Quote (beni @ 12 Oct 2014 15:10)
Én meg kb csak azt látom, hogy akinek van célja, az eléri HA tesz is érte.
Egy csomó történetet tudnék mondani. Volt egy ismerősöm, aki kitalálta, hogy Brüsszelben az európai bizottságnak akar dolgozni jó pénzért. Úgy voltam vele, hogy igen, mindenki szeretne több ezer eurót szakítani havonta, de nagyjából itt megállt a dolog. A különbség annyi volt köztem meg közte, hogy ő évekig építette fel az útját. Megtanult németül, franciául, spanyolul, elvégezte a közgázt meg az angol szakot az egyetemen és ki is jutott. Még a munkahelyeit is úgy válogatta meg, hogy a megfelelő tapasztalatot adja.
És most arra gondolsz, hogy te már elcseszted, anno kellett volna jobban tanulni és most már késő, ráadásul ez az ismerősöm még biztos okos is volt meg nyelvzseni és csak azért sikerült neki.
De nem ez a helyzet. Van ismerősöm aki kibukott az egyetemről, vagy ordas kamu főiskolát végzett és csapos volt a ZöldPardonban és mindketten kurva jól elboldogulnak. Az egyik kiment Angliába (nem, nem beszélt jól angolul) a másik meg itthon vág bele ezernyi dologba, ami érdekli.
És hozzáteszem nagyon nagy százalékban a melóhelyen is ezt látom. Dolgozik 10 ember együtt és aki hajtja magát, lelkes, érdeklődik, az jut előbbre. Visszanézek 5 éves távlatban és látom, hogy ki miért jutott előbbre. Nyilván vannak kivételek, könyöklők, áskálódók, stb de tök mindegy, mert ha te teszel valamiért akkor nagy valószínűséggel el is tudod érni. Az más kérdés, ha kurvára két szalmaszálat nem teszel keresztbe vagy azt várod, hogy egyből beletenyerelj a tutiba, csak mert hallottál egy gazdag család sarjáról, akivel ez megesett.
Én 6 évvel ezelőtt 8 általánossal voltam, nyelvtudás nélkül, heti 50-60 órát dolgoztam egy héten.
Most fogok államvizsgázni egy mérnöki bsc-n, tudok angolul és ott dolgozom, ahol 3 éve kitaláltam, hogy dolgozni fogok.
Kurvára semmi mást nem csináltam, mint megtettem, amit meg kellett hozzá tenni.
Hajnal 3-kor feküdtem, 7-kor keltem, tanultam, bejártam az órákra, minden fakultatív szart megcsináltam. Volt, hogy olyan zombi szintre fáradtam, hogy 3 utcát sétáltam mire rájöttem, hogy rossz irányba indultam hazafele, meg bealudtam 3 megállónyi buszúton és társai.
Ösztöndíjam volt ilyen 25-30k (4 feletti átlagok <szociális alapon SEMMIT sem kaptam, pedig kurvára megérdemeltem volna>), hogy eltartsam magam tanítottam programozást mellette... (40k diáklhitel + 25k ösztöndíj + 40-50k a tanításból, ebből fizettem a kaját, az angol tanfolyamot, a könyveket)
Végül pedig ezzel nem egy normális élet szintjét, hanem egy jó élet szintjét sikerült elérni.
Most meg félmunkaidőben szaros gyakornokként is megvan az amit mások teljes munkaidőben kapnak minimálbérként.
Egy semmi kétkezi munkás voltam, és CSAK RAJTAM múlt minden. Kurvára oda kellett tenni magam, és sokszor nagyon nehéz volt. De meg lehet csinálni.
Leszarom, hogy nem BME, meg leszarom, hogy csak középfokon tudok angolul, én akkor is büszke vagyok arra, hogy összehoztam. Szerintem a többség nem lenne rá képes, mert egy érettségi sem olyan könnyű napi 10 óra fizikai munka mellett.
Persze kaptam segítséget, de anélkül is megcsináltam volna, legfeljebb lassabban.
This post was edited by CyberPunk666 on Oct 12 2014 08:09am
Guests cannot view or vote in polls. Please register or login.