Erről van egy kellően humoros történetem. Egyszer történt, hogy a kedvenc kopott beszűkíttetett apámtól örökölt ezeréves Levi's farmeremben mentem el itthonról meghódítani a pesti éjszakát. Valamelyik random sarki kocsmában kezdtünk alapozással, le is csúszott 1-2 ital. Elindultunk keresni valami kellően alternatív szórakozási lehetőséget. Éppen a Blaha aluljáróban jártunk, amikor egy cigáyn gyerek jött oda hozzánk cigarettát kérni, persze messziről ordított róla, hogy csak füvet akar eladni, ofc vettünk is. Mondjuk jó szar cucc volt, mintha tehéntráygát tekertünk volna újságpapírba, de a kaja flash attól még ütött rendesen. Addigra a Deák környékén talált minket az este, úgyhogy a Király utca elején lévő mexikói tortillásnál baszattam kettőt, egy chorrisosat, meg egy marhásat. A marhahús nem tűnt túl frissnek, de abban az állapotban teljesen mindegy volt. Elmentünk a Présházba, éppen a Sickratmannak volt valami rögtönzött kis koncertje. A kirakatban ültünk, egy csapat lánnyal a másik asztalnál. Kis időbe sem telt, mire az asztalaink egyesültek, pár italmeghívás után, egy bögyös szőke és pici aranyos barna is teljesen rámkattant. Zárásig maradtunk, majd együtt mentünk tovább keresni valami táncoltatós helyet a két hölgy társaságában. Elmerültünk a zsidónegyed szűk kis utcáiban, ötletem sem volt ár a végére, hogy merre járunk. Egyszer azonban vulkánikus rengések indultak meg az alfelemen, az emésztőrendszerem tiltakozott a romlott marhahús ellen. Kevés időbe sem tellett, mire a tomboló lávaszerű fosömleny a hátsóbejárton kopogtatott. Ekkor jött kapóra a 0-24-es mosoda ami mellett az írek szerencséje vezetett el minket. Berontok, a fájdalomtól üvöltve kérdezem a pici talán vietnámi - vagy más távol-keleti országból származó - tulajt, hogy merre találom a mosdót. Tiltakozva, dobhártyametsző akcentussal sipítozik velem, hogy az csak a személyzet számára van fenntartva. A könyörgésem veszekedésbe csapott át, ám a reménytelen harcot gyorsan feladtam: gondolván, ha úgy is helyben vagyunk, akkor egyszerűen könnyítek magamon, prüszkölve fostam tele a nadrágomat. Egy gyors mosás 500 életem legfájdalmasabban elköltött forintjába került, de őszintén szólva alakulhatott volna sokkal roszabbul is. Bedobom a nadrágom, becsukom az ajtót, mosópor, öblítő, megfelelő mennyiségű pénzérme és indulhat is a mosás. Nézem a nadrágot, nézek magamra, megint a nadrág, megint magam. Ekkor hasított a tudatomba a felismerés, hát nem a zsebébe hagytam a jó kurva anyádat?