http://444.hu/2014/08/31/jatekfugges/Kedves gyerekek, a számítógépes játékoktól igenis függővé lehet válni. Erről persze nem sok szó esik a Steam chaten, nincs benne a Minecraft-wikiben és a WoW-küldetések leírásában, a gamersajtóban pedig legtöbbször csak akkor említik a játékfüggőséget, akkor is némi gúnnyal, amikor kiderül, hogy Kínában kegyetlen átnevelő táborokba küldik a Starcraftra rákattant gyerekeket, vagy egy elborult elméjű amerikai szerzetes nekiesik a TF2-nek, és azt állítja, hogy a játék maga a Sátán.
Akkor most eláruljuk a titkot: lehet, hogy tényleg az.
A felnőttek sokáig nem merték bevallani maguknak, hogy létezik játékfüggőség – az elhallgatás egyébként jellemző az összes függőre! –, de tavaly megtört a jég: az amerikai pszichiáterek bibliája, a DSM-5 nevű kötet, ami felsorolja az összes ismert mentális zavart az araknofóbiától a nekrofíliáig, felvette a rendellenességek közé közé az Internet Gaming Disordert, és három teljes oldalon át foglalkozik vele (795-798. o., akit behatóbban érdekel).
A DSM szerint a rendellenesség leginkább 12-20 éves korban jelentkezik, és 9 ponttal írható le: többek között a játék válik a nap során a domináns tevékenységgé; ha megfosztják tőle az embert, elvonási tünetek jelentkeznek; egyre többet kell játszania ahhoz, hogy jól érezze magát, és ha meg is próbál lejönni róla, nehezen vagy egyáltalán nem sikerül. És persze, mint minden függő, titkolja, hogy mennyit játszik.
Az adatok persze nem konkluzívak, mondják maguk a pszichiáterek, és további kutatásokra van szükség: ez a rendellenesség, mint minden, amivel túl sokat foglalkozik az ember, a repetitív magatartásformák, más szóval a viselkedési függőségek közé tartozik, csakúgy, mint a szexfüggőség vagy a testedzésfüggőség, amire egyelőre senki nem hajlandó rámondani, hogy abnormális, pedig lehet, hogy az.
De ha a DSM bizonytalan is, mi pontosan tudjuk, hogy miről beszél. A 444 felnőtt munkatársainak személyes vallomásai következnek arról, hogyan kattantak rá valamelyik számítógépes játékra, aztán hogyan jöttek le róla. Vagy nem. És még tanácsokat is adunk, fogadjátok őket szeretettel!
ezt meg amúgy kiemelném: más szóval a viselkedési függőségek közé tartozik, csakúgy, mint a szexfüggőség vagy a
testedzésfüggőség, amire egyelőre senki nem hajlandó rámondani, hogy abnormális, pedig lehet, hogy az.