Quote (jarabekg @ 1 Dec 2012 12:34)
orulok hogy leszoiktam errol az eletmodrol
masnap felebredsz
>azt sem tudod hol vagy
>pillanatra megijedsz hogy ki fekszik melletted
don't want to feel these feels anymore
Több éve dolgozom ugyanannál a cégnél, sikerből kaptam már eleget, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy előtte minden más volt. Éjjel-nappal szórakozás, buliból buliba, az összes ismerős szemében én voltam a "nagy diszkóhős", a nagy csajozós, a nagy dumagép, a jófej partyarc. A városban bármerre és bármikor jártam mindig barátba, ismerősbe botlottam, ismertek a legtöbb szórakozóhelyen, a telefon éjjel-nappal csörgött, mindig spontán jöttek szórakozásra a lehetőségek, de egyszer ez megváltozott.
Ráuntam, hogy nem tudok úgy kimozdulni, hogy egyedül legyek, sok volt már az a rengeteg nyüzsgés, a napi hatszáz pacsi, a döntésképtelenség, hogy a hétvégén kivel mikor és hogy hova menjek úgy, hogy közben a többi ismerőst ne sértsem meg, hogy most megint kimaradok, sok volt, hogy az akkori barátnőmmel ebből többszőr problémába ütköztünk, hogy túl aktív életet élek, hogy nekünk mindig ott kell lenni valamelyik bulin, hogy nem bírok megülni a hátsómon, és csak úgy lenni a semmiben.