>>>Nem a Szabó Lőrinc féle fordítást olvasni...
Btw ezt tudom fejből angolul, lel

Váradi Dávid : Egy újabb haiku tőlem

Leszarom mi van,
Csak egy a lényeg nekem,
A csupasz pina.

virágzik a kortárs irodalom

Charles Bukowski - The Genius Of The Crowd



there is enough treachery, hatred violence absurdity in the average
human being to supply any given army on any given day

and the best at murder are those who preach against it
and the best at hate are those who preach love
and the best at war finally are those who preach peace

those who preach god, need god
those who preach peace do not have peace
those who preach peace do not have love

beware the preachers
beware the knowers
beware those who are always reading books
beware those who either detest poverty
or are proud of it
beware those quick to praise
for they need praise in return
beware those who are quick to censor
they are afraid of what they do not know
beware those who seek constant crowds for
they are nothing alone
beware the average man the average woman
beware their love, their love is average
seeks average

but there is genius in their hatred
there is enough genius in their hatred to kill you
to kill anybody
not wanting solitude
not understanding solitude
they will attempt to destroy anything
that differs from their own
not being able to create art
they will not understand art
they will consider their failure as creators
only as a failure of the world
not being able to love fully
they will believe your love incomplete
and then they will hate you
and their hatred will be perfect

like a shining diamond
like a knife
like a mountain
like a tiger
like hemlock

their finest art

Amugy a kedvenc Poe versem:

Ulalume

The skies they were ashen and sober;
The leaves they were crisped and sere -
The leaves they were withering and sere;
It was night in the lonesome October
Of my most immemorial year:
It was hard by the dim lake of Auber,
In the misty mid region of Weir -
It was down by the dank tarn of Auber,
In the ghoul-haunted woodland of Weir.

Here once, through and alley Titanic,
Of cypress, I roamed with my Soul -
Of cypress, with Psyche, my Soul.
These were days when my heart was volcanic
As the scoriac rivers that roll -
As the lavas that restlessly roll
Their sulphurous currents down Yaanek
In the ultimate climes of the pole -
That groan as they roll down Mount Yaanek
In the realms of the boreal pole.

Our talk had been serious and sober,
But our thoughts they were palsied and sere -
Our memories were treacherous and sere, -
For we knew not the month was October,
And we marked not the night of the year
(Ah, night of all nights in the year!) -
We noted not the dim lake of Auber
(Though once we had journeyed down here) -
Remembered not the dank tarn of Auber,
Nor the ghoul-haunted woodland of Weir.

And now, as the night was senescent
And star-dials pointed to morn -
As the star-dials hinted of morn -
At the end of our path a liquescent
And nebulous lustre was born,
Out of which a miraculous crescent
Arose with a duplicate horn -
Astarte's bediamonded crescent
Distinct with its duplicate horn.

And I said: "She is warmer than Dian;
She rolls through an ether of sighs -
She revels in a region of sighs:
She has seen that the tears are not dry on
These cheeks, where the worm never dies,
And has come past the stars of the Lion
To point us the path to the skies -
To the Lethean peace of the skies -
Come up, in despite of the Lion,
To shine on us with her bright eyes -
Come up through the lair of the Lion,
With love in her luminous eyes."

But Psyche, uplifting her finger,
Said: "Sadly this star I mistrust -
Her pallor I strangely mistrust:
Ah, hasten! -ah, let us not linger!
Ah, fly! -let us fly! -for we must."
In terror she spoke, letting sink her
Wings until they trailed in the dust -
In agony sobbed, letting sink her
Plumes till they trailed in the dust -
Till they sorrowfully trailed in the dust.

I replied: "This is nothing but dreaming:
Let us on by this tremulous light!
Let us bathe in this crystalline light!
Its Sybilic splendour is beaming
With Hope and in Beauty tonight! -
See! -it flickers up the sky through the night!
Ah, we safely may trust to its gleaming,
And be sure it will lead us aright -
We safely may trust to a gleaming,
That cannot but guide us aright,
Since it flickers up to Heaven through the night."

Thus I pacified Psyche and kissed her,
And tempted her out of her gloom -
And conquered her scruples and gloom;
And we passed to the end of the vista,
But were stopped by the door of a tomb -
By the door of a legended tomb;
And I said: "What is written, sweet sister,
On the door of this legended tomb?"
She replied: "Ulalume -Ulalume -
'Tis the vault of thy lost Ulalume!"

Then my heart it grew ashen and sober
As the leaves that were crisped and sere -
As the leaves that were withering and sere;
And I cried: "It was surely October
On this very night of last year
That I journeyed -I journeyed down here! -
That I brought a dread burden down here -
On this night of all nights in the year,
Ah, what demon hath tempted me here?
Well I know, now, this dim lake of Auber -
This misty mid region of Weir -
Well I know, now, this dank tarn of Auber,
This ghoul-haunted woodland of Weir."



Mondjuk a Jeff Buckley verzio nem tetszik, a hangja nem passzol nekem hozza.

Nincs filozófia topic meg senki nem fogja megnézni de azért beteszem ide mert jó

Hat sajnos ez tl;dw, de ha mar itt tartunk, hogy tl;dw, irodalom es tudomany, bar inkabb tudomany. Isaac Asimov Memorial Debate

Meg fog valósulni, de előbb be kell teljesednie
az emberi elkülönülés időszakának.” - „Miféle elkülönülésnek?” - kérdeztem. - „Hát
annak, amely most mindenütt uralkodik, kivált a mi századunkban, de még nem teljesedett be
egészen, így hát még nem járt le az ideje. Mert most mindenki azon igyekszik, hogy minél
jobban elkülönítse a saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott
minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége
helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba
süllyed. Mert a mi századunkban minden egyedekre tagolódott, mindenki bebújik a maga
barlangjába, mindenki elhúzódik a másiktól, elrejtőzik és elrejti azt, amije van, és azzal végzi,
hogy ellöki magát az emberektől, illetve ellöki magától az embereket. Elkülönülve vagyont
gyűjt, és azt gondolja: milyen erős vagyok én most, milyen biztonságban élek, és nem tudja az
esztelen, hogy minél többet gyűjt, annál jobban belesüpped az öngyilkos tehetetlenségbe. Mert
megszokta, hogy csak magában bízzék, és az egésztől egyeddé különülve leszoktatta lelkét
arról, hogy higgyen az emberi segítségben, az emberekben és az emberiségben, és csakis attól
reszket, hogy elvész a pénze meg a rajta vásárolt joga mind. Kész csúfság, mennyire nem érti
már manapság az emberi elme sehol a világon, hogy az egyén igazi biztonsága nem az
elkülönült egyéni erőfeszítésben, hanem az egész emberi közösségben rejlik. De okvetlenül
elkövetkezik, hogy lejár az ideje ennek a szörnyű elkülönülésnek is, és egyszerre mindenki
rádöbben, mennyire rendellenes volt, hogy elszakadtak egymástól. Akkor már az lesz a
korszellem, és csodálkozni fogunk azon, hogy olyan sokáig sötétségben sínylődtek, és nem
látták a fényt. Akkor tűnik majd fel az Emberfiának jele az égen... Ám addig is csak kell
őrizni a zászlót, és ha másképp nem lehet, legalább egy-egy ember mutasson példát, és
vezesse ki lelkét a magányból a testvérszerető érintkezés ősi útjára,akár a szent őrült
szerepében is. Csak azért, hogy ne haljon meg a nagy gondolat...”

Elég vicces ezt így egy az 1800-as évek közepén írt könyvben olvasni, miközben manapság sírnak az emberek az elhidegülés miatt, meg hogy, régen mennyivel más volt.
Ja, a Karamazov testvérekből van.

This post was edited by Rawen on May 19 2013 11:03am