olvastam anno, nagyon sajnálom ami történt veled

leesett a lépcsőről mert allergiás a robitussynra és szétment a lába
és 120 ezerből élnek hárman

Feleseged elott le a kalappal. Jo latni, ha lassan is, de szepen gyogyulgatsz es nem vagy letorve.
Baratnovel neztuk tegnap a videot. Azert kurva jol esett, hogy felhaborodva reagalt arra a reszre ("Meg jo hogy, basszus..."), amikor megemlitette a riporter, hogy szo nelkul kiallt melletted az asszony.



Masokkal ellentetben en nem huzom fel magam a viselkedeseden. Ugyis boldogtalanul eled az eleted, eleg szerintem ez boven neked.

This post was edited by ecneB on Jan 16 2015 08:41am

könnyen mondja mi a "helyes" úgy, hogy nem volt soha ilyen helyzetben

imádom

kitartás!

te pszichológus (hallgató ? ) vagy, nem?
mit ajánlanál/mondanál egy hasonló sorsú embernek?

igen
nem abból áll a munkánk, hogy mondjuk vagy ajánljunk valamit. itt egyrészt a veszteség (=testi épség) feldolgozásán kell dolgozni, meg azon, amit ő is mondott, hogy miért pont ő és persze új perspektívát kell kialakítani, megtalálni azt, ami reményt, erőt adhat (pl. család, gyerek...), amiért érdemes élni és kitartani még akkor is, ha ilyen nehéz helyzetben van
szóval összességében úgy tűnik elég jó munkát végzett ő magában mondjuk ezzel a szerencsés kisebbség tagja, kevesen lennének képesek maguktól eddig eljutni

nem nagyon tud ő se mit javasolni imo egy ilyen szerencsétlenség után