függ.
A természetes, szexuális aktus keretén belül létrejövő megtermékenyítésen kívül lehetséges a terhesség előidézése mesterséges megtermékenyítéssel, amelynek két formája létezik: a hímivarsejtek bejuttatása a nyákcsatornába, a méhűrbe vagy a petevezetőbe, illetve a testen kívüli, in-vitro megtermékenyítés (utóbbit hívja a köznyelv „lombikbébinek”).
A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg.
A terhesség hossza [szerkesztés]
RyuJin in the womb (heart beating).ogg
11. hetes magzat az ultrahangos vizsgálat képén. Ilyenkor már hallható a magzati szívverés is.
A szülés időpontjának gyakorisága. A függőleges tengely a szülések %-át, a vízszintes tengely a terhesség hetét mutatja. A legtöbb szülésre a terhesség 40. hetében kerül sor, de még ez is csak az összes szülés 5%-a.
A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le.[8] A terhesség valójában a megtermékenyüléssel kezdődik, de leggyakrabban az utolsó vérzés első napjától számítják. Franz Karl Naegele módszere szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal). A szülés várható idejének meghatározásához eseténként figyelembe lehet venni, hogy első gyermek-e, a nő korát, etnikumát, a menstruációs ciklus hosszát, stb.
A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik,[9] míg a 42. hét után már túlhordásról van szó.[10] Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. hét után mesterségesen megindítják a szülést (burokrepesztéssel, infúzióval vagy méhszájba helyezett gyógyszerrel) vagy császármetszést végeznek.
Az angol orvosi nyelvben egyre inkább előtérbe kerül a preterm és postterm kifejezések használata, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a szülésre a vártnál korábban vagy később került sor, és mellőzik a premature és postmature kifejezések használatát, amely bizonyos mértékű értékítéletet is hordoz és inkább a magzat fejlettségére utal, semmint a terhesség szakaszára.[11][12] A terhességek kevesebb, mint 5%-a következik be a Naegele-módszerrel meghatározott napon, de a szülések 50%-a egy hétes intervallumon belül, és több, mint 90%-a két hetes intervallumon belül lezajlik.[13]
Újszülött kisbaba a köldökzsinór elvágása előtti pillanatokban
A teherbeesés időpontjának meghatározása nemcsak a szülés várható időpontjának kiszámolása miatt fontos, hanem a terhesgondozás során végrehajtandó vizsgálatokat is ehhez időzítik. Az első ultrahangos vizsgálat során általában a nőgyógyász megerősíti a menstruációs ciklus alapján kiszámított teherbeesés időpontját, és amennyiben a kettő között jelentős eltéréseket tapasztal, további vizsgálatokra lehet szükség. Az ultrahangos vizsgálat általában a megtermékenyülés utáni 23-25-ik napon tudja először kimutatni a terhességet (ekkor a magzat nem látszik még, csak a petezsák megléte).[14] Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében végzik, ekkor a legnyilvánvalóbb fejlődési rendellenességeket ki lehet már szűrni[15]
Szülés [szerkesztés]
A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. Bár némelyek a fogantatás pillanatát tekintik az élet kezdetének, a születéstől számítják a gyermek korát a világ legtöbb országában.
A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt[16] császármetszést hajtanak végre. A szülés követően az anya szervezet nagy mennyiségű oxitocint termel, amely felkészíti az anya szervezetét a szoptatásra.
A terhesség megállapítása [szerkesztés]
A terhesség megállapítása többféleképpen lehetséges, a terhes nő saját maga is elvégezhet bizonyos teszteket, illetve igénybe veheti szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülőnő segítségét is.
A fogantatás után, a hormonális változások következtében, a legtöbb terhes nő különféle tüneteket észlel magán. Az egyik legfontosabb jel a menstruáció elmaradása. A megváltozott hormonegyensúly más tüneteket is okozhat, mint pl.:
szokatlan ételek kívánása, vagy egyesek elutasítása
fokozott étvágy
reggeli émelygés
a nemi szervek duzzadása és elszíneződése, a mellek feszülése, fokozott hüvelyváladékozás
hangulati változások, felfokozott érzelmi állapot
kismértékű hasfájás vagy vérzés az embrió beágyazódásakor
a méhnyak felpuhulása
A terhességet házilag a terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő human chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál, amelyet a kialakuló placenta, pontosabban a hólyagcsírának az a része, amelyből később a méhlepény lesz, termel. A legtöbb terhességi teszt igen érzékeny és ma már ritka a téves pozitív eredmény előfordulása.[17] A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8 napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12 napot) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után kb. 12-15 nap kell. Mindkét tesztre igaz, hogy csak a terhesség tényét tudják kimutatni és nem tudják meghatározni az embrió korát.
A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével. A modern ultrahangos készülékek meglehetősen nagy segítséget nyújtanak ebben a tekintetben, de a legtöbb orvos a terhesség idejének megállapításában és a szülés várható idejének kiszámításában a nő utolsó menstruációs ciklusának első napját fogja figyelembe venni. Ugyanis, hacsak a nő szexuális élete korlátozott volt, vagy valamilyen termékenységi kezelést kapott, a fogamzás pontos idejének meghatározása nem lehetséges. Olyan egyértelmű jelek, mint pl. a reggeli rosszullét híján, némelyik nőben fel sem merül, hogy terhes lehet.