Quote (Karan2_Returned @ Jan 26 2013 02:29pm)
Ha ennyire filozofalgatni akarsz akkor kezdhetned azzal hogy szamodra mit jelent ez a kifejezes.
Az identitas szamomra az egy mas embernek a rolad alkotott kepe. Minden ember szamara mas az identitasod. Tehat szerintünk buzi vagy.
én 3-4 napja találtam meg, mikor írtam egy önelemzést. mikor elkezdtem írni, még nem volt identitásom. sok velem egyidősnek nincs
íme:
Boldogan más
Talán az apai-mintakép hiánya lehetett, ami erre az útra sodort. Az identitás kérdése.
(ami jelen esetben nem a homoszexualitással,sokkal inkább inkább a női nemben való feltétel-nélküli bizalom hiányából ered)
Gyerekkorrom óta éreztem, hogy különc vagyok, más mint a többiek. Nem azokkal a dolgokkal foglalkoztam mint a körülöttem lévők. Ám az érdekes az egészben, hogy ők ebből semmit nem vettek észre, SŐT. Rengeteg barátom volt, mindig a középpontban voltam, sokat nevettem, és nevettek velem. Kiemelkedő teljesítményemre sok pedagógus felfigyelt. Mégis, gondolatban sokszor egész máshol jártam. Diák éveimben -engem jól ismerő emberek- sokszor a fejemhez vágták, hogy "álomvilágban élek". Talán erről beszéltek.
A nyelvben, matematikában, testnevelésben nyújtott remek teljesítményem mellet, kialakult egy különleges MEGérzésem amit akkor érzek, amikor a velem kommunikáló ember szomorú, vagy nem teljesen őszinte, és közben mosolyogva meséli, hogy mennyire szuper az új verdája.
Sok hasonló gondolkodású (most már fiatal felnőtt) emberrel hozott össze a sors. Mindig nagy felelősséget éreztem irántuk, nem is tudtam megmagyarázni, hogy miért. Talán sajnálatból, mert magamra emlékeztettek. Arra az észrevételre jutottam, hogy ezeknek az embereknek a szülei egytől-egyig elváltak, vagy a domináns szülői szerepet az anya viselte (mert például az apuka nem volt otthon, vagy egyéb okokból kifolyólag)
Valamint arra, hogy sokszor ezek a férfiak kissé lányosak, a hölgyek meg inkább fiúsak. Nem feltétlen kinézetben (bár ott sem kizárt) sokkal inkább viselkedésben. A saját "szerepüket" (ki-ki a magáét) sehogysem, vagy pedig görcsösen próbálják eljátszani.
Ha egy ilyen páros szexuálisan közeledik egymáshoz, annak a vége az lesz, hogy mind a két fél FÉL önmaga lenni. Nincsenek tisztában a vágyaikkal. Két vágynélküli ember mit kezd egymással?
A cím, "Boldogan Más" annak az életútnak a neve, amit élnem kell.
Ez van. El kell fogadnom, hogy nekem más okoz örömet. Nem a foci, a drága órák, vagy az új porsche a garázsban. Valamint azt, hogy ezzal jár az is, hogy nem lesz nagy "táborom" (hello facebook), viszont lesz éppen elég IGAZ barátom.
A gondolatmenetet folytatva (hisz úgysem bírok aludni amíg nem írom le), ehhez a fajta boldogsághoz az kell, hogy ne vágyakozzak másra, mint amim van. Ezzel kell boldognak lennem. Ezzel van dolgom.
Ez a sok ember akivel összehozott a sors (régi/új barátok, régi/új szerelemek, szülők, közeli környezetem) még ha nem is veszik észre, mind valami hasonlótól szenvednek mint amitől én tettem. A dolgom az, hogy a felesleges vágyak helyett (melyek úgyis csak ideiglenes vagy hamis béke/nyugalom/boldogság érzetet adnak), ezeknek az embereknek segítsek. Megtalálni, megszeretni, elfogadni magukat. Nekem sikerült, nem is telt túl sok évembe (látván, hogy sokan akár 1-2 generációval idősebbek is, ezt az egyértelmű törvényszerűséget még nem vették észre, vagy legalábbis hajlamosak elfejteni)
Ez a segítség persze nem úgy fog megnyilvánulni, hogy önismereti könyveket dugdosok az orruk alá, vagy lsd-t rakok a bundás-kenyerükbe, vagy a szemükre hányom a hiányosságaikat/hibáikat (mert ez nincs nekik, amit én látok bennük, ami zavar bennük, az bennem, vagy a szüleimben zavar), egyszerűen csak elfogadom őket. Akkor is, ha nem feltétlen értek velük egyet. Ezért csodálom a sámánokat, pszichoterapeutákat (na meg talán az örömlányokat is). Ők is ezt csinálják, csak ők ebből is élnek. Véleményem szerint a képességem meglenne rá, hogy én is ilyen gyógyító legyek, de nem vagyok benne biztos, hogy sokkal nagyobb rétegért felelnék mint a környezetem. Az a legjobb, ha az ember "szimpla" polgári életet él, és mégis vannak olyan emberek az életében akinek ő a támasza. Tegnap jöttem haza életem első normális (nem diák) melójából, a próbanapról. Úgy érzem már csak a pénz volt az ami hiányzott ahhoz, hogy mindebbe belekezdjek (mert akármennyire is spirituális az ember, pénz nélkül nehezen tudja megvalósítani magát).
A héten derül ki hogy felvesznek-e, úgy érzem a szimpátia kölcsönös volt, így bízok benne hogy össze jön!
e: mire a sorok végére értem, megértettem mindet. mostmár nincs több kérdésem. csak vagyok
boldogan.
ezt a kis írást egy másik forumon (fb, zárt 160 fős csoport is megosztottam, főleg a szüleinkkel egyidős emberekkel)
és sokat beszélgettünk a témáról, majd elhagyatam a csoportot, és a szülök elkezdetk bombázni az üzeneteikkel.
majd így foglaltam össze, kicsit más szavakkal:
" Az identitásom. Azt amit senki nem tud tőlem elvenni. Édesapámnak volt 1 balesete, elvesztett mindent. Barátokat, Anyukámat, pénzt, jól működő asztalos szakmáját. Most egy gyárban melózik töredékéért, és egy kis nyaralóban lakik. Elvesztett mindent. Én is elvesztettem. Régen sok sok barátom volt, és pénzem is. 3-4 éve semmi. Szenvedtem.
Arra kellett rájönnöm, semmi más nem számít, csak az hogy jól érezzem magam. Nincs szükségem egy strory-ra. Majd lesz magától, az biztos. Mert nekem is lesz munkám (azaz már van is) lesz sok sok kalandom (azaz már van is) De nem ragaszkodok semmihez. Nem várok semmit. Nem vágyom semmire. Csak arra hogy jól érezzem magam. Ehhez, nekem az kell, hogy a környezetem jól érezze magát. Ezt úgy tudom megtenni, ha szeretem, becsülöm, és tiszteletben tartom őket. Akkor mikor egyedül vagyok, csöndben, fülig ér a szám Pedig látszólag semminek nem kellene örülnöm.
Sokan a halálos ágyukon megbánnak dolgokat. Hogy nem kértek bocsánatot, hogy nem mondtak el valami, hogy nem búcsúztak el. Legtöbben ezekkel a gondolatokkal fekszenek a halál előtt. Minek várni odáig, mikor már most elkezdhetek szeretni, és tisztelni? A mennyország, ahogy sokan képzelik nem a halál után jön. Én már most ott vagyok. "
This post was edited by diablo2g on Jan 26 2013 08:33am