Három deci köménymag,
Jaj, de lácsó legény vagy, Boldizsár!
Csáresz mokár, tollas kosár,
Kultiválod a pipád.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap mindzsát estére.
Túrós rétes, mákos rétes,
Kamázlak én téged, édes.
Szép a mindzsa, mert fekete,
A jó Isten teremtette.
Szilvamagot is tett bele,
Hogy egy ördög pecegtesse.
Ha megetted a magot,
Tedd anyádba a faszod.
Kinyújtom a karomat,
Bekapod a káromat.
Inkább legyek koldusszegény,
Csak a károm legyen kemény!
Az én károm szolgabíró,
A te mindzsád üveghintó.
Kinyílik az üveghintó,
Besétál a szolgabíró.
Hopp, Sári sarokra,
Kapd a károm marokra!
Kipi-kupak, lámpakupak,
Ha megfoglak, jól megkúrlak.
Száraz kóró, gyenge nád,
Viszked-e még a mindzsád?
Ha mindzsádon csengő volna,
Úgy megkúrnám, mindig szólna!
Sej, haj, lapatyom,
Nyálazd meg a pamacsom!
Az én károm olyan eres,
Mégse vagyok alezredes.
Kék méreg, zöld méreg,
Megkúrnám a nővéred!
A mindzsának nincsen álla,
Mégis kinő a szakálla,
Olyan borbély borotválja,
Kinek nincsen keze-lába.
Megjelent a Népszava,
Benne van a pék fasza.
Aki nem vesz Népszavát,
Vegye be a pék faszát!
Nád nád nád,
Baszom az anyád.
Azér’ ültél az ölembe,
Viszket a picsád.
Mert hogy én tégedet nagyon szeretlek,
Baszom azt a girbe-gürbe büdös seggedet!
Ki látott már ilyen csodát,
Hogy a picsa maga dudál?
Felfújja a két pofáját,
Kidugja a szopókáját.
Libamáj, libamáj,
Bőgősnek a fasza fáj.
Az én károm lődörgős,
Kapja be a nagybőgős!
Három tányér bableves,
Baszd az anyád, ne nevess!
Fakanál, fakanál,
Apád fasza ki-bejár.