Quote (Oberon_os @ Sat, 30 May 2009, 01:15)
Te még soha nem érezted azt, hogy nem vagy egyedül, valaki meghallgat, és igenis segít megtalálni a helyes utat, és erőt ad mindehhez? Ha nem, tényleg sajnállak, és ez nem oltás vagy flame, hanem _tényleg_.
Zuhanó gépen nincsenek ateisták, mondja mondás, mert a mondások mondani szokták a mondanivalót. Belül mindenki érzi (vagy legalábbis sokan) hogy nincs egyedül még a wc-n sem, miért olyan hihetetlen, hogy valakikben ez az érzés olyan erős, hogy nemcsak érzik néha, hanem hiszik is ezt, és így tudják, hogy a hozzá (Istenhez) mondott ima nem fölösleges 10 perc az életéből, hanem koomunikáció?
Nem, én még nem éreztem olyat. A valóságban élek
Megtalálni a helyes utat? Azt tudom, nincs mit keresni rajta
Erőt kapni dolgokhoz.. Ennyi idősen?

Voltam már kétségbeesett igen. De az ember ilyenkor végiggondolja a dolgokat és megoldja őket, nem bujik a sarokba imádkozni
Egyedül lenni? Akinek van mit csinálnia az sosem érzi magát egyedül. Nap felét dolgozom (skype-on és telón töltöm, hogy mi milyen legyen), közben némán gondolkozom. A másik felében tanulok, jspzek és amikor úgy éztem hogy tényleg kéne RL akkor 2-3 hetente adok neki egy kis esélyt. Nincs időm egyedül érezni magam, de szerintem ez teljesen átlagos -- és addig jó amíg ez a pörgés tart egy ember életében (furcsa is, hogy Te ennyi idősen ilyet érzel)
Én inkább azokat sajnálom _tényleg_ akik odáig jutottak, hogy imádkozniuk KELL, és abban keresik a helyes utukat
Lehet hogy eddig csak nem volt szükségem imádkozni, maradjon az a vésztartalék

Hozzátenném, én már postoltam hogy hiszek valamilyen szinten, de inkább a túlvilágban ("ki mint vet, úgy arat")
This post was edited by Anarkin on May 29 2009 05:44pm