Van, amikor teljesen átélem a filmet.

Beleélem és beleérzem magam. Volt (nem is egyszer), hogy annyira meghatott vagy épp letaglózott lelkileg (például: Rekviem egy álomért), hogy sírtam rajta.
De ez is kibaszta a biztosítékot már:
This post was edited by RiNGiSpiLeR on Jun 7 2014 12:07pm